Keresés a honlapon:

Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai László Noémi Szójáték című verséről

 

 

 

László Noémi

Szójáték

 

Korom, karom, karám.

Fa lennék, szállna rám

szalonka, szárcsa, vércse,

azazhogy szárcsa mégse’.

 

Koron, körön, korán.

Játszhatnék zongorán,

dobolhatnék fazékon,

de nincs dobolhatnékom.

 

Perem, porom, parám.

Vihar borulna rám,

villám vonulna bennem,

itt sem kellene lennem.

 

 

Játszani jó, mert felszabadultnak lenni jó – a költészettől függetlenül, az élet bármely területén. Horribile dictu, önfeledten marháskodni is jó. Valaki egyszer úgy fogalmazott: „Irtózom azoktól a felnőttektől, akik nem szeretnek játszani.” Ugyanis vannak ilyen felnőttek, bármilyen furcsán hangzik. Az évtizedek során olvasóként és szerzőként azt figyeltem meg, hogy azokat a költőket és írókat kedvelem, akik játékosak, és a magánéletben van humoruk.

A laikus közönség részéről gyakran elhangzó szemrehányás, sőt olykor még mi, írástudók is ostorozzuk ezzel saját magunkat: a kortárs magyar líra túlságosan búval bélelt. (Persze, a „bélelt” szó helyett többnyire egy másik, szintén b-vel kezdődő, szalonképtelen jelzőt szokás használni.) És kétségtelenül van ebben igazság, hiszen költészetünk alaptónusa csakugyan komor, mifelénk már évszázadok óta „tél van és csend és hó és halál”, „vérözön lábainál s lángtenger felette” – mintha a magyar sorshoz, a magyar lelkiállapothoz ez dukálna… Nyilván az is hozzájárul ehhez, hogy a költők érzékeny idegrendszerű lények: nem állítom, hogy hajlamosak a depresszióra, de nagyon alkalmasak rá. A szüntelen komolyság, a kétoldali honfibú, a tragikus hangvétel persze lehet egyfajta póz: szenvelgésnek nevezzük, és az szakmailag, kérem szépen, rossz. „Na jó, na jó – felelik a poéták a búval béleltség ügyében –, de nekünk az a dolgunk, hogy érzékenyen reagáljunk a társadalom, a hazánk és a világ történéseire, el nem szakadva a valóságtól, és arról igazán nem tehetünk, hogy világunk jelen állapota ennyire gyászos.”

Akárhogyan ragozzuk, a Kosztolányi attitűdű alkotókból pannon földön kevés termett. Pedig az anyanyelv elemeinek rendezgetése alapból örömforrás; a szó- és rímjátékok gyakorlása egy költő számára afféle munkaköri kötelesség. Az itt olvasható vers szerzője, az 1973-ban Kolozsvárott született, József Attila-díjas László Noémi – nemzedékének egyik legjelesebbje – ennek a lírikusi feladatnak tett eleget. A mű először a Székelyföld folyóirat 2018. júniusi számában kapott nyomdafestéket, majd beválogattam Az év versei 2019 című antológiába. Mivel az efféle költeményből kevés születik, könnyebben megtalálja az útját a közönség felé, és népszerűvé válik. Nem véletlen, hogy már két megzenésítés készült belőle (Lámpaláng zenekar, illetve Alba), és a világháló révén Huszárik Kata előadásában is meghallgathatjuk.

A szöveget nem nevezném gyerekversnek, bár egyes soraiban kétségtelenül a műfaj határvidékén jár – nem meglepő módon, hiszen László Noémi alkatilag arrafelé (is) otthonosan mozog, s nem véletlenül főszerkesztője 2020 óta a nagy múltú kolozsvári Napsugár gyermekújságnak. A három strófa páros rímekkel építkezik, szabályosan váltakozó hat, valamint hét szótagos sorokban. Külön zamata, a játékosságot fokozó ráadás a strófák első sorának alliterálása: „korom, karom, karám”; „koron, körön, korán”; „perem, porom, parám”. Erről eszembe jut húszas éveim kedves költője, a tragikus sorsú Parancs János (1937–1999), aki halála évében, rákbetegsége irdatlan szenvedésében egy ugyanilyen alliterálós verssel vigasztalta magát, Játék a szavakkal címmel. (Tőletek távolodóban című, alig néhány nappal a halála után megjelent kötetében található.) Parancs a szójátékot azzal tetézte, hogy nemcsak egy-egy sorban, búvópatakszerűen alliterált, de a verse valamennyi sorában, és mindegyikben más-más kezdőbetűt választva. László Noémihez hasonlóan ő is k-val indított: „kopár kapor, kemény köménymag”… Kíváncsi vagyok, vajon Noémi ismeri-e Parancs szövegét, vagy itt csak annyi történt, hogy két költő a líra birodalmában véletlenül egymásba botlott, összecsendült – a poéták szoktak ilyet, és ez rendszerint szép, izgalmas.

 

Zsille Gábor

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-04-24 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.