Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Ladik Katalin Érezd, amikor bejövök az ablakon című verséről

 

 

 

 

Ladik Katalin

Érezd, amikor bejövök az ablakon

 

Ez a ház már rég elhagyott engem.

Már csak hatalmas, üszkös karokból áll,

melyek puha agyagban öleltek egykor.

Vakolata lágy és nedves volt, tele vágyakkal.

De holnap majd felébredek benned,

és tenger leszek újra, feledésbe néző ablakod.

Nézz majd rám! Hallgasd testünkben a hullámverést.

 

 

Néhány hónappal ezelőtt – Petőcz András egyik verse apropóján – arról értekeztem, hogy az avantgárd lázadók, a posztmodern újítók az évtizedek során észrevétlenül klasszicizálódnak, és különböző kötött formákban kezdenek írni. Az 1942-ben született Babérkoszorú-díjas költő, képzőművész, színész, performer, Ladik Katalin az a bizonyos kivétel, aki erősíti ezt a szabályt. Ha felszólítanának, hogy válasszak tömör címkét a jellemzésére, azt írnám: hűséges szerző. Csaknem hat évtizede ívelő alkotói pályája során mindvégig azonos esztétikai elveket követett. Költői tevékenységét 1962-ben kezdte, nyomtatásban az 1960-as évek legvégén tűnt fel szürreális és erotikus hangvételű szövegeivel. Az írott költeményekkel párhuzamosan alkotott avantgárd prózát, hangkölteményeket és vizuális verseket, továbbá újdadaista gyökerű Mail Art (azaz postai művészet) levelezőlapokat, sőt kísérleti zeneműveket és hangjátékokat. Ha e szerteágazó munkásságból csak a költészetre összpontosítunk, és végignézzük eddig napvilágot látott tizenkét verseskönyvét (a tizenharmadik előkészületben van), megállapíthatjuk, hogy formavilága és vershangja állandó, következetes. Nem elvitatva a fél évszázad alatt végbement művészi fejlődését, találóan alkalmazhatjuk a személyére Pilinszky János Amiként kezdtem című versének elejét: amiként kezdte, végig az maradt; ahogyan kezdte, mindvégig azt csinálja.

Itt olvasható, eredetileg a Kortárs 2014. októberi számában megjelent, Az év versei 2015 című antológiában is szereplő verse elénk tárja lírájának legjellegzetesebb vonásait. Az első a tömörség: terjedelmét tekintve – hét sor – e szöveg bátran nevezhető miniatűrnek, és Ladik Katalin életművében kétségtelenül ez a forma uralkodik. A második a szabadon áramló versbeszéd, vagyis a kötött szótagszám és a szabályos szerkezetű strófák hiánya, a rímtelenség. A harmadik a vers látomásos jellege, szürreális hangulata. A negyedik pedig a nőiség bátor felvállalása, az erotikus képek használata. A tenger mint motívum szintén nagyon jellemző Ladik versvilágára, és alapvetően női attribútum – a víz, a folyók és az állóvizek a klasszikus felfogás szerint nőneműek, nyelvtanilag is. A költők egyébként is kedvelik a tengert, mert az a metaforák és egyéb szóképek hatalmas bölcsője. Például itt az ablak és a tenger egy sorban szerepeltetése eszünkbe juttatja a négy éve elhunyt Vasadi Péter 1997-es verseskötetének címét: Kinéz tengerre ablakon. Ladik Katalin esetében életrajzilag is érthető a tenger és a hullám megjelenítése, hiszen Újvidéken, vagyis az egykori Jugoszlávia állampolgáraként született, és 1993 óta rendszeresen időz a dalmáciai Hvar szigetén, ahol bensőséges viszonyba került az Adriai-tenger hullámverésével.

 

 

Zsille Gábor

 

 

  
  

Megjelent: 2022-01-31 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.