VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Vasadi Péter A Kert-kápolna orgonája a szél című verséről
Vasadi Péter A Kert-kápolna orgonája a szél
Bende Józsefnek
Együtt kaptad magassal a mélyet. De írnod a mélyet kell – magasan. Nem a fényt, a sötétséget. Nem a megtestesülést, a teremtést. Nem a békességet, a harcot. Nem a nyugalmat, hanem érte a küzdelmet. A megfosztottságot, nem a pompát. Nem a tökélyt, a töredékességet. Nem az öntelt gőgöt, a soványak remegését. Nem a sikert, elhordva a bukást. Nem a győzelmet, a mindig végsőnek tetsző vereséget. Nem a dicsőséget, hanem a senkik vánszorgását. Nem a fölényes erőt, hanem a gyöngék, betegek, nincstelenek örökös reményét, várakozását. Nem a mennyei udvartartást káprázatosan, hanem a kétlábúak fölszabadult örömét. Nem a hars hahotázót, hanem aki a gyász súlya alatt lerogyott. Az életet, nem a halált. Nem a márványsima bőrt, a sebeket. Nem a szépségest, az elnyűtt szelídek derűjét. Nem az agyba-főbe dicsért múltat; a jövőt, s a jelen vajúdását, kockázatait. Ámen. Ámen. Ámen.
Ezt az izgalmasan egyedi hangvételű versét Vasadi Péter (1926–2017) két évvel a végső elszenderülése előtt írta, vagyis nyolcvankilenc évesen. Elképesztő, hogy valaki annyi idős fejjel ilyen magas színvonalon ír – főként ezért, hogy választásom erre a költeményre esett. Bízvást nevezhetjük öregkori remekműnek. Ez nem a megfáradt kései, hanem a lehető legerőteljesebb líra: efféle műveket erejük teljében lévő költők alkotnak (ha életük során egyáltalán összejön nekik, csak egyszer is…), és nem a kilencvenhez közelítő aggastyánok. Normál esetben. Ám aki személyesen ismerte Pétert, tudhatja: ő kivételes személyiség volt, szellemileg mindvégig hallatlanul friss és nyitott. Ez a mű nem egy kopott sátor a biztonságos, évtizedek óta használt alaptáborban, hanem egy merész, szédületes csúcstámadás. Megkockáztatom: József Attila-i magasság. A vers először a Vigilia folyóirat 2015/6. számában látott napvilágot, majd helyet kapott Vasadi Csönd születik című 2016-os kötetében is. Valóban különleges hangvételű, még Péter új ösvényt taposó életművén belül is. Ajánlása szerint Bende Józsefnek szól, a Vigilia szerkesztőjének. Érzésem szerint szépsége három pilléren nyugszik. Az egyik: az ókeresztény himnuszok hangvétele, a klasszikus költészetre jellemző ünnepélyesség, melyet latinul proclamatiónak (proklamáció) mondunk – egyszerre szenvedélyes felkiáltás, lelkesítő kiáltvány és méltóságteljes kihirdetés. A másik pillér: a mesterien végigvitt ellenpontozás, az értékek és a fogalmak ütköztetése. Nem… de. Nem… hanem. Ezt igen… és nem azt. A harmadik pillér: a vers hitelesen keresztény szemlélete. Ez nem olcsó, közhelyes vallásoskodás, hanem eredeti, tétre menő, korszerű katolikus líra.
Megjelent: 2021-02-27 14:00:00
![]() |