VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Marczinka Csaba: Proto-expresszionista tendenciák Ady Endre késői lírájában
Proto-expresszionista tendenciák Ady Endre késői lírájában
Ady Endre kései líráját – a fordulatnak tekinthető 1912-13-as évektől kezdve – megváltozott szimbólumkezelés és az igemetaforák beszűrődése jellemzi. E két tendencia pedig már távolodást jelent a szimbolizmustól és az avantgárdot előlegezi. A fordulatot főleg két vers megjelenéséhez szokás kötni. Sokan a fordulat kezdetét a (Hatvany Lajosnak ajánlott) Hunn, új legenda megjelenéséhez kötik. De az itt kezdődő folyamat csak Az eltévedt lovas megírásával vált teljessé. Talán ez utóbbi vers tükrözi a stilisztikai és szemléletbeli fordulat teljességét. Az eltévedt lovas elbizonytalanodó lírai énje egyszerre tükröz egy elbizonytalanodott lírai ént és egy kollektív (akár nemzet-szimbólumként is értelmezhető) lírai ént. Ez a lebegő kettősség végigvonul a költeményen. A korábbi versek felnagyított én-szimbólumaihoz képest szokatlan ez az új személyesség. Sok tekintetben már Kassák költészetét előlegezi, főleg a Mesteremberek című vers kollektív énjét. Ady lírájában ez a vers új korszak nyitánya. Ezután bontakozik ki a költő késői lírája a maga teljességében. Ekkor jelennek meg Ady lírájában az összetettebb szimbólumok és erősödik fel a többjelentésű metaforarendszer. S e vonásokkal lírája már az avantgárdot előlegezi. A költő érett lírájában szinte a szimbolizmuson „belül” megszületik egy új expresszív, sőt egyenesen expresszionista költészet. S ez a folyamat az 1912-13 folyamán keletkezett versektől indul. Részben kötődik e fordulat A magunk szerelme című verseskötet megjelenéséhez is. A magunk szerelme és az azt követő Ki látott engem? címet viselő kötetek új korszakot nyitottak Ady pályáján. A döntő fordulat azonban igazából Az eltévedt lovas megjelenéséhez kötődik, bár már a Hunn, új legendában jelentkeznek új tendenciák. A variáltan keretes szerkezetű (az első versszakot a vers végén kis variációval megismétlő) „Az eltévedt lovas” c. vers tele van hangulati fokozásokkal és expresszív igemetaforákkal. Különösen erős a hangulati fokozás a hatodik strófában: „Csupa vérzés, csupa titok, Csupa nyomások, csupa ősök, Csupa erdők és nádasok, Csupa hajdani eszelősök.” Gyakoriak a sajátos-szokatlan igeformák a versben (például „kielevenednek”). A sajátos igeformák és fokozások is már sok tekintetben az expresszionizmus felé mutatnak. Még a „ködgubás” November szimbolista jellegű megszemélyesített alakja is mutat expresszionista vonásokat. (Ha másban nem, a szimbolikus alak fekete-fehér kontrasztjában.) Az érett szimbolizmus szinte észrevétlenül fejlődik át expresszionizmusba. Bár a forma helyenként szaggatottabbá válik és a hang is helyenként nyersebb, de ettől függetlenül az expresszionista elemek megjelenése nem igazán látványos. Az expresszív elemek harmonikusan ötvöződnek a szimbolizmus és a szecesszió stíluselemeivel. A kései Ady-líra kissé nyersebb és dísztelenebb versépítkezése nem független az expresszionista hatásoktól. S e fordulat az 1912-13-as évekhez, különösen a Hunn, új legenda és Az eltévedt lovas című versek születéséhez kötődik. Bár már a Hunn, új legenda című versben kimutathatók bizonyos tendenciák, az igazi fordulat – véleményem szerint – „Az eltévedt lovas” megszületéséhez kötődik. E verstől kezdődik szerintem Ady lírájának késői korszaka. Mind Ady, mind pedig Babits nagy figyelemmel kísérte a tízes években kibontakozó német és osztrák expresszionista törekvéseket. Főleg Georg Trakl és Rilke lírája hatott, de valószínűleg valamelyest ismerték Gottfried Benn költészetét is. Az 1908 körül még szinte csak kizárólag Párizsra figyelő költői tekintetek 1911 után egyre inkább Bécs és Berlin felé (is) fordultak. Bár tény, hogy a német expresszionizmus eredményeit mozgalomszerűen Kassák képviselte a magyar lírában, de magát az expresszionizmust, mint irányzatot már néhány évvel előtte Ady és Babits is felfedezte és egyes elemeit mindketten beépítették lírájukba. Míg Babitsnál – úgy érzem – a hatás inkább csak formai volt, Adynál az expresszionizmus egész késői líráját átformálta. Nála az expresszionista elemek szervesen beépültek a versek struktúrájába, ötvöződve a korábbi szimbolista és szecessziós, meg egyéb stíluselemekkel. Ez a folyamat – véleményem szerint – a Hunn, új legenda és Az eltévedt lovas című versekkel kezdődött. S a későbbi kötetekben és a háború alatt e tendencia folytatódott, többek között A halottak élén című kötet verseiben. Ez az új személyesség és felfokozott hang tükröződik már a Hunn, új legenda” soraiban is: „Nekem beszédes költő-példák némák. Sem a betelt s kikerített poémák, Sem a mutatványos fátum nem kenyerem.
Bennem a szándék sok százados szándék, Magyar bevárás, Úrverte ajándék S lelkem: példázat, dac-fajok úri daca.” A Hunn, új legenda és Az eltévedt lovas Ady lírájában egy új korszak nyitánya. S ez az új tendencia igazából a háború alatt bontakozik ki a maga teljességében A halottak élén és Az utolsó hajók című kötetek verseiben.
Megjelent: 2019-08-13 18:00:00
|
