Keresés a honlapon:

Kalász István: Menni-jönni

 

 

 

 

 

 

 

Menni-jönni

Állsz a kocsmapultnál, péntek van, vége a hétnek, egyedül vagy, egye-dül-tel-je-sen, a nőd elment Kölnbe, takarít egy szállodában, néha ír egy sms-t, jól vagyok… te maradtál a faluban, anyádat kellett ápolni, vért hányt, éjjel jajgatott, nappal csak nyögött, az összes volt osztálytársad Angliában. Pontosan egy hónapja temetted el anyádat. És nem sírtál. Álltál megkönnyebbülten. Hogy vége. Hogy megint aludni tudsz. Hogy nem kell mosnod újra és újra az ágyneműt. Hogy csönd lett. Nincs hányásszag. Meg Isten emlegetése. Te a varróüzemben pakolsz, az üzemben vénasszonyok dolgoznak, a fogatlan némberek vihognak, gúnyolnak, mutogatnak, na, megint dudorodik ott a lelked. Még nőt sem tudsz szerezni.

De a határ nincs messze. Ez jó. Mert a kocsmában mondja az egyik munkás a kastélyból, hogy a határon túl, a benzinkút mellett lakókocsi áll. Két napja. Néger lánnyal. Húsz eurót kér, tíz perc alatt végez. Néger, betérdel és… Átvigyorogsz, de miért odaát? Miért nem nálunk? A fenébe. Csak néznek rád, vigyorognak.

Egy hete ellenőrzés van a határon, papírokat akarnak LÁTNI, a határőrség parancsnoka zsarolta az utasokat, fogdosta a nőket, feljelentették, a kommandósok hajnalban húzták ki a házából. A dagadék üvöltött, könyörgött, a rendőrök rángatták a sárban, könnygázzal fújták le, a fenébe, neked nincs útleveled, nem mehetsz át a néger lányhoz. A kocsmapultnak dőlsz, iszol, behunyod a szemed, egy fekete nő térdel eléd, kigombolja a nadrágod, fuck me, come on. Jó nagyon, ahogyan beszél, ahogyan egyenesen a szemedbe néz, a szája forró, iszol még egy vodkát, átmész a határon, mondod magadnak, két óra az egész, a néger nőt ki kell próbálni, húsz euró van otthon, jobb lesz, mint itt.

Hazamész. A férfi legyen tiszta, mondta mindig anyád, a férfi adja meg a módját. Állsz anyád heverője előtt, itt halt meg. Egyre hívott az utolsó éjszakán, fiam, fiam, de nem mozdultál. Feküdtél, vártál a sötétben. Hogy legyen vége. Aztán állsz a tükör előtt is, a férfi vegyen fel inget, ha akar valamit, ezt suttogja anyád az ágy felől, csak vigyorogsz a tükörbe. Pulóver van rajtad, munkásnadrág, mondod, anyám, nem udvarolni megyek, Isten ezt nem látja, most ez más, nekem is kell az öröm. Megérdemlem, érted, anyám? Érted? ÉRTED? A pénz a padló alatt, az euró, a három egydolláros, anyád aranygyűrűje, nem temetted el vele, pedig kérte, a gyűrűt majd a feleségednek húzod az ujjára. Aztán mégis zuhanyozol, tiszta inget veszel, másik nadrágot. Fogat mosol. És közben egyre ismétled, hogy azt csinálsz, amit akarsz. Anyám, felnőtt vagyok, fizetem a számlákat. És megint állsz a heverő előtt. Nézed a párnát, a takarót.

Kilépsz a házból, szemerkél az eső, a szomszéd átkiabál, várjon, mondod, sietsz, de a vénember folytatja, hallotta, kiabálja, hogy betörtek? Ide, K. nénihez! Elvitték a rádióját, elvitték a kerékpárt is. Amit vett az unokájának, a német kerékpárt, igen, az öregasszony egy évig rakta félre a pénzt, meghozták a kerékpárt, az unoka nem jött, levelet sem írt, a kerékpár csak állt az eresz alatt. Bárki láthatta az utcáról. A csavargó volt! Két napja ült a téren, az vitte el, mondja a vénember, megállsz, igen, te is láttad a férfit a faluban, barna kabát, a bolttal szemben ült, a rendőr igazoltatta, de nem körözték, hát hagyta, üljön csak a padon, majd megy tovább. Az a senkiházi, mondja a szomszéd, figyelte, ki jár a boltba, K. néni tízkor ment, a rohadék meg jött, feltörte az ajtót, elvitte a rádiót, a biciklit is. A rohadék! Le kell vágni a kezét, eltörni a lábát, átvágni a torkát, bólintasz, mész.

El a vegyesbolt, a volt iskolád, a kocsma előtt. Ki a betonútra, el a régi malom mellett, a bekötőút után lemész az útról, átvágsz a nedves réten, az eső eláll, igen, erre több kilométerrel hosszabb, de így a határt kikerülöd. Néger nővel nem voltál még soha, Afrikában meleg van, a négerek nem dolgoznak, ülnek a faládákon, zenélnek, értik a szexet. Nem úgy, mint az itteni lányok, ezek csak nyavalyognak, terhesek lesznek, követelnek. Bokrok között sietsz, ösvény visz be a fák közé, fáj a fejed az izgalomtól, az eső megint szemerkél, kiérsz egy tisztásra. És meglátod a csavargót. Fa tövében ül, alatta nejlonzacskó a nedvesség ellen, kabátja ráborítva. Alszik. Mellette rádió, kis rádió, japán, elemes, ez az öregasszonyé, gondolod, és most keresni kell egy botot, verni a kezét, eltörni a tolvaj ujjait, utána rögtön fejbe verni. De most nem megy. Neked nő kell, test, mell, fenék, nem a pornófüzet, videó, hanem fekete nő, aki térdel eléd. És mosolyog, nem szól rád, hogy vigyázni kell. Lesi, hogy mit akarsz. Az országút balra, a határőrség kékes neonja világít a távolban, a határ előtted, a bokrok sűrűbbek lesznek, a fák ritkábbak, az ösvény eltűnik. Kijutsz egy tisztásra, hé, kiáltja valaki, hová? Erdész vagy katona, vagy mi áll előtted. Zöld zubbony, csizma, sapka. Magas férfi, puska van nála. Golyós puska távcsővel. Hová, kérdezi hangosan. Nem vagy csempész, mondod, a férfi vár, a puska csöve feléd mozdul, hová mész? Néz, vár. Odaát, a határon túl, a falu előtt, hadarod, a Finoil kútnál, lakókocsi áll. Fekete nővel. Azért mész, na. A férfi felnevet, miért nem a határátkelőn, miért a sáron keresztül? Nézed a puskát, a férfi kabátját, semmilyen jelzés nincs rajta, maga határőr?, kérdezed végül. A férfi leereszti a puskát, nem felel, te erre folytatod, hogy nincs útleveled. Ez van. És ott van nő. A férfi áll, nem szól. És maga, kérdezed, magát nem ismerem. A kastélyban dolgozik? A nevelőotthonban? A férfi nevet, ő figyel itt, hogy az emberek ne mászkáljanak onnan ide, a férfi a vállára veszi a puskát, azért vagyok itt, hogy ne legyen baj. Hallgatsz. És már sokan vannak ilyen őrök, mint ő, mondja a férfi, hamarosan véget ér a rendetlenség. És kiköp. Nő kell? Azért mész? Néz rád. Mondod, ha őrködnek, ha van fegyverük, az jó, mert odaát nincs rend, ott senki nem törődik semmivel. És mondod még, amerről jöttél, van az a tisztás, mutatod merre, ott a csavargó, a faluban betört az egyik házba, most alszik a fa alatt, ha erre jön, kérdezze meg a vénembertől, mit akar nálunk. Miért kell betörni? És mondod, hogy te is a rend híve vagy. A férfi bólint, rendben, te meg hadarod, hogy egy óra múlva jössz vissza, aztán mész tovább a patak, a határ felé.

Odaát, a benzinkút után, a kereszteződés után, az országút mellett a parkolóban, a fák alatt fekete Mercedes áll. Az autó üres, a bokrok között lakókocsi holland rendszámmal, bent fény, nevetnek. Nők, férfiak. Hé, kiabálsz, egy nő nyitja ki az ajtót. A nő öreg, szőke, kövér, bámul rád, mondod, szex, zwanzig euró. A nő behúzza az ajtót, odabent felnevetnek, férfi jön, mászik ki a lakókocsiból, lenni pénz? Mutatni! A férfi erősebb, sokkal magasabb, mint te, hátralépsz, van pénzem, feleled hangosan, a férfi széttárja a karját, pénzet adni ide. Negyven euró, a lány dolgozni Hamburg, Párizs, Bécs, most jönni ide, de holnap nem lenni itt. Holnap menni tovább. Sietni. Vándornépség, gondolod, az anyád mindig azt mondta, aki vándorol, annak mindegy, rosszat, vackot ad el, meg hazudik, igen, ezeknek itt minden mindegy, ilyenekkel nem szabad kezdeni, ezt mondta mindig az anyád. De az anyád halott, kint van a hideg földben, nem dumál, nem veszekszik, te pedig felnőttél, férfi lettél, éjjel pornót nézel, neked nő kell, gondolod. Nyelsz egyet, negyven euró sok, rázod a fejedet, a strici mered rád, mennyi van, húsz euró, vigyorogsz, látni akarod a lányt. Így nem fizetsz. A strici bólint, mond valamit, lány áll eléd, vékony blúz van rajta, fekete sort, sáros tornacipő, kócos, a bőre fehér. Szőke, fehér lány. Ezért nem adsz harmincat sem, mondod, a fekete nő kell. A néger. Fehér van elég. A lány megfogja a nadrágodat, szorítja, mozgatja a farkadat, a szemedbe néz, mosolyog, gyere, szex, súgja feléd, harminc euró, mondja a férfi, adni most. Rohadj meg, gondolod, és megy el az eszed, a lány mosolyog, nincs fekete lány, van szex, suttogja, adni pénzt, jó lesz, menjünk, és te adod, a férfi int, mehettek. A lány megy veled a fák közé, kérdezed, hogy hívják, hol dolgozott, a lány mondja, a név nincs harmincért, ő lenni Frankfurt, Köln. Nevetsz, ott takarít a barátnőd, talán ismeri, hotelben, a Hotel Neptunban dolgozik, a lány kuncog, sok lány mondja barátnak, hogy hotelben takarít. Megállsz, dühös vagy, a te barátnőd nem ilyen, a lány mosolyog, mentek tovább a fák között, na, itt jó lesz, térdeljen le, kezdje már, a lány int, menni tovább, itt nem, így mentek a fák között, és a lány mondja, add oda a pulóvered, hideg van. Sírósan mondja, mutatja, fázik. A fenébe, mondod, milyen világ ez, nem érted, a lány néz rád. És könyörög. Van benne valami a barátnődből, ő is így mosolyog szex után, a fenébe, gondolod újra, és leveszed a dzsekidet, a pulóvert. Nesze, itt van, a lány mosolyog, köszönöm, tolod le a nadrágodat, a lány öltözik, mutatja, hogy jó meleg a pulóvered, aztán felkapja a kabátodat, sorry, őt verték, menekül, te csak bámulsz, nem érted, és a lány… futni kezd. Be a fák közé. A strici rohan utána, ordít, stop, állsz letolt nadrággal, semmit sem értesz, csak annyit tudsz, itt nem lesz semmi.

Néhány perc után a strici jön vissza az erdőből, nix money, nix sex, mondod, a férfi megáll, zihál, kést húz elő, te hülye, mondja, te nem vigyázni, lány megszökni, rázod a fejedet, a férfi ordítja, mutatja, menj. Menni, menni gyorsan. És te rohansz onnan.

Vissza az úton, a kanyar után befordulsz az erdőbe, a fák fölött szürkül az ég, ingben vagy, fázol, átgázolsz a patakon, ez az országhatár, otthon vagy, legalább ennyit elértél, otthon vagy. Fázol, eszedbe jut a puskás férfi, hogy lőhet rád, most onnan jössz, sötét van, ingben vagy, a férfi meg… az ilyenekre vadászik, akik onnan jönnek, kiabálsz, te vagy az, én mentem az előbb, feltartod a kezed, te mentél a nőhöz, halló, de senki sem válaszol. Mész előre, sötétedik, aztán kiérsz a tisztásra. A csavargó ugyanott ül, alszik a rohadék, a rádió mellette a fűben, közelebb mész, az öreg nem mozdul, igen, alszik, belerúgsz. Nagyot, erőset az alvóba. A test eldől. És marad a földön. Sötét arc, sötét ujjak. Az öregember halott. Semmi seb, nincs vér, leült, kihűlt, meghalt? Igen, ez lesz, meghalt, émelyegsz, semmi közöd hozzá, a vénember magától halt meg, a halottnak nem fáj, egy halott nem beszél arról, hogy megrúgtad, hogy elvetted a rádióját, itt és most semmi sem történt. Semmi. Az erdő sötét, a fák, a gallyak pattognak, a távolban kutyaugatás, zsebre teszed a rádiót, rohansz onnan.

Már sötét van, hideg szél támad, állsz az utcán, kopogsz a szomszéd öregasszonynál.

Nézze, megtaláltad, hadarod, mosolyogsz, nézze! Az öregasszony szipog, elé tartod a rádiót, azt mondja, nem az övé, de te jó gyerek vagy, az anyádat ápoltad, jársz dolgozni, és ekkor magad sem tudod, hogyan, elfogy belőled az erő, megtántorodsz, kapsz a kerítés felé, elvéted, elesel, alattad hideg a járda, a hátadon érzed a jeges követ, jajistenem, az öregasszony óbégat feletted, mi van veled, fiam, sötét lesz.

Arra ébredsz, hogy otthon vagy a sötét házban. Behoztak az utcáról, jut eszedbe, biztosan segített valaki a vénasszonynak, és… behoztak, rátettek a heverőre, betakartak, elmentek, hagytak, te most fekszel, fázol anyád ágyában, ráz a hideg, lázas vagy. Hívnál valakit, hogy adjon inni, de senki sincs, senki sem jön az ágyhoz. Te sem jöttél, mentél a kocsmába, ültél a felhangosított tévé előtt, vagy feküdtél.

Így fekszel a sötét házban. A heverőn anyád szagát érzed. És fázol.

Éjjel jön anyád, kiabál, átmegy rajtad a hatalmas macska, amit elkergettél, jön az öregember, biceg körülötted, jön a lány meztelenül, mutatja, hogy fázik, mutatja a véraláfutást a bőrén, végül jön egy fekete állat, a melledre térdel, az arcodba üt, nevet rekedten.

Majd hajnalban, kint már világosodik, jobban leszel. Az ágy ontja anyád szagát. Átjárja a tested. Melegít. Véd. Égeti a bőröd. Mint a tűz. Életedben ilyet nem éreztél még.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-08-09 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.