Keresés a honlapon:

Berényi Klára versei (Tartózkodó félelem, Adj már csendességet, Dobozolás)

 

 

 

Tartózkodó félelem

 

A hatalmas szerelemnek

Pofon osztó keze bánt.

Ki ad írt majd sebeidre,

Belilult kis tulipánt!

 

Ükanyád sem, nagyanyád sem,

De anyád sem panaszolt.

Mit akarsz hát, csibefarhát,

Bevehetsz egy Panadolt.

 

Igyekezz hát kicsi angyal,

Szeretőd lásd mire kért.

Ezer ambrózia csók vár,

előbb törlöd le a vért.

 

 

Adj már csendességet

gyesbeteg verzió

 

Adj már csendességet, öt perc békességet, hiszti mentest.

Vedd el hát a feszkót, míg járom a teszkót és a hentest.

 

Hadd lehessen írnom, vagy csak kávét innom, úgy feketén.

Ennyit ne nyüzsögjön, kicsit veszteg üljön, a fenekén.

 

Heverhetnék délig, elolvasva félig, Karenyinát.

Ódd zajtól fülemet, ne halljam ha lehet, ezt a rinyát!

 

Nem kicsiny melóval, plusz mobil telóval, lefoglalom.

Húsomat letépi, tekints rám Mennybéli, torz a dalom.

 

 

Dobozolás

 

 

A Tóték ment a tévében

szombaton, a Hospice házban,

nem vettem le kabátomat,

hideg voltál, csontig fáztam.

 

 

Az őrmester dobozolt épp,

a semmit nézted, nem a képet,

nagy nehezen felültettünk,

s leküzdtél egy kanál pépet.

 

 

Nem bírtál már többet nyelni,

letöröltem, maszatolva.

Búcsúztam, s az őrmester is

fel lett négybe darabolva.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-06-15 09:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.