Keresés a honlapon:

Rimóczi László: Sylvia Plath és Virginia Woolf találkozása – Abafáy-Deák Csillag Nem könnyű szeretni című kötetéről

 

 

 

 

Sylvia Plath és Virginia Woolf találkozása

 

 

Abafáy-Deák Csillag Nem könnyű szeretni című új novelláskötetében sokféle élet és sokféle halál mutatkozik be sokrétű történeteken át. Vergődésekről, tévedésekről, szorongásokról és várakozásokról olvashatunk, a részletekben rejlő, ki nem mondott, ám veszélyes igazságokon lebegve. Mindezek ellenére a tényszerűen kínáltszövegek belső zenéje senkit nem akar lenyűgözni, miközben a hétköznapi történéseket magasabb szintre emelik a szűk terek és idők, melyek a kételyeket lényeggédesztillálják.

A finom részletekre nehezedik a legnagyobb hangsúly. A szülői, szeretői, szerelmi és baráti kapcsolatokat úgy ábrázolja, ahogy általában vannak, ahogy megtörténnek körülöttünk, vagy éppen velünk. Ezek a képek és helyzetek ritkán kedveskedőek, inkább fájdalmasan hiperrealisták. Mert az élet – már csak ilyen a természete – egyszerűen tele van megoldhatatlan problémákkal. Akadálymentesen olvasható könyv, önálló hangja van, mégsem mond semmi meghökkentőt, vagy önmagának ellent. A kilátástalanságot is gördülékenyen festi meg, csakúgy, mint a helyzeti stagnálásokat. Sylvia Plath és Virginia Woolf találkozása.

Élő karakterek vonulnak fel előttünk, semmi mesterkéltség vagy feleslegesen beépített hatásvadászat. Minden előforduló cicoma diszkrét. Az emberi (vélt vagy valós) értékek utáni nyomozás motívuma végig kitart, s hajdani randik szárított rózsaszirmaiból készült keretbe foglalja a műveket. A szerző piacképes hazugságok helyett csak az igazsággal házal, a mindenkiben ott dübörgő kérdéseket helyettünk teszi fel, ám a válasz többnyire elmarad. Talán azért, mert nincs.

„Bumm-bumm, erősödik a zene, Aliz nyitva hagyta az ajtót. Mintha sámándob szólna, Zsófi teste átveszi a ritmust, behunyt szemmel fekszik. Felül, odamegy a ruhásszekrényhez, előszed néhány fiatalkori holmit, házasságuk elején vásárolta, nem hízta ki egyiket se. Karcsit akarta meglepni, egyik nap ezekben várta otthon. A férfi gúnyosan megjegyezte, az ágyban legyél kurva, ne az öltözeteddel. Most felhúzza a fekete neccharisnyát, ez takarja a visszereket, hozzá a farmerszoknyát és a tűsarkú cipőt, ilyenben nem járt évek óta. Nem szorítja a lábát.”

A múlt vagy a több-és-más iránti vágyakozás bukott angyalos teherként jelenik meg. A világ túl zsúfolt hely ahhoz, hogy rendben mehessenek benne a dolgok, és ne őrüljünk meg egy kicsit, túl sok ellentmondás töri meg a személyiséget, az emberi léleknek pedig nincs nagyobb szenvedés, mint a kompromisszumok közé szorított életminőség. Lényegre törő, feszes sorok, semmi mellébeszélés, még a novellák közti fehér csend is sokatmondó.„Mindent kiszámított, és ez Borinak kényelmes volt, kivéve a szexet. Annak is megvolt az ideje, hetente kétszer, kedden és pénteken. Szabadság ideje alatt háromszor, hétfőn, szerdán, szombaton, és minden alkalommal öt és fél percet tartott. Se többet, se kevesebbet. Ezt onnan tudta az asszony, hogy egyszer, amikor nem volt kedve ehhez, de ezt Kázmérral nem merte közölni, az éjjeliszekrényen álló világító órát figyelte. Akkor soknak tűnt az öt és fél perc. Legközelebb már nem akarta stoppolni az időt, de akkor annyira rövidnek tűnt az időtartam, hogy akaratlanul is az órára nézett. Mintha semennyit se mozdultak volna a számok.”

Hatalmas élettapasztalat rajzolódik ki e hétköznapi drámákban, és lassan ráébredünk, hogy a „szeretlek” az egyik legszebb elkoptatott szavunk. Megtudhatjuk, milyen férfira nem vágyik egy ötven felé kanyarodó nő, miért érdemes óvakodniuk a gombafogyasztástól bizonyos férfiaknak, és hogyan lehet fegyelmezetten meghalni egy villamosmegálló padján. Az is kiderül, miként költözik az ördög egy fiatal lányba, és miért lehetetlen féltékenynek lenni egy gobelin-mintákat tervező férjre. Egy allegorikus lomtalanítás után megtudjuk, miért ne a melóhelyünkön nyomtassuk ki a swingerklubokkal kapcsolatos háttérinformációkat, ahogy azt is, miként téphetné szét egy protkós Oroszlán pasi a barátnőjét. Visszatérő téma az örök fiatalság és szépség utáni ámokfutás, a címadó novella pedig a párkapcsolati sztereotip kötélhúzások légkörét hozza: „Ha már gyerekünk nem lett, és most már biztos, hogy sajnos nem is lesz, legalább egy kutya mozogjon körülöttünk. Lehet nagy vagy kicsi, fajtiszta vagy korcs, mindegy. De Gyuszi hallani se akart erről. Kell nekem egy élőlény, egy háziállat, kezdtem mindig újra és újra. Picurkám, keress a kutya helyett valami mást, az egyetlen kikötésem, ne ugasson, ne szarjon, és ne kelljen sétáltatni. Ez három kikötés, vágtam vissza, de ő csak nevetve mondta: Tudod, Picurkám, mennyire szeretlek, de ehhez ragaszkodom.”

Az olvasó könnyedén azonosulhat a szerencsés csillagzat alatt született történetekkel, mert mindenki nyelvén szólnak. A kötet száz százalékig mai írásokat tartalmaz. Nem törekszik tökéletességre, nem akar senkit sem megmenteni. A néha fojtogató helyzeteket leíró novellákat a mesélés ősi ösztöne kapcsolja össze. Karakterei vánszorognak, a szerző mégis szárnyal, az eseményeknek kiszolgáltatott bábok sorsát kitárulkozó érzékenységgel mozgatja. Nem vacakol morális középpontozással, mert azzal valószerűtlenné maszatolná a nagyon is komoly képeket. A történések harsogó csendje a kötet végeztével bennünk folytatódik tovább. „Leóval kétszer, ha lefeküdt. Kedve sem, ideje sem volt, hogy hancúrozzon. Teste sem kívánta. Ezen meglepődött, talán ebben az anyjára hasonlít. Apja és anyja külön szobában aludtak. Apja egy héten egyszer osont be anyjukhoz. Anyja erről sohasem beszélt. Még akkor sem, amikor elmagyarázta, hogyan kell feltenni a pesszáriumot. Orrára csúszott szemüveggel magyarázta, mit kell tennie.”

Abafáy-Deák Csillag: Nem könnyű szeretni. Parnasszus Könyvek, 2018.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-02-06 16:43:46

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.