VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
A periféria a középpont – Interjú Nagy Zsuka költővel (Juhász Tibor)
Feketeverseket, delejverseket, vonzásverseket ír az elesettekről, az elfeledettekről. Sűrű képei és zaklatott alakzatai szorítanak, nem eresztenek. Saját életéből is merít, de leginkább azokkal az arcokkal foglalkozik, amiket jó, ha a költészet feltár. A tavaly megjelent Pigment című lírakötet szerzőjével, Nagy Zsukával beszélgettünk.
Első versesköteted 2008-ban jelent meg, és bár rendszeresen publikáltál, a Küllők, sávok című második könyved majdnem tíz évvel később látott napvilágot. Volt valamilyen különösebb oka annak, hogy ennyit vártál a kötettel? Az alkotómunka szempontjából hogyan jellemeznéd ezeket az éveket?
Az első kötetem, a mégismarionett sem született meg korán, pont kilenc évvel az első publikációm után jött ki a nyomdából. A második kötet is ennyit váratott magára. Úgy éreztem akkor, hogy a 2008-as év egy másfajta alkotói időszak kezdete. Meglett a könyv, és ugyanebben az évben elkezdtem kicsit másképpen írni. Tömörebben, súlyosabban. Tudtam, hogy „túl kell lenni” az első köteten, legalábbis erről sokszor beszéltünk a barátaimmal: azért is kell túlesni rajta, hogy aztán az ember továbbléphessen. Továbbléptem. Elkezdtem tárcákat írni a A Vörös Postakocsi folyóiratnak Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
Megjelent: 2019-02-06 11:14:10
|
