Keresés a honlapon:

Szokolay Zoltán: Az ember már feladná

 

 

Az ember már feladná

 

A nyár csak nyaram, nyarad, nyara.

Madárlélegzetvételnyi szünet után

azonnal többes számban:

nyarunk, nyaratok, nyaruk.

Az összetartozás illúziója.

Nyelvi szinten, másképp soha többé.

Sehol, semmiért, soha.

Egy fecske. A fecske. Rémülten ragozza.

Cikázik a bezártságban.

Az éjjeliőr jött, hosszú bottal

becsukta a szellőzőablakot.

Ki kinn rekedt, ki benn.

Eleve elrendelés.

A fecske nem felejti a családját.

Még úgy érzi, van hová tartoznia.

Itt az egyik téridő és ott a másik.

Tilos az átjárás, ahol tegnap még szabad volt.

Ablakon koppanó test. Újra meg újra.

A kinti csivit behallatszik.

A benti sehová. Soha.

Az ember már feladná. Új hazát alapítana,

akár egy lőszerraktárban is.

A fecske csak akkor nem vágyik vissza

övéihez, ha majd a teste

mozdulatlan fekszik a hideg betonon.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-10-20 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.