VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Köves István: Katalógus cédulák – Francis Scott Key Fitzgerald
Francis Scott Key Fitzgerald
Scotty természetesen jól tudta Ernestről, hogy ha nem is hithű, de keresztény, mégis úgy utálta, akárha zsidó lenne. Szószátyár. Nem rendít meg – mondta korábban róla Hemingway Zelmának egy párizsi, rúzsos ajkú hajnalon Gertrud Steintől jövet, majd békítőn, sietve hozzátette: bár kétségkívül szórakoztató.
A lázas Európában pöffedten punnyadó magyari ifjakra akkoriban még ennyire sem hathatott, átélhetetlennek bizonyult mind az amerikai álom, mind a kiábrándulás abból, a Nagy Gatsby és az édes reményekkel teli ifjúság bukása, a whiskymámoros alkoholizmus a szesztilalom alatt, az elveszett nemzedék, a száguldás-mámor, az egész jazz-korszak. Bezzeg, ha hajlandók lettek volna Scottyval elsétálni New Yersey-be, láthatták volna, ahogy a régi kúriák napfényben úszó, tágas tornácain még mindig szelíden ringatóznak a függőágyak a sárga port kavaró gyönge viktoriánus szélben. Ott, ahol éppen akkoriban azért kezdik el azokat a hosszú, lapos, agyonkrómozottan csillogó automobilokat gyártani, hogy a milliomos apukák meglephessék velük a 18. születésnapjukra ébredő másnapos fiacskájukat, míg a háttérben fonográflemezről (bakelit) szól a Ractus Muldoon Savannah Band felvétele, velük dúdolhatják, „a minap, álmomban, Memphisben jártam”. Pedig a Kertész (Curtis) fiúk már beléptek azon a hollywoodi forgóajtón, s az első milliócskájukból befizették a legtöbb hasznot hozott forgatókönyvírójukat egy pszichoterápiával összekapcsolt elvonókúrára, ahol legalább annyira drótonrángathatóvá lúgozzák a lelkét, hogy megírhassa róluk az utolsó filmgyári cézár történetét.
Megjelent: 2017-10-16 07:00:28
|
