Kelebi Kiss István versei (Üres, Sátor)
Üres
Megint ez a ház. Csak most
értem ide. A csend már belevéste
az árnyékokat a tájba. Apa,
hol vannak a kutyák,
kérdeném, de az üres szobában
csak emlék kering, vállamra száll
és látni, az udvaron teknőbe
önti a holdfényt és mosni kezd anyám.
Sátor
ki tudja mi nyílik mi csukódik
csupán a rés a biztos melyre hálót sző a pók
és a Kint és Bent úgy olvad össze
hogy egymást fölcserélve
emlékké szublimál minden kézzelfoghatót
pedig szeretném hinni
van gyógyítható halál
van titoknyitó kulcs a nyelvem alatt
és fogaim közt Vízözön-utáni ágat szorítok
mert ebben az új sátorban
más anyagból készül az artisták lendülete
itt már beomlik a mutatvány
és a valóság sokszor kicsúszik tenyeremből
de mégis palackpostaként érkezem
hogy rám találva elolvashassam az üzenetet
a gyermekét ki sásról sásra lépett
mégis elsüllyedt az ingoványban
Megjelent: 2017-06-18 07:00:00
 |
|
Kelebi Kiss István |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
