Keresés a honlapon:

Csengődi Péter: Szerelmesek

 

Nem tudni, mi indította el bennük. Talán a zöldellő tavaszi lomb. Talán a szigetet körülfolyó víz. Talán az, ahogy a párok meghitten járkáltak körülöttük kézenfogva. Nem tudtak ellenállni a romantikának. Vagy az erotikának? Keveredtek az érzések. Tény, hogy a szeretet öntötte el akkor, abban a pillanatban, amikor egy gyengéd érintés helyett végül úgy belemarkolt kedvese fenekébe, hogy az felkiáltott. Kívánta. Egymás felé fordultak, összeölelkeztek, szorosan, hogy érezték egymás testét derék alatt a ruhákon keresztül is. Gyengéden simogatta a tarkóját, majd apránként feljebb, miközben az ajkait az övéire tapasztotta. Lágyan, puhán csókolta, majd a megfelelő pillanatban már a nyelvükkel játszottak.

A szigeten járó-kelő emberek ledermedten nézték, ahogy a hetvenes éveikben járó öreg urak francia csókot adnak egymásnak a parton. Egy anyuka befogta a kislánya szemét, és úgy sietett el vele, mások pedig grimaszoltak, és mutogatták, hogy hányingerük van. Egy suhanc ment oda hozzájuk, és közelről rájuk üvöltött:

- Maguk meg mi a büdös faszt csinálnak itt?

- Hogy érti ezt? – kérdezte ledöbbenten az egyikük.

- Mit ocsmánykodnak itt mindenki előtt? Menjenek haza, ott azt csinálnak egymással, amit akarnak.

- Ne haragudjon, fiatalember, de az előbb láttam, hogy maga ugyanezt csinálta a kedvesével.

- Nézzen már magára ember! Mi fiatal hetero polgárok vagyunk, maguk meg trottyos buzik!

A két öreg összenézett, meglepő ruganyossággal betaszították a suhancot a vízbe, majd kacagva továbbálltak.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-04-10 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.