Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Vasadi Péter A Kert-kápolna orgonája a szél című verséről

 

 

 

 

Vasadi Péter

A Kert-kápolna orgonája a szél

 

Bende Józsefnek

 

Együtt kaptad magassal

a mélyet. De írnod a

mélyet kell – magasan.

Nem a fényt, a sötétséget.

Nem a megtestesülést, a teremtést.

Nem a békességet, a harcot.

Nem a nyugalmat, hanem érte

a küzdelmet. A megfosztottságot,

nem a pompát. Nem

a tökélyt, a töredékességet.

Nem az öntelt gőgöt,

a soványak remegését.

Nem a sikert, elhordva

a bukást. Nem a győzelmet,

a mindig végsőnek tetsző

vereséget. Nem a dicsőséget,

hanem a senkik vánszorgását.

Nem a fölényes erőt, hanem

a gyöngék, betegek, nincstelenek

örökös reményét, várakozását.

Nem a mennyei udvartartást

káprázatosan, hanem a

kétlábúak fölszabadult örömét.

Nem a hars hahotázót,

hanem aki a gyász súlya

alatt lerogyott. Az életet, nem

a halált. Nem a márványsima

bőrt, a sebeket. Nem a szépségest,

az elnyűtt szelídek derűjét.

Nem az agyba-főbe dicsért

múltat; a jövőt, s a jelen

vajúdását, kockázatait.

Ámen. Ámen. Ámen.

 

Ezt az izgalmasan egyedi hangvételű versét Vasadi Péter (1926–2017) két évvel a végső elszenderülése előtt írta, vagyis nyolcvankilenc évesen. Elképesztő, hogy valaki annyi idős fejjel ilyen magas színvonalon ír – főként ezért, hogy választásom erre a költeményre esett. Bízvást nevezhetjük öregkori remekműnek. Ez nem a megfáradt kései, hanem a lehető legerőteljesebb líra: efféle műveket erejük teljében lévő költők alkotnak (ha életük során egyáltalán összejön nekik, csak egyszer is…), és nem a kilencvenhez közelítő aggastyánok. Normál esetben. Ám aki személyesen ismerte Pétert, tudhatja: ő kivételes személyiség volt, szellemileg mindvégig hallatlanul friss és nyitott. Ez a mű nem egy kopott sátor a biztonságos, évtizedek óta használt alaptáborban, hanem egy merész, szédületes csúcstámadás. Megkockáztatom: József Attila-i magasság.

A vers először a Vigilia folyóirat 2015/6. számában látott napvilágot, majd helyet kapott Vasadi Csönd születik című 2016-os kötetében is. Valóban különleges hangvételű, még Péter új ösvényt taposó életművén belül is. Ajánlása szerint Bende Józsefnek szól, a Vigilia szerkesztőjének. Érzésem szerint szépsége három pilléren nyugszik. Az egyik: az ókeresztény himnuszok hangvétele, a klasszikus költészetre jellemző ünnepélyesség, melyet latinul proclamatiónak (proklamáció) mondunk – egyszerre szenvedélyes felkiáltás, lelkesítő kiáltvány és méltóságteljes kihirdetés. A másik pillér: a mesterien végigvitt ellenpontozás, az értékek és a fogalmak ütköztetése. Nem… de. Nem… hanem. Ezt igen… és nem azt. A harmadik pillér: a vers hitelesen keresztény szemlélete. Ez nem olcsó, közhelyes vallásoskodás, hanem eredeti, tétre menő, korszerű katolikus líra.

 

 

  
  

Megjelent: 2021-02-27 14:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.