Videó

A PécsTV videója




Keresés a honlapon:


Acta Romanica – Bozsó Borbála: Bevándorlás, migráció, emigráció

 

A migráció kétségtelenül napjaink egyik meghatározó nemzetközi konfliktusforrása. Kezelésének, politikai tőkévé változtatásának különböző módozatai figyelhetőek meg – az ezekkel járó sajátos társadalmi, pszichológiai, kulturális következményekkel együtt. Az ELTE Centre Interuniversitaire d’Études Françaises által kiadott Revue d’Études Françaises 21. száma ezt a kérdéskört járja körül, különböző tudományágak képviselőinek segítségével.

A rendkívül gazdag összeállítás sokszínű anyagát nincs módunk bemutatni, csak némi ízelítőt tudunk adni. Bene Krisztián tanulmánya a magyar emigránsok hozzájárulását vizsgálja a második világháború francia katonai erőfeszítéseihez. Szintén történészi perspektívából ismerhetjük meg Eugène Désiré Eloundou írásából a Kamerun területén belüli, a gyarmatosítás hatásával összefüggő, tömeges migrációt 1919 és 1961 között (ekkor egyesült a francia és az angol fennhatóság alatt álló két országrész). Tiphaine Robert tanulmánya emlékeztet rá, hogy 1956-ban a magyarok voltak Európa „migránsai”: háborús, illetve politikai menekültek, akiket befogadtak. Azután vagy sikerült beilleszkedniük, új hazára találniuk, vagy pedig – 1961-ig sok esetben – visszatértek Kádár János Magyarországára. Caroline Strobbe egy irodalmi példán mutatja be, hogy a kényszerített migráció egyik formája az is, amikor Franciaország guyanai, új-kaledóniai „büntetőgyarmatokra” telepítette ki a társadalom nemkívánatos elemeit (az elemzett mű Jules Boulabert Le Roi du Bagne című regénye). Ezek után Laurianne Allezard alkotmányjogi szempontból mérlegeli a migrációval és az integráció elősegítésével kapcsolatos európai példákat. A jelenség korántsem új, ennek fényében meglepő, hogy az alaptörvények gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják, mintha csak saját és idegen állampolgárok léteznének – ugyanakkor a saját identitáshoz való jog és a közösségbe való beilleszkedés támogatása általában alapvető kiindulópont. Laureline Cognard az európai uniós migrációs politika diszkriminációellenes jellegét a tagállamok egy részének erősen kirekesztő, nacionalista politikai közbeszédével szembesíti. Somssich Réka jogi és nyelvészeti nézőpontból vizsgálja a családegyesítés európai szabályozását, illetve szabályozásait.

A tárgyalt jelenségkörrel kapcsolatban megvilágító erejű Körmendy Mariann tanulmánya (Migrer, émigrer, immigrer ou le sens du mouvement), amely a migráció fogalmát, ennek alakulását vázolja fel. Az írás nem annyira a szemantika, mint a diskurzusanalízis eszközeit használja, hiszen a migrációval összefüggő kifejezéseknek az aktuális újságírói diskurzusban elfoglalt helyét, használati módjait elemzi. Ennek kiindulópontja a migráció és a migráns kifejezés felbukkanása és gyors elterjedése az online és a nyomtatott sajtóban. Körmendy Mariann a téma körüljárására egy frankofon és egy magyar nyelvű cikket vet össze, amelyek 2016. augusztus végén íródtak. Ekkoriban a migrációs hullám már erős politikai nézetkülönbségeket váltott ki, tekintve a nagy tömegben érkező bevándorlók rosszul szervezett fogadását.

A migráns szó démonizálásával kapcsolatban a szerző hivatkozik René Greusard „Refugiés”, „migrant” ou „clandestins”? Les mots comptes (avagy „Menekültek”, „migránsok”, vagy „illegális bevándorlók”?  – Számít a szó) című cikkére, amely angol és francia nyelvű sajtóanyagokat elemezve megkérdőjelezi a ’migráns’ szó használatának helyénvalóságát. Az idézet szerint a brit kormány az illegális bevándorlóra használatos pejoratív terminust elítéli, és egy kevésbé szubjektív fogalmat jelöl ki a negatív felhang elkerülésére. A magyarra fordításban talán úgy lehetne jelölni a két fogalom közti különbséget, hogy a migráns szó helyett inkább a menekült szóval azonos szemantikai tartalmú fogalom használatát szorgalmazná a kormány.  

Egy másik francia cikkben Carine Fouteau pedig leszögezi, hogy a migráns terminus csak egy általános megfogalmazás; olyan gyűjtőfogalom, ami azokat az egyéneket jelöli, akik egyik helyről a másikra utaznak. Csakhogy a jelenlegi helyzetben a migráns terminus már elmarasztaló fogalomként használatos, amely eleve nincs kapcsolatban a menekülés, vagy a menedék fogalmakkal, így lényegében megrövidíti azokat, akikre használjuk a migráns kifejezést.

A fogalomhoz párosítható mozgással kapcsolatos igék (pl.: revenir – visszatér). szintén kifejezhetik a migrációs szándékot maga a migráns szó használata nélkül is. A francia nyelvben ezeknek az igéknek a ragozási ideje és módja szintén meghatározó lehet a mondat értelmezését tekintve. Egészen konkrétan, ha a beszélő a mozgás indulási pillanatában van, a cselekvés a jövőben is relevánsként lesz interpretálva illetve ezt megfordítva az érkezés pillanatában ugyanez az állítmány vonatkoztatható lesz a múltra.

A következő példák támaszthatják ezt alá: 

1)      (Ne t’inquiète pas), je reviens ~ Ne aggódj, visszajövök.

 

2)      Je reviens de Berlin (j’y ai passé une semaine). – Visszajövök Berlinből, ahol egy hetet töltöttem.

Az első mondat esetében a beszélő az indulás pillanatában helyezkedik el időben, míg a második példamondatban a beszélő az érkezés pillanatában teszi a kijelentését. Az elbeszélői idő ugyan a jelen, de az igék tartalmilag relevánsak a múltra/jövőre egyaránt.

 

Ahogy az igeidő síkján vizsgáltuk a „mozgásos igék” jelentésbeli differenciálódását, ugyanúgy megvizsgálhatjuk, hogy a mai negatív értelemben vett migráns kifejezésünk pejoratívvá válása mögött milyen tényezők állnak. A rendelkezésre álló igei bázis magába foglalja a francia 'migrer', 'immigrer', 'émigrer' igéket és ezek főnévi, melléknévi megfelelőit is, melyek magát a vándorlással járó folyamatot, illetve magát a közlekedésben résztvevőt jelölik. Maga a 'migrer' ige sem időbeli, sem térbeli viszonylatban nem korlátozott, mivel az ige által jelölt mozgásformának sem elindulási pontja, sem végpontja nincs. Így maga az ige egy folytatólagos cselekményt jelöl, amit a magyarban a „vándorol” fogalmának tudnék megfeleltetni, melynek ugyanúgy nincs kijelölve, hogy honnan hová vándorol valaki, csupán a „mozgásban van” állapotnak felel meg az ige jelentése. Az ige imperfektív jellegét hivatott alátámasztani a következő két példamondat is.

 

3)      Certains oiseaux migrent tous les ans – Néhány madár minden évben elvándorol

 

4)      Les gens migrent parce qu’ils esperent une vie meilleure – Az emberek egy jobb élet reményében vándorolnak el.

Ellenben, ha az előtaggal ellátott formáját vesszük a migrer igének, és az émigrer igével csinálunk példamondatot, egészen más következtetésekre juthatunk, mint az előző példamondatok esetében.

 

5)      Kundera a émigré en France - Kundera kivándorolt Franciaországba

 

A fentebbi mondat esetében világos, hogyha valaki egyszer már kivándorol X helyre, akkor oda többet nem vándorolhat ki, csak ha elhagyja a helyet, illetve, hogy ha oda vándorolt ki, akkor onnan már csak elvándorolhat, így a jelentéstan szempontjából a vándorlást jelölő émigrer igének vagy kezdő-, vagy végpontja mindenképpen van.

 

Összehasonlítva a példamondatokat, illetve az ehhez kapcsolható korábban említett francia kifejezéseket, megállapíthatjuk, hogy a migráns szó magában épp olyan időben és térben befejezetlen, akár az őt jelölő migrer – vándorol ige, és a vándorlás cselekmény egy időben zajlik az elbeszélés idejével. Ezzel szemben az émigrant (kivándorló) és immigrant (bevándorló) terminusok, bár átfedésben vannak a magyar migráns terminussal, mégsem azonos jelentésűek, hiszen eleve az, hogy igekötővel (amik a francia megfelelőben toldalékmorfémaként, vagyis affixumként módosítják a ’migrer’ szó jelentését) vannak ellátva, lezártabbá teszi őket, irányt ad a cselekvésnek, aminek vagy kezdő-, vagy végpontja lesz, ellentétben a migráns szavunkkal.

 

Ezek a vándorlást jelző fogalmak mind különböző konnotációkkal bírhatnak függően a kontextustól, vonatkozva akár konkrét történelmi, társadalmi eseményekre, jelenségekre (ld.: a magyar 1956-os emigránsok), vagy akár részei lehetnek szocio-kulturális vagy vallási vitának, ítélkezésnek. A magyar migráns terminus mellett szerepel még az illegális bevándorló illetve a menekült szavunk is, mint szinonima. A menekült szó hasonlóan lezárt folyamatot tud maga mögött jelentéstani szempontból, hiszen aki menekült, az már megérkezett valahová, ahol biztonságban lehet (bár a szó ezen jelentése inkább a francia alakban refugié fedezhető fel jobban). A menekült terminus jelentésében is messze eltér a migráns szó elítélő, megbélyegző felhangjától, míg az illegális bevándorló inkább jogi oldalról közelíti meg az adott személy állapotát.  

De hogy mitől lesz rossz a szájízünk, ha a bevándorlásról, illetve a migránsozásról van szó? Egyrészt a migráns kifejezés használata rohamosan megnőtt az utóbbi években, ami a politikai közbeszéde illeti, másrészt ezt erősítették a témához kapcsolódó többnyire negatív, egyoldalú beállítás a médiában. Ahogy a cikk elején említettük, bizonyos országok, kultúrák már dolgoznak rajta, hogy lehetőség szerint elkerüljék ezt a pejoratív kifejezést, előnyben részesítve inkább az erre használatos, semleges jogi kifejezést, illetve a több együttérzést kifejező menekült fogalmat.

Ha megvizsgáljuk a migráns terminus szemantikai jellemzőit, azok már eleve provokatívak, hiszen  

1) a migráns sehonnan se jött, sehová sem tart (tekintve, hogy a cselekmény imperfektív)

2) ha tart is valahova, mivel az adott helyen általában rossz a fogadtatás, ezért nem lehet olyan pozitív jövőképpel megfogalmazni, mint a menekültet, aki legalább az érkezés pillanatától pozitív légkörben kap helyet,

3) a migránsnak se jövője, se múltja, mivel a szó jelentéséből hiányzik az irányzottság

Jobban megvizsgálva, mintha nem is emberi lény lenne az, aki migráns, mintha nem lenne arca, lelke, veszteségei, fájdalmai, inkább tűnik egy mindenki számára zavaró, horgonytalan koloncnak. Korunk politikai útvesztőiben valóban időnként nehéz meglátni a másikban az embert, a hasonlót, ám ha elkerüljük az ehhez hasonló kifejezéseket, s megpróbálunk érző lényt látni abban, akiben előtte koloncot láttunk, már tettünk egy lépést azért, hogy csökkentsük azt a világméretű feszültséget, ami mindannyiunkra egyformán nehezedik.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2017-10-10 16:00:00

 

Bozsó Borbála, a PTE francia-magyar szakos osztatlan tanárképzés 3. éves hallgatója

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.