Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Napkút 2013
ISBN 978 963 263 355 8
Terjedelem 132 oldal

A kötet megjelenését Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata támogatta

 
Szőke Imre prózája első olvasásra zavarba ejtő. Az olvasó nem tudja, élőbeszéd-szerű személyes sztorikat mesél-e neki valaki, vagy pedig „behúzták a csőbe” és a kortárs szépirodalom magaslati ritka levegőjét szívva teljesen fiktív dolgokat beszélnek el épp. A valóság valahol mindkettő és egyik sem. A novellákban a szubjektum és a szabadság, művészet és magatartás kérdéseit boncolgatja a szerző. A társadalmi háttér ábrázolása fontos számára, ezen keresztül mutatja be figuráit és mondanivalója megfogalmazásában is ez szolgál háttérként, súlyos kulisszaként. Szőke írásaiban hangsúlyosak a lokalitások, a különböző városrészek, helyszínek (Budapest, Kőbánya, Csepel, Bécs etc.), ezekkel, valamint a kötet első novellájának metaforikus főmotívumával, a Dunával élesen körülhatárolhatóan kirajzolódik egy közép-kelet-európai kortárs prózaíró profilja.
 

Minden mozdulat ismerős a Lázból. Tudom, mi az, hogy egy könyvet találomra felütni (hogy választ adjon a kérdéseinkre), tudom mi az a “bucsu”. Tudom, mi az, hogy bejárósinak lenni, egy vidéki iskolában felnőni, hogy aztán egy nagyvárosban munkát és albérletet találjunk – elkezdjünk élni...

 

Kókai János a folyamatosan bomló, pusztuló világ krónikása, aki higgadtan veszi tudomásul, hogy sem művészet, sem szerelem nem képes megváltani az embert. Ám semmiképp ne gondoljuk, hogy ez valamiféle monotóniát, erőtlenséget jelent, ellenkezőleg: a groteszk, az abszurd, a fekete humor, az elégikus, vagy éppen bensőséges hang mind-mind jelen van ebben a költészetben...

 

Őszintén irigylem Boldogh Dezsőt. A könnyedségét, a harmóniáját, a szövegkezelésének természetességét. Évekkel ezelőtt elindult egy úton, és végtelen nyugalommal megy előre, mint - hogy eljátszunk ennek az újabb kötetének a címével - az igazán jó kamionsofőr, aki fáradhatatlan, aki éjszaka is dolgozik, de nem alszik el a volánnál, mert az övé az az út, amin halad.

 

Tizenharmadik könyv. A vacsoraasztalánál is tizenhárman ültek. Kérdés, hogy mi van ezután. Birtalan Ferenc bebizonyítja, napjaink költészetének utolsó vacsorája után is van újrakezdés, aranykorát élő költészet. Energia, fiatalos lendület van az „öregségbe deportált költő” verseiben, ami legyőz kort, betegségeket, a lehetőségek beszűkültségét. Szembeszáll a jól ismert sztereotípiával: az ember hatvan éven túl már nem érezhet szerelmet, lángolást, vágyat.

 

Az elbeszélő versfolyamban a második világháború utántól az ezredfordulóig - szinte naplószerűen életútjáról számol be a költő.(1945-ben idehaltam /várom a születés /beteljesedjen rajtam) A szegény, sokgyermekes, a Józsefvárosból Kőbányára átnyúló Hős utcában, a Juranics telepen élő családból hova lehet elindulni, hová lehet megérkezni? ...

 

-Róluk írj... a rigókról...

Ez a könyv a tiéd.
Nem tudom odaadni.
Nincs kezed, hogy elvehesd.
Minden összeomlott.
Újraépítettem, újra összeomlott.
Kellett az áldozat.
Míg vagyok, építek.
Jönnek-mennek rigónemzedékek.
Viharok, telek bontják a fészkeket.
A reményt nem verhetik le a fákról.
Jó, ha van mit sirassunk, ami szép volt.
Ami egyre szebb-keservesebb lesz.
Veled érkezett, veled ment a szerelem.
Összeraktam szétporlott ágakból a réget.
Hiány lettél.
Fölolvaslak.
Rigótörténetet Neked, Bogár.

 

A szerző regénye meglepetések sorozata. 
Meglepetés azoknak, akik ismerik a költő egyre terebélyesedő és mélyülő életművét, s meglepetés azoknak is, akik most vesznek kezükbe először Batári-könyvet.
Batári Gábor felszámolja a közös (négydimenziós) világot, s a végtelenig tágítja. Idősíkokon, dimenziókon gázol át, idő- és tértelenségeket teremt, olyan mindenséget, amelyben egyetlen valóság van, az áradó szöveg.
Posztmodern bűvészhez lenne szerencsénk? Dehogy. Tud ő persze mindent, amit egy posztmodern világ-rezonőrnek tudnia kell, sőt jobban tudja azt: megalkotja az irály paródiáját. Modern meseíró lenne? Igen is, meg nem is. Meséi – és összefüggő meseszövete – mítoszigényű egység, egyszersmind világnagy blöff. Ugyanakkor felbukkannak a lovagregény, a koraújkori pikareszk, az új regény, a keményre forralt amerikai próza igencsak behatárolt, szűk téridőkben honos elemei.
Mi tehát ez a mű?

 

(2012, NapSziget a Művészetekért Alapítvány)

 

 

Egy festő-restaurátor keze, úgy tűnik, ha belefog valamibe, elég kitartó. S mivel ismeri a festékrétegek természetét, hogy a felszín alatt gyakran értékesebb rétegek rejlenek, nem fél megpiszkálni a szövegrétegeket sem, várakozóan nyúl a felszín alá, a kéreg repedéseibe. Évek munkája - szenvedése, kínja és öröme, mosolya - volt, amíg a "vasárnapi költőből" egyszerűen csak költő lettél.

 

“Erőteljes költői megszólalásaiban kitüntetett szerepet kapnak a természethez szorosan kötődő metaforák, lírai eszközök. A tiszta rímek, népdalszerű könnyed zenei szólamok, sorok mögött mindig ott van valami mélyebb – áttételesebb – láttatás. Ebben nagyon sokszor megjelenik a szinesztézia, mint hangulatkeltés; ugyanakkor a leíró tárgyiasság is jelen van verseiben. Ezek többnyire a prózába hajló – kötetlen – lírai művekre jellemzők. Mindez azt is jelzi, hogy Németh Erzsébet a költészet teljes eszköztárát használja.“

 

Amíg az emberi test meghatározhatatlan százalékban lelket is tartalmaz, addig versek is fognak születni. Mirtse Zsuzsa versekben él, gondolkozik, veszekszik, csábít, kérincsél, alkudozik, ígérget. Ha örül a világnak – versek születnek belőle. Ha szomorú – versek születnek belőle. Nem tehet róla. Szabálytalanul szabályos versei néha provokációk, szemtelenkedések, máskor tűnődések, belenyugvások a megváltoztathatatlanba, de mindenképpen arról a nagyon különös valamiről szólnak, amiről azt mondjuk, hogy: élet. Idő és mérték – vagy időtlen mértéktelenség, ezt a kettős utat kell járnia. És fogja is, mert olyan…

 

Mirtse Zsuzsát kezdettől fogva a hiteles létezés és az emberi kapcsolatok üveg-törékenysége foglalkoztatja leginkább. Ezekből a cserépszilánkokból építi tovább most is költői világát, bekapcsolódva a magyar költészet hagyományába, amely képes a hiányt, a veszteséget a teljességnél teljesebbként felmutatni.

A költőnő harmadik verseskötetében, mint azt a címe is előrevetíti, a lélek fekete dobozából merít, olyan rétegekből, amelyek a személyes életfolyam medre alatt húzódnak. Az egyéni sorsok alól pedig egy mindannyiunkban rejtőzködve munkáló, közös világ ősképeit-tartalmait hívja elő és tárja elénk, hangja mégis személyes – ebből a kettősségből eredhet lírájának egyedisége.

Ezeket a verseket, akár az ókori bronztükröket, érdemes forgatnunk: hátlapjuk domborműves alakjai bizony előmerészkednek, és belevetülnek saját tükörképünkbe. Időzzünk hát el a látottak felett, és ne feledjük: az óceán lefelé sötétedik – ez a kötet nemcsak a drámaiságának köszönheti alapvető tónusát, de a merítkezés mélységének is. Márpedig amit felszínre buktatnak belőlünk ezek a versek, azzal csakis gazdagabbak lehetünk.

 

Visual poetry and collages
February 2014
A6 format (10.5x15 cm / 4 x 6") - 44 pages
cardboard cover, thread and quarter cloth binding
laser printing on ivory paper
price: 15 euro / 20 US $ / 13 UK Sterling

Vizuális költemények és kollázsok
2014 február
A6 formátum (10.5x15 cm / 4 x 6") - 44 oldal
kartonált, cérna- és félvászonkötés
lézerrel nyomtatva csontszínű lapokra
ára: 15 euro / 20 US $ / 13 UK Sterling 

 

A szerző az új évezred elejét (is) jellemző értelmiségi közérzetről tudósít: letisztult hangon, kivételes formafegyelemmel. A sebeket osztogató konfliktusok elkötelezetten humanista szellemiségű egybefoglalását adja.

Hungarovox Kiadó, 2014
ISBN: 9786155351624  

 

Minamosongo - rendhagyó miniopera (libretto) egy felvonásban, három színben.

Hungarovox Kiadó, 2014
• 72 oldal
• Kötés: RAGASZTOTT
• ISBN: 9786155351518  

 

A költészet mibenlétét, ha van ilyen egyáltalán, akkor szokás firtatni, ha versek láttán furcsa, megmagyarázhatatlan hiányérzet támad az olvasóban. Amikor minden együtt áll: a felkészült, mesterségben jártas, tehetséges szerző, az eminens líra, érzékenység, szellem, tűz, tézis, antitézis, s megannyi más - mégis, aztán mégsem.

 

Az oroszlánkölyök fikciójába nagyon sok minden beleférhet. Mindenekelőtt az ember lappangó gyermetegsége élheti ki magát általa; olyasmit segít kimondani, amit a komoly felnőtt leginkább önmagának is szégyell bevallani. Felnőttek és gyerekek számára egyaránt lehet mondanivalója anélkül, hogy humora látszólag ne korlátozódhatna paradoxonokra, valamint öncélúbb nyelvi játékokra.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal