Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Éltető kovász

 

Heller Ágnes: Olvasónapló 1.

 

Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 270 oldal

 

Kis zsebkönyv formában jelent meg Heller Ágnes Olvasónaplója. Mindenki találhat benne kedvére valót. A gyorsfogyasztó, aki a közérthető gondolkodókat szereti vagy a lektűröket, ugyanúgy megleli benne a csemegét, mint a magas irodalmat, a legelvontabb bölcselkedéseket felfedezni vágyó finom lélek. (Ebben a piros könyvecskében a 2012-2013 között olvasott könyveket eleveníti fel a szerző, amelyeket otthon, a repülőgépen, utazás közben vagy épp Amerikában olvasott el.)

 

Hévízen fel vannak készülve arra, hogy véleményük legyen

 

Cserna-Szabó András, Szálinger Balázs (szerk.): Hévíz Irodalmi Antológia 2012-2014.

 

 

Márciusban jelent meg a Hévíz Irodalmi Antológia a Magvető gondozásában. A kötet tartalmát a Hévíz Művészeti Folyóirat három évfolyamából (2012-2014) válogatták a szerkesztők: Cserna-Szabó András és Szálinger Balázs. Nem mindenben követték a folyóiratban megszokottakat.

 

Opponensi vélemény Kántás Balázs doktori értekezéséhez

 

(„Vannak még dalok túl az emberen” – Paul Celan költészete és líraesztétikája)

 

 

Kántás Balázs munkája magas szakmai színvonalat képviselő irodalomtudományi értekezés, amely messzemenőkig megfelel a doktori disszertációval szemben támasztható elvárásoknak, követelményeknek, sőt, több ponton meg is haladja azokat. Opponensi véleményem így inkább a hozzászólás kategóriájában kíván mozogni, a benne foglaltak esetlegesen megfigyelhető kritikai éle a szakmai beszélgetés keretein belül értendő.

 

A gondolkodás ír



Rugási Gyula: Léten túli etika,

 

Gond-Cura Alapítvány, Budapest,

Gutenberg tér könyvek, 2015.324 oldal, 2700 forint



A kötet az impozáns, tipográfiailag rendkívül exkluzív Gutenberg Tér sorozat darabja. A barna kötetborító alján a megszokott Brueghel rajz, az egymásnak háttal, törökülésben olvasgató manócskák, egy-egy méretes kötettel a kezeikben. Ebben a sorozatban jelent meg sok nevezetes, elhíresült mű. (Bradley: Shakespeare tragikus jellemei, Kunszt György: Nihil és ámen, Hannah Arendt: A sivatag és az oázisok, Vajda Mihály: Mesék Napnyugatról, Jacques Derrida: Az idő adománya, Walter Benjamin: A műkritika fogalma a német romantikában).

 

A kritikus, aki nem kritikus, mégis határozottan kritizál

 

Megkésett bekezdések Zsávolya Zoltán A fanyalgás művészete című kritikagyűjteményéről

 

Zsávolya Zoltán karcsú kritikakötete, mely a végén egy meglehetősen terjedelmes programadó esszét is tartalmaz, érdekes, fajsúlyos olvasmány – sokkal relevánsabb irodalmárszakmai teljesítmény, miként azt terjedelme sugallná a mindenkori olvasó számára. Az író, irodalomtörténész, egyetemi oktató által eredetileg nem titkoltan afféle felsőoktatási tankönyvként, pontosabban egy bizonyos kritikaírói szeminárium ihletadó műhelyanyagéként közreadott könyv önnön eredeti, meglehetősen alkalminak és korlátozottnak szánt keretein túllépve afféle kritikusi, kritikaírói programként és proklamációként szólal meg és olvastatja magát, rávilágítva a kortárs magyar irodalomkritikai és irodalomtudomány diskurzus – a kettő közötti világos határ meghúzása igencsak nehéz feladat volna bárki számára – meglehetősen visszás tendenciáira, ma is aktuális és megoldatlan problémáira, provokatív és kendőzetlen hangnemben.

 

A novella súlya

 

Harencsár László: Egy híján húsz

 

Digitális Kalamáris, 2015. 70 oldal



Spiró György írja: Mitől jó egy novella? című esszéjében[1]: „Csapjon fejbe, amikor olvasom, aztán maradjon meg bennem, és ne tudjak szabadulni tőle. Lássam a képet – lássa tehát az író is, amikor leírja –, és borzongasson meg, ha ismét és újra felmerül. Súlyos hangulatú legyen a kép. Legyen kínos az emléke. Ne lehessen lepöccinteni azzal, hogy jó, de mi lett volna, ha. Legyen a történet végzetes, megmásíthatatlan, és a kifejlet okait ne kelljen kutatnom. Legyen a történet több mint önmaga. Legyen kihagyásos az elmesélése. Olyan szűken mérje a szerző az információt, hogy nekem, az olvasónak kelljen kiegészítenem. Szívesen működtetem az aktív képzeletemet, nekem nem kell túlmagyarázni semmit, inkább szűkösen informáljanak, csak a képet lássam, és legyen meg a hangulata. A jó novellát mindazonáltal nem lehet kidekázni. A mondatokat újra meg újra átírni lehet, sőt muszáj, mint egy vers sorait csiszolni.”

 

A zongorahangoló

Péter Erika: Elpattant zongorahúr című regényéről

Szóltak, hogy elpattant egy húr… Tudok-e segíteni, mondani valamit? Nem vagyok zongorahangoló, de elvállaltam. Mert a húr nem a zongorán pattant el, hanem valahol a lélekben, a testben. Valamikor régen, s máig sincs megjavítva. A zongorista, a művész hosszú ideje próbálkozik, hogy megjavítsa, hogy tudjon rajta játszani, de nehezen megy a játék. Így. A rossz húr miatt. Néha fals volt a szimfónia, az etűd, a kantáta.

 

A múlt megműtése/megmentése

 

Báger Gusztáv: Zongorahangoló

Versek, Széphalom Könyvműhely, 75 oldal



Ahogy az örömöt kiváltó élményből vagy látványból létrejön a vers, a gondolatokon át beárad a valóság, az olvasó is részese lesz a történésnek, a szövegnek. Akár durvább vagy finomabb anyagból van a szavakból szőtt fátyol, minden újraolvasásnál áttűnik-áttetszik anyagán a világ. De a sűrítés textúrája, finomsága is érdekes a műnek, hiszen ez a médium, amin keresztül megérthető a mű. Az olvasási normák lassan változnak. A megértés viszont a világ teremtése óta ugyanaz. S Báger erre teszi a hangsúlyt. Akármennyire mély a gondolkodásmódja, a szavai világosak, tiszták.

 

Beszélgetés Nagy Gusztávval, Az ember tragédiájának cigány nyelvű fordítójával

Beszámoló a Színes Gyöngyök Egyesület POSzT OFF Irodalmi estjéről

A Színes Gyöngyök Egyesület idén hetedik alkalommal vett részt a POSzT-on. Rendezvénysorozatuk záróprogramja az Irodalmi est volt, aminek keretén belül Nagy Gusztáv költő, író, műfordítóval Dr. Szirtes Gábor irodalmár beszélgetett.

A jó hangulatú beszélgetés középpontjába Nagy Gusztáv, az ember volt állítva. A költő szívesen és jó kedélyűen mesélt a családjáról, fiatalkoráról, szerelmeiről. Első verseit tizenéves korában kezdte el írni: ledöntve azonban a múzsa által megszállt költői lélek mítoszát, bevallotta, ő elsősorban lányokat szerette volna lenyűgözni költészetével. Első verse tizennyolc éves korában jelent meg nyomtatásban – amit egy kolléganője, későbbi élettársa ihletett.

 

„Laik Eszter tárcáinak szereplői hiába hús-vér, valóságból vett alakok, önálló irodalmi életet kezdenek élni, miként a new orleans-i temetők szoboralakjai.” – Boldogh Dezső írása a Hogyan lettem Esterházy című kötetről.

 

Önismétlő DNS

 

„Az engedelmes felelet elfordítja a haragot”

(Példabeszédek 15.1.)

 

Háy János: Hozott lélek

Európa, 384 oldal, 2792 Ft.

 

 

1

 

Saját erő. Önrész. A hozott anyag szinonimái. Amit az ember belevisz egy kapcsolatba, vállalkozásba. Az a génkészlet, amivel a világra jött. A jellem, a habitus és az elődök beidegződései. Az akarat és képzet. Az úgynevezett érzelmek és az a kevés értelem, amibe talán még a plusz, a szerzett, szociológiai szubvenció is belejátszik, ami ránk ragadt a telő idő folydogálása közben. Ezekkel jövünk-megyünk és aratunk kudarcot meg sikert. A saját, kis én-készletünk, amivel bejövünk a világba úgy, hogy nem hozunk semmit, tulajdonképpen mindent kaptunk, átvettünk és megörököltünk. Szót, géneket és hagyományt.

 

Az éles fantomképeket rajzoló kritikus

 

Kritikai szakmegjegyzések Kántás Balázs Fantomképek – Kötetkritikák a kortárs magyar irodalom paradigmatikus szerzőiről című könyvéhez

 

 

Kántás Balázs kritikakötete kortárs, a szerző által paradigmatikusnak aposztrofált szerzőkről figyelemre méltó irodalmári vállalkozás, ugyanis – a fiatal szerző más ilyen irányú munkáihoz hasonlóan – szokatlan irodalomértelmezői nyitottságról tesz tanúbizonyságot. A könyvben huszonegy terjedelmes, részletekbe mélyedő, tanulmányigényű kötetkritika kapott helyet, melyek között valóban megtalálhatók a kortárs magyar irodalmi kánon(ok) szerint egyezményesen jelentősnek, paradigmatikusnak elkönyvelt szerzők műveiről szóló értékelések, ugyanakkor jó néhány olyan szerzőről szóló kritika is, akik kevésbé ismertek, műveik esztétikai kiemelkedőségük okán mégis megérdemlik a kritikusi figyelmet.

 

"Milyen verseket ír Beck Tamás? Mondhatnám azt, hogy kerek verseket. Határozottan elindulnak és meg is érkeznek valahova."

Várady Szabolcs

 

Látszólag cselekményes, egyszerű, határozott leírásokat olvasunk - egy kölcsönkért lakásban töltött este, várakozás egy orvosi vizsgálatra, szembesülés egy apa halálhírével -, valójában azonban az emberi lelkek és viszonyok mélyszerkezetébe nyerünk bebocsátást: megismerve azt a számtalan alakot, akik bennünk élnek.  

 

Tényleg letűnt a lovagkor? Nincsenek ma már lovagok? És ha vannak, milyenek? Lovagkórosak. A nő ír és nevet - vagy nevettet. Máskor meg dühöng, szomorkodik, lelkesedik, felajzódik ezeken a kisszerű vagy nagyszerű, jellemhibás vagy éppen túlontúl tökéletesnek gondolt mai lovagokon. Könyörtelenül játszik igenekkel és nemekkel; fekete királynő, aki könnyen felborítja az egész sakktáblát, ha nem tetszik neki a játék, amit játszik, vagy amit vele játszanak.

 

„…e szerzők mindegyike perben áll a mai világgal a személyiség elnyomorítása, az egyre mélyebb és tömegesebb szegénység miatt, a szabadság megvonása, a mindenféle hitben csalódás, a derű és a boldogság délibábos látomássá válása miatt (Lászlóffy Csaba, Bíró József, Birtalan Ferenc, Dienes Eszter). Ez mindőjükben közös.

 

A Tengeröltő csaknem fél évszázad terméséből készült válogatás, mely Dudás Sándor versvilágának átfogó bemutatására vállalkozott.

Széphalom Könyvműhely, 2015

 

Mesél a kő

Weisz Fanninak sorstársi szeretettel,
szavait véve mottóul: "Tudod, bezárva
éltem eddig. Most megfogtam a köveket,
minden. Szabadság."    

 

 

Ha csak gombolkoznék az a valaki a fejében; de gondolkozik is. Mind újabb fürtökben sarjad gondolat gondolatra, akárcsak a komputer-grafika fraktáljaiban, a bomolva-kibomló, ábrák-mustrák. Mintázatok a végtelenségig, s midez ott benne történik, hogy maga is csodálkozik azon a valakin a fejében. Hogy mire képes? Még arra is, hogy meglelje számunnkra az estére esedékes emberhalált - hogy magunkra vévén Kántor Zsolt jelmezét és az alvás kis halálával kockáztassuk magunkban a költőt.

Határ Győző

 

Igen jó költészet, sőt, egy kicsit több. És e sorok írója igen boldog, hogy valaha ezt az embert - Kántor Zsoltot - bemutatta a Magyar Ifjúságban. Henry Cecil bajnok-mesteredző Angliából, ő mondja, ugye, meghazudtolva a trénerek szögesdrót-meg-ülő óvatosságát: legjobb lovam volt. Nekem két ilyen lovam közül Kántor Zsolt lett ez egyik legjobb.

Tandori Dezső

 

Tulajdonságok:
terjedelem: 77 oldal
borító: keménytáblás

 

Irodalmi Jelen, 2015, 258 oldal, 2 000 Ft

 

Debreczeny György konok túlélő lírikus. Költészetének avantgárd gyökerei messzire nyúlnak, a múlt század végére, amikor is a szerkesztőségek körül egyre több fura tekintetű, különösen viselkedő, tétova figura lábatlankodott, akiknek a hivatalos álláspont szerint talán jobb lett volna meg sem születniük. Ezek az amúgy szeretetre méltó különcök sem a létezés kozmikus iszonyával, sem a magánéletük hullámveréseivel, sem az őket körülvevő sunyító társadalommal nem tudtak mit kezdeni. Vagy öngyilkosok lettek, vagy az írásba menekültek. Esetleg mindkettő bekövetkezett, természetesen fordított sorrendben. Ja, és Mr. Alkohol is megtette a magáét. Ezek a visszhangtalanságban alkotó ködlovagok a társadalom peremén éltek, a korabeli irodalmi kánon perifériáján alkottak, önként vállalt kirekesztettségben, keserű magányban, ugyanakkor csendes szenvedéstörténetüket megjelenített belső világuk sziporkázó szellemi intenzitása és formai gazdagsága kísérte.

 

Az éles fantomképeket rajzoló kritikus

 

Kritikai szakmegjegyzések Kántás Balázs Fantomképek – Kötetkritikák a kortárs magyar irodalom paradigmatikus szerzőiről című könyvéhez

 

 

Kántás Balázs kritikakötete kortárs, a szerző által paradigmatikusnak aposztrofált szerzőkről figyelemre méltó irodalmári vállalkozás, ugyanis – a fiatal szerző más ilyen irányú munkáihoz hasonlóan – szokatlan irodalomértelmezői nyitottságról tesz tanúbizonyságot. A könyvben huszonegy terjedelmes, részletekbe mélyedő, tanulmányigényű kötetkritika kapott helyet, melyek között valóban megtalálhatók a kortárs magyar irodalmi kánon(ok) szerint egyezményesen jelentősnek, paradigmatikusnak elkönyvelt szerzők műveiről szóló értékelések, ugyanakkor jó néhány olyan szerzőről szóló kritika is, akik kevésbé ismertek, műveik esztétikai kiemelkedőségük okán mégis megérdemlik a kritikusi figyelmet.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal