Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


A tudatalatti figurái – Interjú Fodor Barbara képzőművésszel és költővel (Ráfi Anna Réka – Turai Eszter)

 

 

A tudatalatti figurái

Interjú Fodor Barbara képzőművésszel és költővel


 Fotó: Pintyi Zoltán

Amikor a többiek még az ábécét tanulták, ő már verseket írt. Amikor elsős egyetemista volt, már elkészítette a diplomamunkáját. Önállóság, kísérletezés, csillapíthatatlan kíváncsiság: ezek jellemzik interjúalanyunkat. Fodor Barbarát, az SZTE JGYPK Rajz-művészettörténeti tanszékének végzős hallgatóját számtalan helyről ismerheti már a kortárs művészetre nyitott közönség. Az Alföld, a Tiszatáj online, az Új Bekezdés, a Kalligram, a Híd és a Holdkatlan is közölte már a munkáit. Évről évre sikeres pályázója az OTDK-nak. 2020-ban a Szegedi Akadémiai Bizottság Tudományos díj Művészetek kategóriájának II.; 2021-ben pedig I. díjasa. A fiatal művésszel az alkotási folyamat látható és nem látható oldaláról beszélgettünk.

Hogyan születik egy kép? Honnan lehet tudni az absztrakt művészetben, hogy jó-e az adott kép?

Két része van az alkotói folyamatomnak: először is van a szabad asszociációk fázisa, amikor teret adok mindannak, ami a tudatalattiból feljön. Felhelyezek valami kollázsolni kívánt darabot (papírfecnit, könyvlapot), majd spontán megrajzolok egy domináns motívumot, amely köré aztán a további alakzatok rendeződnek. A munkának ebben a szakaszában nincs semmiféle kontroll. A tudatosság később jön. Olyankor felül kell helyezkedni az alkotáson, és észrevenni, mi az, ami esztétikailag nem jó, nem harmonikus, amit korrigálni kell. Hogy mi jó és mi nem jó, arra nincs szabály, nem is igazán tanítható, szerintem ráérzés kérdése. Mindenesetre ez a két folyamat egyformán fontos, mert az sem jó, ha nem vagy képes objektívan felülbírálni, amit csináltál; és az sem, ha nem tudsz feloldódni a munkafolyamatban. Ezeknek valahogy ki kell egészíteniük egymást.

Mondhatjuk, hogy amikor feloldódsz a munkafolyamatban, és megmerítkezel a tudatalattiban, olyankor önmagadat vetíted ki a papírra?

Van egy sorozatom, az Amplifikáció, ami a 2021-es OTDK-ra továbbjutott. Itt a cím valójában egy jungi fogalom, és azt jelenti, hogy az ember a saját tudattalant kiszélesíti egy kollektív tudattalanra, amihez végső soron mindenki tud kapcsolódni. Szóval a képek nem csak rólam szólnak, szerintem a szimbolikájuk mögött húzódik valami közös tapasztalat. Ez az oka egyébként annak, hogy csak három színt használok – feketét, fehéret, vöröset. Ezek együtt nagyon kifejezőek, és nagyon jól irányítják a figyelmet. A sokféle szín csak bezavarna, és elvenné a hangulat komolyságát. Bár mostanában kezdtem el kísérletezni a színekkel is. Kísérletezés árán lehet fejlődni, de ez az új irány még nem teljesen alakult ki.

A kísérletezés és a ráérzés folyamatát hogyan tudja egy oktató végigkísérni? Egyáltalán, milyen kategóriába sorolnád a stílusodat?

Nagyra tartom a tanáraimat, és akit nagyra tartok, annak a véleménye nagyon fontos számomra. Tapasztalatom szerint a legtöbb, amit egy tehetséggondozó nyújthat, az a diák iránt tanúsított figyelem, és hogy időt szán rá. A stílusom leginkább talán expresszionistának mondható, egyébként a figuralitás és az absztrakt közé helyezném.

Nyilatkoztad, hogy az alkotás felfogható önismereti folyamatként is. Milyen felfedezésekre jutsz ilyenkor?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy önismereti játék. Amikor a formák spontán kerülnek papírra, adódik a kérdés, hogy ez most honnan jött. Belőlem származik mindez? Vagy a világból tükröz vissza valamit, és akkor valójában mindenkiben ott van? Tehát ahogy utaltam is már rá, a munkafolyamat főként pszichoanalitikus szempontból hagy maga után megfejtendő jeleket.

Tudom, hogy ez a lehetetlen „kedvenc gyerek választása”, de van kedvenc alkotásod?

Nagyon szeretem például az Egymásba ha(j)lás 1-2-t, ami most a 2021-es OTDK-ra továbbjutott. Illetve a Nyári szublimáció 1-2-3 sorozatot. Annak a készítése is nagyon emlékezetes. Ott sokféle szín kikívánkozott, mégis harmonikus lett, a tanáraimnak is nagyon tetszett.

Rendszeresen készítesz versillusztrációkat akár a saját verseidhez, akár más neves költőkéhez. Első ránézésre talán nem fedezhető fel könnyen a kapcsolat az ábra és a szavak között. Mi a koncepciód ilyenkor?

Elsősorban hangulatában kapcsolódik a kép a vershez. Többnyire utólag párosítom össze a rajzaimat a versekkel, de – egyébként ez nagyon érdekes – mindig találni köztük hasonlóságot; valamit, ami visszaeredeztethető ugyanarra a tartalmi jelentésre.

Te magad is foglalkozol írással. Elképzelhetőnek tartod-e, hogy a képzőművészet mellett idővel veszít az intenzitásából az irodalmi tevékenységed?

Ötéves korom óta írok, és mindig indultam a helyi könyvtár irodalmi pályázatán. Kezdetben nem is tudták, hogy értékeljenek, mert még olyan kicsi voltam, hogy nem volt számomra külön kategória. A családom mindig nagyon támogató volt, tulajdonképpen az írásra való affinitásom is onnan ered. A nővéremnek is jelent meg például saját verseskötete. Szóval nem nagyon tudom az életemet írás nélkül elképzelni, semmiképp nem hagynám abba. 2019-ben jelent meg egy közös kötetem Prof. dr. Szabó Tibor egyetemi tanárral Sors-cserepek címmel. A férfi-nő és a szerelem-halál viszonyát, tematikáját boncolgattuk. Az alcíme is az, hogy Versek Erószról és Thanatoszról. Az ösztön és sors kapcsolata is előkerül benne. Szondi Lipótnak van az az elmélete, hogy az ösztönök határozzák meg a választásainkat, és aztán a választásaink határozzák meg a sorsot. A jövőben is tervezek még könyvet, amelyben verseim-rajzaim egyaránt lesznek.

A te terveidbe, életmódodba is jócskán beleszólt a pandémia. Hogyan hatottak rád a karantén okozta megszorítások?

Alapvetően nagyon sok kiállításmegnyitóra, irodalmi eseményre járok, és ezt ugye akkor nem lehetett. Helyette még többet dolgoztam, főleg az első karantén ideje alatt. Ősszel nyílt egy kiállításom Rácz Laura Lilivel a Campusban Évszakváltás címmel, és ebbe a kiállításba főleg a karanténban készült képeim kerültek.

Ha már ilyen sok helyre jársz, van-e olyan kortárs alkotó, aki szerinted több figyelmet érdemelne, akit most ajánlanál nekünk?

Tényleg érdemes eljárni, nagyon sok tehetséges művész van. Tagja vagyok Szegeden a Törzsasztal Műhelynek, ahol sok tehetség művész van, többen is országos szinten vesznek részt az irodalmi életben. Elsősorban őket emelném ki, de mindenképpen érdemes minél többféle művészeti programra eljárni és minél több kortárs alkotót megismerni.

Ráfi Anna Réka – Turai Eszter

  
  

Megjelent: 2022-01-19 18:00:00

 

Ráfi Anna Réka (Szentes, 2000)

 

Turai Eszter

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.