Keresés a honlapon:

Hekl Krisztina: MEMENTO – Magyar költők a zsidóságról

 

A klasszikus, a huszadik századi modern és a kortárs magyar líra legjobb zsidó és holokauszt tárgyú versei megérdemlik, hogy beépüljenek a magyarság emlékezetkincsébe. Szeptember 1-én az RS9 Színház Vallai kertjében remekművek egész sorát szólaltatták meg színművészek, zeneművek kíséretében.

 

Egy szokatlanul forró őszi napon csordultig telt a Rumbach Sebestyén utca 10. szám alatt található RS9 Színház Vallai kert nevet viselő játszóhelye. Turczi István összeállításában és rendezésében szólaltak meg a magyar líra legjobb zsidó és holokauszt tárgyú versei. Az irodalmi és zenei szempontból is kiemelkedő színvonalú előadás dacolt a hőséggel és egy percre sem engedte lankadni közönsége figyelmét, hiszen több volt egy holokauszt emlékestnél, az eddig megszokottól tágabb perspektívából, árnyaltabban mutatta be a zsidó gondolkodást. Arany János, Somlyó Zoltán, Kassák Lajos, Illyés Gyula, József Attila, Zelk Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Vas István, Mezei András, Székely Magda és Turczi István verseit Galkó Balázs, Igó Éva és Lutter Imre színművészek tolmácsolták.

Az est különlegessége volt, hogy a tervezettnél több zenész érkezett. Rajk Judit mellett a Trio Passacaglia másik két tagja, Kéringer László és Zétényi Tamás is felléptek. A zongoránál a Budapest Klezmer Band alapítója, vezetője, zeneszerzője Jávori Ferenc, „Fegya” ült. Fegyát az elmúlt évek során több díjjal is kitüntették, 2000. januárjában a Magyar Tudományos Akadémia Pro Kultúra Alapítványának kuratóriuma által Kodály Zoltán Közművelődési Díjat kapott, majd a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét vehette át, 2009-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze lett, tavaly munkássága elismeréseképpen Kossuth Díjjal jutalmazták.

Ravel 1914-ben írta a Kaddish-t, mely a "két héber dal" című művének első darabja. Az emlékesten a Kaddish mellett Kodály "Zöld erdőben" népdalfeldolgozása és héber kórusművek hangzottak el.

Az irodalmi eseményhez kapcsolódik egy tavaly, MEMENTO – Túl a gyászon címmel megjelent hangoskönyv is, mely a magyar líra mindenkori élvonalába tartozó művek egész sorát vonultatja fel.

 

„Akár a rongyos ködhegyek a foszló virradatban,

némaság virágzik,

s elnyílik az utolsó utáni füstös pillanatban.

Két sorban vonulnak

felfelé a kaptatón; siet mind, mintha imára menne.

Mintha a síneken túl

szidur-lapok közt bújtatott remény teremne.

Hátrahagyott

kegytárgyaik fölött a reggeli nap kábán áthajol.

Üres a gyülekezet háza.

Szombat királynő, mondd, merre bujdosol?!

Kifosztva a táj is,

ábrázattalan, szürke massza ez a szép vidék.

Nem méri önmagát,

hisz többé már nem otthon: valahavolt menedék.

Nekik nem maradt más,

csak a lezárt szemhéj mögött izzó szégyen

és a kimondatlan szavak

értelmét egymástól elsáncoló tudat: íberleben!”

 

(Turczi István: Memento, részlet)

 

 

fotó: Turczi Ádám

 

fotó: Turczi Ádám

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-09-05 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.