Keresés a honlapon:

Tóth Imre: Tokaj – másodszor

 

Azt mondják, minden nagyobb szabású rendezvény, konferencia, írótábor lényegét a folyosói, és a fehér asztal melletti, háttérbeszélgetések adják. Nekem másodszor volt alkalmam ennek az állításnak az igazságtartalmáról meggyőződni. Hétszer hét évvel, és két kötettel a hátam mögött, az idén második alkalommal látogattam el a Tokaji Írótáborba.

Nagy élmény az addig csak virtuálisan ismert szerzőkkel, szerkesztőkkel személyesen is találkozni. Tokajban megtalálható az élő magyar irodalom színe-java. Az ülések szüneteiben, vagy a közös étkezések alkalmával, a legnagyobb természetességgel kezdtünk beszélgetést egymással. A közös kávézások, hűsölés az árnyékban, szintén kitűnő alkalmat teremtett eszmecserére, a Rákóczi-teraszon zajló irodalmi est, vagy a kollégium udvarán a borkóstolás során még tovább nőtt a fesztelen csevegés esélye. Tokaj erre a három napra a magyar irodalom fővárosává vált- oldva egy kicsit a nagyon erős főváros-központúságot. Egyaránt beszélgethettem fővárosi és vidéki költőkkel, írókkal, szerkesztőkkel, irodalomtörténészekkel, de a testvérmúzsák képviselői is jelen voltak. Ezen diskurzusok nagyrészt spontán alakultak ki, ezért nehéz pontosan felidézni őket. Nagy meglepetés volt például Bokor Levente, aki zalai élményeit elevenítette fel számomra, a Hules Béla által a kilencvenes években szervezett "Vadamosi vendégség" című rendezvénysorozat kapcsán. De említhetnék másokat is, a teljesség igénye nélkül: Payer Imre, Turczi István, Boldogh Dezső, Simon Adri, Vass Tibor, Zsille Gábor. És még nagyon sok irodalmár, és más művészeti ágak képviselői, akikkel nem tudtam közvetlenül szót váltani, de jelen voltak. Jelen voltunk.

Tokaj – számomra másodszor. De lesz jövőre is. Ott a helyünk.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-08-21 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.