Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Széll Zsófia: Impérium

 

 

 

Impérium

 

mint ősszel a falevél,

természetes eleganciával,

hanyagul hullani alá lassan,

hosszú plánban, törés nélkül,

tekintete kísérjen végig,

a földig, aztán ahogyan

elpihenek rajta, ahogyan

az újszülöttek álomszövetébe

díszlik a valóság, azzal a

nyugalommal, azzal a hozott

tudással, hadd veszítsem el,

ahogyan a levél a fát, s ő

őrizzen némán, mint

elszenderedő levelét a fa,

egészen rügyfakadásig.

 

 

Ahogyan leesik. A por felszáll,

aztán elül. Tehetetlen súly,

átvállalhatatlan teher. A

föld csontszáraz, egy bottal

karistolod a felszínt. Recseg.

Ropog. Hosszan magad elé

bámulsz: gondolathamu.

Ahogyan elégett, ami maradt:

minden főnix kezdete-vége.

Titkon abban reménykedsz,

hogy majd talán egy lövéssel -

ahogyan eldördül -, az ájulat

pora felszáll, aztán elül.

Tehetetlen vagy ellene: súlyos

teher mindig feltámadni, sosem

vállalni át bármelyik

halált.



  
  
 

Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.