Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
H okt. 23, 2017 @17:00 - 12:00AM
Élő magyar festészet 2017 - A hal
H okt. 23, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
H okt. 23, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
Cs okt. 26, 2017 @20:00 -
drMáriás: A szeretet soha el nem fogy - Kiállítás
V okt. 29, 2017 @19:00 -
Suttogók a Nyitott Műhelyben

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

 

 

 

ha

 

minden olyan kicsiben olyan

óvatlanul olyan lágyan olyan

könnyedén kezdődik el oda

sem figyelsz nem látod meg

nem érzed meg ahogyan

lassan egyre jobban megszorul

egyre jobban egyre mélyebben

egyre fontosabban egyre fel

rúghatatlanabbul egyre jobban

ezt mondanád egyre jobban

aztán már érzed szorul szorul

egyre gyorsabbra veszed

a lépteidet egyre keményebbre

mintha határozott de óvatlan

mintha könnyed de a közepén

sem bár lágyan nem érzed még

akkor sem pedig már mintha

figyelnél mintha látnál és még

sem azt mondanád hogy persze

egyre jobban egyre fel egyre

pedig az kettő kettőnek kellene

mondanod mindig minden ami

Az az több az egynél de annyira

óvatlanul bár mintha figyelve

lépsz hátrébb is mintha köze

lednél mintha több lenne több

mintha



Óda vissza

 

Aztán felébredsz. Félálomban a

telefon után nyúlsz, véletlenül

megint szundira nyomod. Nem

baj, tíz perc sok. Halkan kiosonsz

a szobából, a szuszogásra rá-

hajtod az ajtót, itt most dolog van

már, kávét kell csinálni, ki kell

nyitnod magad. Minden reggel ki

kell nyitnod magad - egyre lassabban

sikerül, hosszabb szundira állítanak

odafent nap mint nap -, most halkan

a tenyered éléhez kocogtatod a

szűrőt, pár másodpercre elmerengsz,

hogy ez szűrő-e, valahogyan bent

vagy még, és odabent a sejtések,

csak azok éberek. Felteszed a kávét,

miközben lefő - felfő, megint a szavak,

megint összekeverednek, de a sejtések

tűpontosak -, gyorsan felkapod a

nadrágodat, előveszed a cigit. Hallod,

ahogyan halkan - ez ilyet tud, halkat,

megint meglepődsz - lefelfő a kávé,

zubog, ugyanúgy zubog, ahogyan

a sejtések zubognak, egy reggeli Delphoi.

Csésze, kávé, tej, erkély, cigi. A

muskátlik virulnak, ezek szerint te is.

A sohasem-földönkívüli gazda. Ki-

tavaszodtunk újra, megint felkelőben

a Nap. Hogy reggelnek hívod a hajnalt?

Sietteted. Egyre több szó kúszik ki

a fényre, halkan magad elé dünnyögöd

a pár pontosat, ami már meglett. Úgy

köhögsz, hogy a szád elé szorítod a

karodat ebben a madárdalzajos csendben

szorítod magad elé magad. Felpillantasz.

Megébredsz. Minden reggel egyre

később szorítasz vissza egy nevet. Az

a belső hang egyre halkabb. Csak

nagyon pontatlanul sejtheted, hogy

egy másik reggelben valaha ki-

mondják-e a neved hangosan, vagy

csak halkan, suttogva alszanak el

rád.

 

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.