Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Széll Zsófia versei (Mögöttes, napos oldal, te-fele)

 

 

Mögöttes

 

Mint amikor addig radírozod,

hogy a papír átlyukad. Mintha

homorúvá válna, állsz a szélén,

de a közepét soha. Vannak

azok az álmok, hogy bénultan.

Vannak azok az álmok, hogy

nincs hang. Aztán megébredsz.

A hirtelen mozdulat, a szavak.

Mint amikor beheged a papír,

és az origó te vagy. Más alatt

fűrészelik már a fát, a forgács-

tenger sem fogja fel az esést.

Mint amikor azt mondtam, hogy

van, akihez egy élet is túl kevés.

Mint amikor rádöbbentem, hogy

van, amiből túl sok egyetlenegy

pillanat.

 

napos oldal

 

azon a napon kezdtelek el (nem)

szeretni amikor a köd a párnámra

szitált kimentem rágyújtani

az erkélyre mentem minden

szimbólumtól mentesen tényleg

csak a cigi és a kávé és a köd

azt gondoltam tegnap mennyire

szépen sütött most még korán

van fél öt nem tudni de remélem

megmarad a köd az olyan szép

keretet adna a falról levert képnek

azon a napon minden kép a földön

hevert és ott is volt a helyük

kimentem belőled az erkélyre

aztán később csak kisütött

és a képek is csak visszakerültek

a falra és tudod már nem is illett

volna oda az a köd sem a szitálás

azon a napon jó illatú lett a levegő

elkezdtem szeretni kezdtem el

(nem) téged azt gondolom holnap

mindegy lesz melyik holnap lesz

és hogy melyik szimbólum mit

takar csak a cigi a kávé és egyetlen

csillag marad aki lehetnék akár én

is

 

te-fele

 

pontosan ott, ahol a Nap,

a látóhatár. Szárny nélküli

luftballonemberek. Egyre

magasabbra emeledkedik.

a tekintet. Megvakulásig.

egyetlen az irány. Pontosan

feletted, mindig délben,

árnyék nélkül lebegnek el.

egyre feljebb és feljebb,

mintha valami kényszer.

pontosan az egyetlen felett.

pontosan ott, ahol kipukkadásig.

szétszakadásig. Déli bábok,

aztán az éjszaka: csillag-

nyomok. A végtelen.

pontosan ott, ahol nem.

vagy a táguló szürkület.

ahol nem a Nap, nem

az éjszaka, csak a te

és a Föld, lassan, egyre

lejjebb, egy belső Napmagig,

ahol súlyos a szárnyalás:

farkasszemet nézel

az egyetlen összessel,

amíg teljesen tisztán

nem

látsz már.



  
  

Megjelent: 2017-05-20 07:00:59

 

Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.