VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Turányi Tamás: Halottak napja, mélyaltatás
1. Meg kell nyugodni, mutass, légy szíves, alvó állatot. Eleven álmú ragadozót kérek, növényevők öntudatlansága nem érdekel. Kávéfőzőnk apad, árad a hamutartó, a konyha eddig találkahely volt, de mostantól, halleluja, közös munkaterület. Szeretném, hogy széked, csészéd, és összes ruháid nőnek érezzék magukat mellettem.
Több szerepet tanulok egyszerre. Az alapkonfliktus jelenetről jelenetre más. A nézőtéren is csak én, választhatsz, halnéma hallgatóság legyek, netán ünneplő, vagy feltüzelt tömeg.
Ilyen lett a hangom: dagadt papírzacskó. Hogy én, barát? Ugyan, ezt már elkoszoltuk egyszer, ha kiejtem a számon, nézd csak, a páholyból meghajigálnak.
Az apa cipője feneketlen, bele se lépek, zsákba csúsztatom, kelléktárba viszem. Testvérként nem tudni, hogy élek majd, hosszú az éjszaka, zavar az idegen dobolás.
Körmöd a hasadon, nem tudod, hogy alszol, ahová bújtam, kimetszed a helyet, szerveid kitérnek előlem. Mindig utoljára látlak, micsoda zajt üt egy leeső képkeret.
2. Mi a legszebb ebben a városban, ahol feltűnést kerülve csavargok (mint egy flamingónak, kábé annyira sikerült), mentem, s az utcák szétfutottak, kínos kicsit, hogy senki sem szólt nekik. Templomkarzatokon botorkáltam és hasraestem az orgonapedálban, minden szeglet vakít, itt ne hagyj, könyörgöm, nem ismerek senkit, és már kora délután van: hajnalod.
Leülök a téren, felettem a szobor az öklét harapja, de legalább az ég kék, mint Mongóliában. Utána kell néznem, hogy mi dolgom még itt, engedelmes leszek, szótlan jelenet. Az összefüggések bevilágítva, a szem legel, kiépül lassan, ami még járható, kialvó történetek szálai lengenek, a járdán kőlapok, vonalra nem lépek.
3. Leválni, dajkálni, leválni, semmi kétség pedig, ugyanaz vagy, mint aki idehozott engem, de a mosolyod milyen - hát, semmilyen, az indulásomig telő holtidőben, ami feléled, ha te újra ölelheted a kerek magányod, s én a lábnyomomra boldogan bukkanok.
Autók sora a kikötő felé, ahol a folyó a halakat kirakja. Gazdátlan kesztyűpár hasal a rakparton, az andalgó lakosságot a fasor újra az utcára pumpálja, nyugtalanok lesznek, hallom is a nevem, a karomon megjelent egy kék folt, egyedül vagy otthon, megüthetted magad, hazasietek.
Megjelent: 2017-05-05 07:00:00
|
