Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Suhai Pál versei (Vendégváró, Sestina a női szépről)

 

  Vendégváró

                                 Búzás Hubának

 

hízelgésre ne adj, sose higgy, bármit mondjon, fecsegőnek,

ám nekem így se, amíg szívvel bár, szembe dicsérlek …

épp most tettem a verseidet le, barátom,

gyakran fölveszem őket, veszem és

viszem is, de a hátamon immár,

 

súlyukat így latolom s emelem – edzem a szárnyuk

alatt magamat, gyatrán is szállni igyekvőn

(nekifutva a rozzant drótkerítésnek) …

folytassam? – minek is? – jó szóra

inkább hívlak s várlak jó levegőre,

 

a térdig nőtt füvet addig, ígérem, mind lekaszálom,

de írd meg, tudjam, hányadikán is jössz majd

s fogkefe, vers csomagodból el ne maradjon:

jó fog, ép lélek ma hiánycikk, Pesten éppúgy,

mint Veszprémben vagy Zebegényben …

 

 

           Sestina a női szépről

 

                                Jöjj, ínséges, félcédulás öreg,

                               S hozd a szépség vak, kóbor dalosát*

                                                                                                  (William Butler Yeats)

 

Ó, adj erőt, Uram,  hogy     ezt a szépet

még mondjam el s ha elhagy     is, kibírjam:

négy patkó csattogása     és mögöttem

a Bródy Sándor utca     s lassan egy ló,

akár gyerekkoromban,     úgy közelget –

s körömcipők, amint így     visszanézek.

 

Egymás mögött a két lány     s visszanézek,

de semmi mást nem látok,     mint a szépet

időtlen ritmusukban     (csak kibírjam),

sietve úgy lép, úgy jön     most mögöttem

a négy láb egy ütemre,    mintha egy ló

s mint női kentaur, már     úgy közelget.

 

Két lány, szép hosszu combú     s bár közelget,

el is hagy rég s ha rájuk     visszanézek,

jövő időben látom     már a szépet,

vonulnak, elvonulnak,     csak kibírjam

némán a némaságuk,     míg mögöttem

párban, egyszerre lépnek     s lassan egy ló.

 

Körömcipőt ha hallok,     mindig egy ló

szegődik már nyomomba,     ő közelget,

nevén ha szólítom, ha     visszanézek,

gyönyört idézek én föl     és a szépet:

szőrén, nyergében ülni     s hogy kibírjam:

előttem járjon inkább,     mint mögöttem.

 

Előzni most is ő fog,     bár mögöttem

visszhangzik még a lépte,     ő, e vadló,

négy lábú, két sörényes,     úgy közelget,

mellettem úgy iramlik,     hogyha nézek,

hátát, farát mutatja     már, de szépet

ki lát, ha nem tűnőben     s hogy kibírjam.

 

Ó, adj erőt, Uram még,     hogy kibírjam

emlőik rezzenését,     mert mögöttem,

ha léptet már az utcán     lassan egy ló,

lányok jöttét kopogva    ő közelget,

a múlás, bár előre     s hátra nézek

kutatni még, keresni     már a szépet.

 

Most már szemembe szépet,     hogy kibírjam

s azért is, mert mögöttem     lassan egy ló

lányok nyomán közelget,    visszanézek.    


                                            *Tótfalusi István fordítása

  
  

Megjelent: 2017-03-05 08:00:06

 

Suhai Pál (Bezenye, 1945.) tanár, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.