VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Merényi Krisztián: Kórház Béla
Kövér egyed, alig mozog, erkélyéről rálát a kórházra. Bámulja, mint fűtött ifjú rideg szerelmesét. Benne óhajt élni, gyógyír jelent magányára. Szeretet s élet lengi körül, no és a koszt sem rossz. Gyakran betér egy kávéra, fájdalmas arccal leül valamelyik váróba, és idősnek, rokkantnak panaszkodik: derekáról, szívéről, cuzámmen az életéről. Kávéját kortyolja, s titkon örvend vélt egészségének.
Ínyenc ő, kórház-ínyenc! Mindig talál ehetőt, vagy mások által nem ehetőt: büfékukában, toalettben. Mondja is egyik reggel: kóstoltam az összes gombát, kivéve emberbőrről… Nincs kecmec, irány a kórház! Félrehív egy bőrgyógyászt. Komoly pénzt ajánl fel: Ha lenne oly jó valami keveset összekaparni. Érvel: Shenzhenben méhlepényt esznek, s adják szülészeten dollár ezrekért… Az orvos csak nézi, mint eszelőst, s faképnél hagyja, gondolja: Biztosan egy járó a pszichiátriáról.
Hétvégére unokaöccseit hagyják nála néhány órára… Szokott így lenni. Általában kórházast játszik velük. A plüssállatokat hosszúkás tányérkákra, vagyis kórházi ágyakra fekteti, s szívószál-infúziókat készít. A kicsik figyelmesen lesik minden mozdulatát. Ő pedig lelkesen magyaráz: Emez itten nem mozog, meghalt, de abba még járkál a lélek, hozok neki szíverősítőt... Belefárad; nem úgy a gyerekek. Mondja nekik bágyadtan: Meghaltak, eltemetjük őket. Dobozokból, fekete zoknikból félszobányi, takaros temetőt épít. Arca grimaszba torzul. Sóhajt, s beledől saját gyártású sírkertjébe. A gyerekek nevetik, azután értetlenül nézik keresztté váló, széttárt kezű nagybátyjukat, hogy miért nem játszik velük többé.
Megjelent: 2016-09-23 07:00:00
|
