Konczek József: Mandulás vers
Ne hagyj keménynek lenni, szélben lengni,
mint nyirkos, csonka ágat a kert, a ház alatt,
terítsd rám szálló szoknyát selymét,
s meg ne alázzalak.
Fényben keringő gyöngygombos blúzt, inget,
combodról lehámló harisnyát is, óriás-
kígyót, mely combközödig elnyelt,
s kifejtlek belőle, légy csak más, légy annyi más,
legyél mandulaízű szellő, hol fogaid közül
mint kerítés fokai közt a kert ígérete,
majd üdvözöl
az első mandulavirág, az első őrület,
az első gyümölcsfa, mely kihívó fehéren
áll az oldalon, elkiáltani,
hogy mennyi kék forog örömében,
megváltani
a komor kedvet, zárjon az éggel össze
e bejárható élet, a hitem,
hulltam máskor is virágközökbe,
nincs mit veszítenem.
Megjelent: 2016-06-16 07:00:00
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.