Csapó Angéla versei (őszül, este)
őszül
Ősz van. Hideg ujjakkal a szívemben
matat. Mint egy sokat látott, néma
nővér, biztos kézzel old és köt.
Nem tudom magam tovább mesélni.
Elvesztettem a fonalam.
este
Esteszag. Az ég alja felgyűrődve, mint a dunyha.
Valóság, mint gyerekkori szentképen
a mennyek: kézzel fogható. Nincs nosztalgia
bennem, csak ez hiányzik néha: a kilátás.
Fényes papírban lengyel karamella,
egy lapra ragasztva az összes szín, jobb
alsó sarokban a zöld, az vagyok én. Mese.
Érvényes másik dimenzió. Az átlépés
nem kizárt teljesen. Nem halhatok meg addig.
Az erdőben törpék jártak. Csak mindig épp
lekéstem. A fűz aranycsóva, perzsa varázsfa
az ablak alatt. Nem véd meg. Bármikor
összegyűrődöm: mint egy cukorkás papír.
Megjelent: 2016-02-26 08:00:00
 |
|
Csapó Angéla (1970) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
