Piro M. Péter versei (Tűzvirág szonett, A kis csodák, Szonettidő)
Tűzvirág szonett
Furcsa így, a vak decemberünk után
ködre felköhögve némi füstös ízt,
hogy kezemre láthatatlanul simíts,
míg körömre ég a félbetört gyufám.
Úgy aludtak itt a varjak ülte fák,
mint a régi sztárok ósdi filmeken,
míg a fényre rebbenő szemek felett
lángszirom hasítja át a félhomályt.
Szmogba festve, színre bontva fényhidak
húznak át, jövőbe nyitva új utat,
míg a völgy felé lenézve megszakad
most a gondolat. Hisz így: a tél mulat.
Bár az évutó petárda tűz alatt,
bennem egy kevéske... sárga nyár maradt.
A kis csodák
És ha írni kell, legyen neked szonett,
drága vétkeink idézi meg, habár...
Fűszer is, de nem tudom ki mondta már
nézve hagymaként a férfi könnyeket.
Számban úgy hasadt a borra váltva víz,
mint a tó fölött a fényhozó, ha jár,
foncsorom mögött, hiszen tükör-király,
és söröm kíséri majd az édes íz.
Kékbe szűrt hegyek ködösre tűnnek át,
míg az út mögé szaladnak át a fák,
s fogyni kezd a párnyi napra szőtt világ.
Tudtad ezt. Pogány vagyok, csak egy nomád,
mert hiába, menni kell megint tovább,
csak belül maradhat itt: a kis csodád.
Szonettidő
Kocsma udvarán a nyárfa ága ad
némi hűsölést, s kevéske árnyakat,
s míg mögöttem újra por lepett utak,
most csak ácsorog fejem felett a nap.
Pára lepte hűs pohárra rajzolok
béna szíveket, na, íme, még egy ok,
hogy ne írjam azt, amit csak én tudok:
néha rád figyelhetek, tehát vagyok.
Biztos édesen szelíd az őszi fény
ott, ahol ma rád szitál a délután
és a bőrödön simít tenyérnyi szél.
Visszahúz a lepkeszín idő talán,
és maradsz kicsit, ha van helyünk elég,
...ülj le itt. A kocsma nyári oldalán.
Megjelent: 2016-01-22 08:00:00
 |
|
Piro M. Péter (1968) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
