Gulisio Tímea versei (Ráadás, Panoptikum)
Ráadás
Együtt pocsékolunk
Én a fiatalságomat
Ő ami még hátravan
Azt mondta három nappal előtte szóljak
Hogy helyrejöjjön az arca botox után
És mert szeret várni ha van kire
Egész pénteken rakja a kályhát
Kidagadnak vékony karján az inak
Erőlködik senki nem segít neki
Hónalja ráncos és száraz az öregek nem izzadnak
Darakását készít
Eszik
Nyakán előpattannak az erek
Megöleli magát nincs vele senki én se
Táncol nincs kivel elesik nincs aki felsegítse
Már eldöntöttem
Őt tiszteletben tartom
Kihagyom a blogomból
Nem dicsekszem vele
Nem adom el a bulvárújságoknak
Egész szombaton lekvárt főz
Elhitte hogy szeretem
Forog a fakanál mintha nagyanyámat látnám
Forog a gyomrom
Mert én leszek a vasárnapja
Félek hogy nem tudom tiszteletben
Csak karban tartani
Panoptikum
Néha megijedek a saját vágyaimtól
De pár tiszta pillanat után
Ismét simogatni valóan molyhos
Penészként tenyészek
Sötét meleg vénasszony-ölekben
A kedvesem minden extrával rendelkezik
Amit az orvostudomány megenged
Katalógusból választott önmagát lefejtem róla
Csak tőlem nem szabadul sohase
Belebetegszik
Hogy mikor kórházba kerül
Nem mondja be a híradó
Nem bujkál újságíró az ágy alatt
Nincs rejtett kamera a lázmérőben
Így már nem szabadna élni
Fürdetem ahogy Lenin testét
Szépen elfogy majd
Csak a látogatóknak fel ne tűnjön
Mikor nagylelkűen átveszi a helyét
Egy fájdalommentes viaszbaba
Megjelent: 2015-04-25 07:00:00
 |
|
Gulisio Tímea (Marcali, 1989) költő, író, festő, előadó |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
