Kántor Zsolt versei (Grádicsok evangéliuma, Nem zárt be)
Grádicsok evangéliuma
A lelkésznek, aki emigrált
Eleinte nem értettem, mi az a cselekvés,
amit az ige tesz.
De a nagy kévekötő az ölébe vett.
Felélesztette bennem a szövétneket.
A Vagyok fújta belém a szellemet.
Ha olyanok nem leszünk, mint a gyermek.
Most hiszek. A lelkesedés ellep.
Ezt kéne tartani. Ezt a rajongó szintet.
Jönne a bőség. A jáspisok. Az ihlet.
Ha az Úr nem épít, semmi nem lesz.
Asztalt terít neked. Tudd az elvet!
Drága olaj a fejen. Az áldás kerget.
Hát adj oda Neki minden tervet!
És ne infantilis légy. Csak gyermek.
Nem zárt be
Az emberek meghíznak, mire este lesz.
Felmosó rongynak használják
a kinőtt pulóvereket.
Majd a kukából egy néni kiveszi.
Egy sors támad fel? Nem.
Csak egy történet. Helyi.
Globális szinten ez egy porszem.
Hol volt egy elme, hol nem!
A ruhák összemennek.
Az emberek sajnálják,
hogy nem megy rájuk, ami jó volt.
És várják, hogy az időt is kinövik.
Lebomlik egyszer, ami horgolt.
A lomb nélküli gally eltörik.
Az emberek lefogynak, mire ráeszmélnek,
hogy a kezdet is kinövi a véget.
És fönt nem zárt be a Menny!
Hallgassuk az éjt. Mond valamit a csend.
Megjelent: 2015-04-06 07:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
