Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Nyírfalvi Károly: Műhely félárnyékban

 

kopott lemezek

szatyorban kopott lemezek
eljárt felettük az idő
megválnának tőlem
cérna rágja zsebemet

vedd ha kéred
magas lángon égnek
mint emlékeim
ide terítem mindet
karcaikkal együtt

nézd őket nézd
feledd egy percre az éjszakát
gyomrodban a tolakvó űrt

húzd fel a cipőd
a fal kemence legyen
megfázol majd
pillantást sem vetsz
kincseimre

hoztam dalokat
kezemben szálkát
olvadt kekszet
gyűrött szalvétában

sebzett lemezekkel házalok
a nyílt téren
föld alá nézek
a dalok morzsáit meglelem

húzd fel a cipőd
a zoknit is gondosan
időd még nem jött el
húzd hát omlatag szekerét

aztán dőljünk hátra
majd előre
mielőtt ránk dőlne a fal.

takarjuk be egymást
aranyszavakkal és elévült
újságok szélfútta lapjaival

ahol elalszunk
épp jön fel a nap
valaki leengedi a pincébe
az utolsó fürdővizet....

 

Húzd fel a cipőd!

(Fűri Mária változatának felhasználásával)

Szatyorban kopott lemezek, eljárt
felettük az idő. Vedd, ha kéred, az
emlékeim. Ide terítem mindet
karcaikkal együtt. Nézd őket, nézd,
feledd egy percre az éjszakát, gyomrodban
a tolakvó űrt. Húzd fel a cipőd, a fal
kemence legyen, ha megfázol, pillantást
sem vetsz kincseimre. Húzd fel a cipőd, a
zoknit is gondosan, időnk még nem jött el,
húzzuk hát omlatag szekerét, aztán
dőljünk hátra, majd előre, mielőtt ránk
dőlne a fal. Takarjuk be egymást aranyló
szavakkal és régi újságok sárgult
lapjaival. Ahol elalszunk, épp jön fel a
nap, valaki leengedi a pincébe az
utolsó fürdővizet.

 

[Gyűrött szalvéta]

Szatyorban kopott lemezek, eljárt felettük az idő, megválnának tőlem, cérna rágja
zsebemet. Vedd ha kéred, magas lángon égnek, mint emlékeim: ide terítem mindet
karcaikkal együtt. Nézd őket, nézd, feledd egy percre az éjszakát, gyomrodban a
tolakvó űrt. Húzd fel a cipőd, a fal kemence legyen, megfázol majd, pillantást sem
vetsz kincseimre. Hoztam dalokat, kezemben szálkát, olvadt kekszet gyűrött
szalvétában. Sebzett lemezekkel házalok a nyílt téren, föld alá nézek, a dalok morzsáit
meglelem. Húzd fel a cipőd, a zoknit is gondosan, időd még nem jött el, húzd hát
omlatag szekerét, aztán dőljünk hátra, majd előre, mielőtt ránk dőlne a fal. Takarjuk be
egymást aranyló szavakkal és elévült újságok szélfútta lapjaival. Ahol elalszunk, épp
jön fel a nap, valaki leengedi a pincébe az utolsó fürdővizet....

  
  

Megjelent: 2015-04-02 07:00:00

 

Nyírfalvi Károly (Békéscsaba, 1960 - 2017) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.