Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Csapó Angéla versei (Hagyaték, Palack, Végre)

 

Hagyaték

Nem mondom, hogy szeretlek,
mert az olyan volna, mint mikor
egy kutya csörtet, s végigvizeli
a kerítést, hova bejárása nincs.
Nem jelöllek meg, bár olyan soká
bámultam hűlt helyed, hogy
tükörképeink egybecsúsztak,
s prizmáján a szónak, amit
nem mondok ki, néha azt hiszem,
értelek. De inkább ezt se mondom,
ez a szó is vérmes, kertedbe harapom
vele magam, pedig köztünk nincs
semmilyen kapcsolat. Ami van, nem
beszél, nem függ össze. Csak marad.
Elgyászolatlan, céltalan.

 

Palack

Az utolsó három hónap
arról szólt, hogy elmegy.
Aztán, mikor tényleg elment,
féléven át álmaimban távozott.
Búcsú nélkül itt is, ott is.
Asszimetrikus érzésekre
nem csavarunk kupakot.
A szellemek így ki-bejárnak.
Most is teli velük a konyha.
„Elment”-sóhajtják a fülembe.
Tenger dobálja az ablakot.

 

Végre

Mindig remélem, hogy ez volt az utolsó,
s mint virtuális vudu-babát,
nem szúrnak át többet,
másnak szánt szavak.

Az arany marad a fákon hasonlat,
nem szól ki a képkeretből senki,
hogy, ha elhiszem, szeret.

A csésze alján kávé, nem vér alvad,
és nem üzen, ami nincsen,
csak kihullok a történetből végre,
mint aki senkié.

  
  

Megjelent: 2015-03-25 08:00:00

 

Csapó Angéla (1970)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.