Köves István versei (Helyjegyes intercity járat, Katalóguscédulák - Gabriela Adamesteanu)
Helyjegyes intercity járat
Egyetlen ambícióm volt: Hemingway-t megnevettetni,
látni, ahogy ráismer verseimben a saját módszerére
és elmosolyodik, de nem várt meg,
és soha nem mosolygott, csak fejbe lőtte magát.
Mire odaértem, mire benézhettem a verandaablakán,
már csak az a rohadt karosszék maradt. Meg a puska.
Ha erre gondolok, persze, hogy beindul a
cubalibre-mojito, cubalibre-mojito hajtotta járat,
cibalibre-mojito, cubalibre-mojito a helyi Bukowski-expressz,
dübörög, zakatol, dübörög, zakatol, kattog a, kattog a vonat.
Katalóguscédulák -
Gabriela Adamesteanu
Feszengve ül olvasói elé a pulpitusra,
haja, szemüvege, fülbevalói, kiskosztümje –
maradjunk annyiban: nem egy divatbolond.
A sivár Ceausescu-éra sötét, fojtogató atmoszférájú,
a szoc. erkölcs nonsalanszában párolt
kölcsönlakásos szerelmeinek krónikása,
a paneltömbök hánytató szorongás és
patetikusan szenvelgő, ragacsos szentimentalizmus világa,
hol mint szemét a vízen, sorra úsznak el a vágyak
a madárszaros bronzleninek kíváncsi tekintete elől,
ahol nem a jövő tartogatja a drámai meglepetéseket,
hanem a káderlapokról előkígyózó rejtett-rettegett múlt,
az amúgy bevallhatatlan, mert vállalhatatlan múlt.
Hőseiről csak annyit: Jellem dolgában nem állnak valami jól.
G. A. türelmes türelmetlen, tudja, a jövőn akkor kell gondolkodni,
amikor a múlt és a jelen végre hegek nélküli
végtelen Moebius-hurokká áll össze.
Megjelent: 2015-03-18 08:00:00
 |
|
Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
