Tamási József versei (A néni a negyedikről, Az öreg)
A néni a negyedikről
a néni a negyedikről
nyolcvankét év
fájdalmával a csontjaiban
húszévnyi magánnyal a szívében
aszottan mint a polcon felejtett zsemle
egyórányi kínlódás a sarki boltig
és valamivel több vissza
a fia Svédországban
két három levél egy évben
a lakásban ordít a csend
tisztaság rend minden sarokban
ő meg ott kuporog várva a halált
szemében könny csillog
az üvegvázákon meg a nap meleg fénye
Az öreg
az öregember fekszik az ágyában
álmatlanul
dohszag keveredik az odakozmált zsír
és a vizelet szagával
valami halkan motoszkál
egér vagy bogár
nem tudja
nyolcvannégy éves
több mint húsz éve él egyedül
legalább öt éve nem takarított
a ruháit se mossa
csak kiakasztja hogy szellőzzenek
ha a nyugdíját hozza a postás
bevásárol
vesz szalonnát lisztet tojást
az ebédjét kihordják
azt legtöbbször odaönti a kutyának
napközben kiül a verandára és szunyókál
ha lemegy a nap ő is lefekszik
és várja a hajnalt
bányász volt
mindene fáj
gyógyszert nem szed
orvoshoz nem jár
minek
egy fia volt
az is meghalt
a menye az unokái nem látogatják
más rokona nincs
akikkel felnőtt meghaltak
csak a szomszédból jár át
egy vörös macska néha
azt simogatja ha az ölébe búvik
a kert meg az udvar olyan mint ő
vén és magára hagyott
méteres a gaz a csalán
ösvény vezet a kapuig
meg a kutyaólig
a ház is düledezik már
de neki még kitart
Megjelent: 2014-12-28 08:00:00
 |
|
Tamási József (1963) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
