Kántor Zsolt versei (Karácsonyi szimfónia, Tiszta folyó: a lét íze)
Karácsonyi szimfónia
Az írás hús-vér testté lett. Megszülte Mária.
Betért a betlehemi jászolba Isten Fia.
A csillaggá lett angyal, akár a harmat,
suttogta mindenütt: a mi Urunk hatalmas!
Eljött az életet adó, élő beszéd.
Az ige lett emberré. A teljes egész.
A bűnöket megbocsátó, szent késztetés.
És áment mondott rá az ég.
Csak szívvel lehetett hallani a hópelyhek hangját.
Ahogy a dicsőséget a mennyeiek egymásnak adták.
Ahogy a gallyakon az apró kristályok,
a Messiás köré gyűltek a boldog királyok.
Átadatott Jézus Krisztusnak a teljhatalom,
Neki hódolt minden világbirodalom.
Tiszta folyó: a lét íze
KARÁCSONYI GONDOLATSOR
Végére jár az év, nehéz az ének,
elkent, elcsent, elfreccsent mondatok
hullnak emléktelenül a mélybe,
a mániák imákba forgatott
beszéde álommá, igézetté lett.
Nem az elme, egy dosszié dadog,
ha tudat alatt vallatják a tények.
S lapjai között vihar kavarog.
Ez ám a lelki élet: reklamál a drog,
és furdal belülről egy véreb.
Létemből a mennyekbe kinézek,
Pedig egyre mélyebb és édesebb a most.
A jövő valahol a szellem, érzed?
Hisz nem az elmúlás vár, hanem az önérzet.
A bőröm alá bújt be a Vagyok.
Megjelent: 2014-12-25 08:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
