Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Hargitai Ildikó versei (Nyár, Egy kis nő)

Nyár

Itt ülök e néma teraszon,
bár, súg a szél, bár csacsog a lány,
levél úszik a sárgarépalén,
habja szolidan szikkad öblös pohár falán.
Elsimul lassan a kitalált idő,
nincs fodrozás, hullámverés,
vihar sincs, és senki nem simítja testem...
ülök hát csendben,
apránként fogy sárgarépalém.
A meleg megáll e néma teraszon,
az idő kiált - bár kitalált -
piros szoknyák, sárga kis trikók,
magába szív a némaság.
Pohár falán a szikkadás,
zöldek, műmárvány, a kitalált idő,
nem vár semmi mi énrám vár.
Szikkadok csendben a terasz falán.
Valaha habzó sárgarépalé,
hajszoló vágy, izzó parázs,
röppenő sóhaj az éjszakán..
Én vagyok én. A versem,
a lassuló, a kitalált,
öblösen szikkadó idő,
csendülő csend, a némaság.

 

Egy kis nő

Az utca végén álldogál,
csak úgy, mezítláb,
vékony testéből halkan,
megállíthatatlan
csordogál a magány.
A vágy hiába, kietlen kínja hajtja,
ő csak áll, mezítláb álldogál,
köréje szoros gubót sző az idő,
mi hajtja, nem ereszti tovább.
Szép kis arcán fagyott mosoly,
áll, csak álldogál,
pucér lábán a tavasz avarrá foszlik lassan,
tétován.

  
  

Megjelent: 2014-10-06 07:00:00

 

Hargitai Ildikó (Budapest, 1966) író, színésznő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.