Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Kovács Kristóf versei (Ez is te, Hagyd csak, talán nekem is)

Ez is te

Valami szebb helyett a körút van az ablakunkban.
Minden reggel így ébreszt. Azt mondtad,
ebbe vagy szerelmes, és hogy inkább ebbe kéne
nekem is. Ezért nem bírod elviselni hallgatásaim,
mert akkor te is belülről hallatszol.
Lefekvés előtt olyanokra gondolunk, amiket
a tengerparton kellene csinálnunk.
Vagy legalább a fürdőszobában.
Elviselhető lassúsággal korrodálódni.
Vanból a nincs felé, nehogy hirtelen legyen vége.
Félálomban megrándul a lábad,
ilyenkor azt hiszed, gödörbe lépsz, vagy csak megcsúszol.
Tudom, ezt is egyszer elmondtad.
Gyorsan átkapaszkodunk a felesleges álmokon,
egy reggelt sem fogunk tudni átaludni.
Újra az ablaknál állsz, beengeded a belvárost.
Nincs szavad, mondanom kellene valamit,
de az igazság szomorú, más meg nincs.
Rágyújtasz, a szád bizonytalan, mint
a belsőudvarban az állások tartóelemei.
Ajkaidról harapdálod a száradt bőrt:
óriási kalapácsokkal verik le a régi falakat.

És ez is te vagy.

 

Hagyd csak

Majd én elfordítom,
neked ne kelljen.
Sosem gondolni bele direkt.
Persze, hogy nem tudnak rólad semmit.
Mégis csak melléd szeretnék feküdni.
Ahogy jó volt. Ha szeretnéd,
amíg átöltözöl, ki megyek.
Pedig nem ezt kéne takargatni.
Ma már el akarom felejteni a többi nyelv ízét.
Te is régóta csak a sót érzed, azért akarod
leharapni azt, ami egykor a szád volt.
Fogytál pár kilót a hetek alatt. Az hova tűnik?
Itt is csak a hiány.
Később jutott eszembe,
hogy itt kellett volna reggelizned.
Keveset ettél.
Betölthetetlen űr az alakod.
Közegnélküli zuhanás, ami pótolhatatlan.
Mégis nehéz, mint eső után a kertünk.

 

talán nekem is

máshogy kéne csinálnom.
talán nekem is ékezetek nélkül kéne írnom, mint neked.
nem törődni egy-egy szóval. lehagyni kérdőjeleket.
egyszer voltunk a Margit-szigeten, este volt, csak annyira emlékszem,
mint az álmaira, ahogy nem tudom sose teljesen kinyitni a szemem.
próbálni visszatapogatni az érintéseket, beengedni a nyarat a tüdőbe,
igen talán a nyár, az hiányzik most, nem biztos,
de talán úgy mégis könnyebb lehetne.
nem látnám a leheleted, nem akarnám beszívni,
valami jusson belőled.
nem kérdezni többet, soha. mert nehéz, és feltenni
nem bírom, túl magasra kéne, ne érje senki el.
érzéktelennek lenni, mint egy kikapcsolt telefon.
csak nem akarok távol lenni tőled, ennyi az egész.
nem általában, csak úgy soha.
meg holnapot szeretnék, hagyni történni valamit.
mintha kellene neki. aztán a semmiről megint
csak a Duna jut eszembe, a bent ragadt álmok.
csak nem akarok távol lenni tőled, ennyi az egész.
nem véletlen nem mozdulok innen senki másnak,
ide ülsz mellém, nézni, ahogy várlak.

  
  

Megjelent: 2014-09-25 07:00:00

 

Kovács Kristóf (Salgótarján, 1993) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.