Kántor Zsolt versei (A bűn nyelvbe esése, Gyűrt zsebkendők tunkolása sárga és kék festéktócsákba, Kibontás: ellágyulás)
A bűn nyelvbe esése
Mint női test, a Hold fátyla alatt.
Selyemgubóba zárt, alvó akarat.
S a kéz, amely tartja, a gondolat.
Meleg színek és mély hangok. Inas kábulat.
Mintha lágy pórázon sétáltatná lelkét a test.
Egy akt árnya a falon: csöpögő eresz.
Nem szabad kialudnia magát ennél mélyebben
a felhasított léleknek.
Nem hatolni tovább a tarka fényekbe!
Ha rajong is titkon, más ne élvezze!
Figyeli, hogy van-e a szívében méz?
A szeretett, elválasztott, szent rész.
Az ész
időnként elhagyja a hajót.
Vele szökik a gond, a kiábrándulás.
Fantázia eszi a valót.
Másik vonalon jön a beájulás.
Gyűrt zsebkendők tunkolása
sárga és kék festéktócsákba
Hantai Simon emlékére
Keményfából faragott pátriárka.
Virtuóz sztár, Csomolungma magaslat
és lovagias tisztesség. Minden képe egy fejlesztés.
Soha nem ismétlés. Mindig új nappal.
Új éj. André Breton egyik kegyeltje.
De nem időzik ebben a státuszban soká.
Meghökkentő totalitás, nembeliség.
Az eleven, fehér vásznak különlegessége.
Mint valami kendőket, úgy hajtogatta a dimenziókat.
S ahogy megkomponálta a fák leveleinek fény–árny játékát,
a vizek hullám¬veré¬sét, az onnan érkező fény pulzálását.
Organikus és immanens játék volt. „Zene, ami hallgat.”
A szürnaturalisták elődje, mondták, igen, annál sokkal több.
A Szürmodern pápája. Elásta a képeit a kertben,
jelezve, hogy felhagy a festészettel.
Majd néhány év múlva kezdte kiásni némelyiket,
mert nem bírta elviselni, hogy nem csinál semmit.
Akril, akvarell: mindegy mi volt az anyag, a mű
lebilincselő organizmusként talpra állt és menni kezdett,
akár egy jóságos gólem. Üdv, emlék. Üdvöz légy, Jó Rend.
Kibontás: ellágyulás
Egy női test alakú kérdőjel fekszik a cselló alakú
ágyon. És valóban, a kérdések feltorlódnak a szoba közepén.
Majd a válasz elindul és megbékél.
Megelevenedik a gleichschaltolt (-egyformásított) világ.
A tagadás szertefoszlik. Törékeny, tünékeny meghittség ereszkedik le.
Az egymásrautaltság nyűge és gyönyöre.
ÁRMÁNY és gyöngédség keveredik a vasárnapban.
Csurom víz a törülköző, amiből kibontalak.
Simogatlak a kezeimmel. A gerincedet s a lapockáidat.
Majd a lábaimmal cirógatlak. A talpadat. A térdedet.
Meglátogatom a sípcsontodon aranyló pihéket.
A végtelen helyébe a véletlen telepszik.
A szavakból elszöksz és nagyító alá helyezed a pillanatot.
A FENOMENOLÓGIA A FENSÉGES TAPASZTALAT.
Megszorítod a karom. A nyelved az orromat érinti meg.
Az időtlenség regisztrációja. Jázmin illatú ágyneműk.
Illat és burok. AHOGY A PAPLAN ALATT ÖSSZEBÚJUNK.
Megjelent: 2014-09-24 07:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
