Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
K aug. 22, 2017 @18:00 - 12:00AM
Ember Sári: Hosszúélet - Kiállítás

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

Jegyzet az erdő széléről

 

Az ablak: világítóudvarra.

A ruhák: mind összehajtogatva.

Alvó fejedben fürgelábú adatok.

Ez a deep web, állig takarva figyelsz.

A kisasztalon kulcsok, gyógyszer.

Hirtelen énekelni kezdesz.

A csend kifeszül, mint lepedő, amit hasítanak.

láblóbázva

 

            "ül mellettem. zöldhajú, kicsi lány. lóbázza lábát"

                                Zápor György

 

azt ígérted meggyógyulunk és

én elhittem neked még akkor

is amikor simogattam a jobb

kézfejed és folyamatosan

meséltem az eltévedéseimről

anyádról apádról a versekről

a gyerekekről akik illusztrálják

a mesekönyved és beszéltem

zöldhajúról is mennyire

meglepett apróságában

nem maradt más

Cortázar átiratok

 

nekilátott hogy felnyissa
a paradicsomkonzervet
kötszerollóval
s amikor újra feltekintett
addigra eltűnt minden
nem maradt más a tenger helyén
csak a tenger
a végtelen piros
bepólyált látóhatár

 

*

 

talán a saját
lelki üdvéért könyörgött
talán az enyémért
de annyi biztos
hogy sokat beszélt
a káposztáról


*

 

BESZÉD

 

 

Hallgatózik a konkrétum.

A csönd fülébe harap.

Nem bánja a fülbevaló.

Kinyílik magától.

 

o

 

A kiöltött nyelv:

stég,

de mi ma sem

fogtunk semmit.

 

o

 

Magda néni

 

1952. január 31-ik napján a

Budapest VIII. kerület Százados úti

Általános Fiúiskola  I./b. osztályos tanulója

Birtalan Ferenc félévi bizonyítványába

olvasásból elégtelen jegyet kapott

a beszélgetés és írás 2-es se fényesítette a helyzetet

Schinger Lajosné osztályfőnökünk

egyértelművé tette képességeim mire predesztinálnak

Szignifikátor



Következő lap: Kardok Ötös, Vénusz

a Vízöntőben. Csúszunk lefelé. Az asszony

napról napra állatszerűbb, ivadékaink

csökött korcsok, szégyen immár magyarnak

lenni! Országunk a kufároké! Sarló-póz:

kísérőnk ereszkedik pókfonálon.

 

Dolog és szellem

Zalán Tibornak

 

A praxis leállt. A beszédet elnyelte a test.

Jelentés telivé váltak sarkok, szögek, hegyek.

Megszökött a Földről a tökéletes.

 

Új nyelvet szült az elv. A szégyen elégett.

Kinőttek az ágai az égnek.

A felhő füvet evett.

 

Mély álomból kelt fel, szaladt az Ige.

S boldoggá ittasodtak a szelídek.

S ők is megkóstolták a füvet

Se szó, se dal



Se szó, se dal, sem meddő dünnyögés,

nem használ a csend ellen ma semmi,

ha kiüríted méregpoharát,

s a holnapoddal próbálsz szembemenni.

A holnapod az idő tengelyén,

mint megfáradt nyikorgás fennakad,

mint karcolás egy rongyolt lemezen,

ahol a hang ijedten megszakad--

ha idegeid tükrén siklanak

a percek apró éles körmei,

se szó, se dal, se nyugtató ima,

sem álom-mantra nem használ neki.

A Mester

 

Betartott ígéret vagy.

Eddig nem tudtam

Vigyázni a titkokra.

Mikor kezdett jól menni,

Akkor hagytam mindent abba.

Végre az örömtől,

Nem a félelemtől

Remeg a lábam.

Megkínálsz magadból,

Elfogadni tanítasz.

Úgy lettél a hétköznapom,

Hogy az ünnep is megmaradt.

Ismerlek, nyár

 

Hajlik az út, amerre járok,

mélységes nyár van, szédülök,

nem a távolban, csak itt előttem,

játszik velem, a nyár kölyök,

 

elindultak a fák, a lombok,

messzire lépnek, ha fordulok,

kapaszkodnék az árnyaikba,

játszik velem, a nyár konok,

Fázom

 

merre járhatsz kedves.

féltelek, hisz' lassan itt az ősz,

hozzá ne érjen meleg tenyeredhez,

ez gondolat csupán de homlokot redőz.

 

vajon kit szeretsz most,

és az szeret-e téged,

mint fényt kapott negatívot,

bámulom a sötétséget.

Szertelen

 

Már megint a nyár és megint a fények,

hajnal, ahogy az éjbe rondít,

tükörvakságba búj’ a lényeg

és nem látok már el új porondig,

 

ez épp olyan, mikor a vetítőgép

folyton ismétlő filmet fűz be,

én csak nézem, és menekülnék,

ezerszer láttam, és nem hoz tűzbe.

Bűvös vadász és közlegény

 

Most is írsz valamit, "Postás, jégkrémmel",

ez lesz a címe. A Fagylaltok Urát megidézni baljós,

de nincs beleszólásom. Két hete érkeztünk, listáink

a nappaloknál még mindig hosszabbak, reggelente

újak is készülnek, én, ha felkelek, sokáig csak állok,

agyaghadsereg katonája beázás-folt alatt,

 

 lakótelepi kerengő

 

ma elindultam hogy megkeresselek az

utcátokban tanácstalanul szólítottam

le egy idősebb urat ismer-e tudja-e

melyik lépcsőházban laksz megfogta a

kezem bemutatkozott a te neveden és

a lifthez vezetett ahol anyád rám se nézve

köszönés helyett elhadarta élet-halál közt

fekszel a János kórház intenzív osztályán

 A NYÁRI JÉG LÁNGJAI



Pannon kotta

 

A rekkenő szorosban
a lenge ég elül,

sötét illatú dió parázslik
teraszra roskadó árnyakon,

hamvadt, rózsás

traminin darázs zöng,
csöppenő fenyőtűn
fények gyíkja villan,
s míg a szem

perzsakéken izz, a kéz

ott felejti magát

a napon vakító lapon.

Amikor felszáll a gép

 

kicsit ködösödik az este bár nincs még sötét

jó időben ellátnék ferihegyre fél hat tájt száll fel a gép

thessalonikibe  nyolcra értek az időeltolódás miatt

másfél órára saccoltam én is az utat

küldesz e-mailt ha megérkeztek

eddigre becsekkoltál a gépre fölengednek

leszedtem a ruhákat összehajtogattam

a vasalást mellőzöm egy ideje mit tagadjam

kit érdekel a gyűrött pólóm pizsamám

ha nem lennék ilyen fáradt… így elvagyok lazán

 

Szimbólumrét: egek

Szimbólumrétegek

 

Az ige a manna.

Tészta és só. Nem kanna.

Bár benne is van víz. Meg gyanta.

Benne van a kenyérben a hang.

Ja!

Mert nemcsak kenyérrel él

az ember, hanem minden igével,

ami Isten szájából származik.

S a nyelv nyálban úszik. Ez a hit.

 a rab magzat

 

rugkapál-öklöz
kibújna burkából
melyben
mégis-úszkál-gondtalan
az apró proletár-hal
minden szívdobbanásra
robbanás
hang-buborékai
dárdadöfések
s anyja
magába fojtja a sikolyt
elnézi hasán
– e forradalmi hadszíntéren –
a hullámokat

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.