Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
Sze jún. 28, 2017 @18:00 -
Ajánlom a könyvedet
P jún. 30, 2017 @19:00 -
Jazzköltészet júniusban

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

kis, karácsonyi angyaltalonkodó

Én vártalak, te másfelé mentél.
Karácsony helyett tropára ment tél
hordott össze hetet-havat rólam;
így elkerülted a disznóólam.

Bár nem vagyok kis Jézus, se ’Anti’,
csak járt volna egy misztikus randi,
az emberen kívüli szellemmel;
malackodás az álszent kellemmel.

Kelléktár

 

 

lógnak tapsrend után,

tegnap leköpött szögein

kivénhedt, afrikbélű bábok.

málló diszleten

nyí kicsapott kuvasz,

döglött fényű fejlámpák

árnyán megfeszül.

hogyan simítsam immár puhává

szálkás, szíjácsánrepedt hitem?

júdáscsókokat miként jegeljek?

szakadt inakkal akasztva

minden kellék torzidővé alvad,

holt évekként szitál belőlük

fűrészfogmart öröm.

 A kontextus összezsugorítása

 

Megérkeztem. A poggyász szétesett,

a holmik szétszóródtak, min dobókockák.

Zajlott a Ki nevet a végén?

„Társasjáték ez az ország.”

Megfogtad a csuklóm, eléggé durván vonszoltál.

Nehéz volt az izzadtság.

Átlátszó volt a parfüm.

Mintha a szívembe állt volna a hajtűd.

fehér vásznamról

 

álmomban

mindenki alszik

eszmélek

lassított lépteim

tompítják

a hajnal neszeit

nem szeretnék

felzavarni senkit

kulcs harap a zárba

kilépek egy más világba

partjáról csodálom

ahogy kiflivé görbül

és szunnyad a tenger

védtelen mint én

most kileshetem

Aline Ohanesian

 

Hawaii születésű, de jó amerikai, igazi művelt yenki-lány,

persze, amúgy meg szomorúszemű örmény is, a neve, ugye …

Van egy rábízott története, nem hallgathat róla,

mondja is, meg nem is, siratja is, meg nem is,

nem keres felelőst, felelősséget,

szívére szorított emlékgyertyát éget.

Nem lenne fair a Musza Dagh-ot emlegetni. Biztos olvasta.

Csak nem tud mit kezdeni a rálőcsölt múlttal,

s így mi sem tudunk mit kezdeni a múltjával.

Kávé és

 

Hétfő. Egy kávézóban vagyok ma.

Valami különlegesre várok,

míg az egymásba borult illatok

úgy fekszenek rá az asztalokra,

mint a tettre kész szerelmespárok.

 

Kávémban megremeg a kiskanál -

ő már sejti, hogy figyelni jöttem.

A hirtelen született pillanat

most szép lassan összemegy és leáll.

Gyermekbénulás egy csöpp időben.

Üres

Megint ez a ház. Csak most
értem ide. A csend már belevéste
az árnyékokat a tájba. Apa,
hol vannak a kutyák,
kérdeném, de az üres szobában
csak emlék kering, vállamra száll
és látni, az udvaron teknőbe
önti a holdfényt és mosni kezd anyám.

BUDAPEST

 

ismerős

a maszatos hirdetőfal

a megkopott zebra

a repedezett aszfalton

a napszítta dobozok

a kirakatban

a friss kenyér illata

a sarki bolt előtt

a barátságosan mosolygó hajléktalan

az aluljáróban

donkihóte

akit anya szült ritkán
lesz donkihóte
vagy antonkolhász

egy darabka kolbász
némi aprópénz amiért
anyját barátját szerelmét
feláldozza megöli

láncfűrésszel felebarátját
precízen megfelezi ledarálja
felszeleteli önmagát

 

cannabismese

első mese

díványon fekszem lukas díványon

emlékszel a bohócokra mindnek

merev szeme volt tágra nyílt

merev szeme és borzvizelet

szaguk volt akkor még nem tudtam

mi ez csak néztek és én féltem

tőlük azt mondtad tedd a tükrödbe

rejtsd a nap szeme elé

mennyi voltam hat

 Strohmann hátrahagyott bédekkere Nyomkeresőnek

 

Már az első sétádon feltűnhet

hogy nincs két egyforma kerékpâr

és a piactéren nincs piac

a szabad ég alatt kínált forraltbor

még nem terjedt el

de láthatsz színesen korosodó hippiket

ahogy nyájként összekapaszkodva

az Aquarius-t zümmögik

hogy el ne felejtsék

ők egy közösség

kell-e mondani

magányos egyedként

itt hamar felfordulnának

egek

 

a csöndek közötti csendek

hangzása más mint a csendek

közötti csöndé mint amikor

várom hogy jöjjön az az egy

az elhalkult világban némán

gyújtok óriási tüzet ami nem

pattog csak lángol hangtalan

csak látni állandóan messziről

is olyan messziről is ahol az

az egy ül a zajban a morajban

a zúgásban ott ül az az egy

fülén kezei szorosan mondhatnám

hogy igazából a fejét fogja de

a zaj moraj zúgás miatt legyen

inkább a fül míg én a csendben

Holdrugó

Mikor az ember kapaszkodik
fűbe, fába, mezőillatú
szénába-szalmába,
hogy boldog legyen a sosemvolt
percek pillanatát élve,
s átérezze a kiérlelt
búzakalász-szerelmet,

 Dráma

Bejön, lehasal, megszűnik,

belép, látja, ugrásra kész.

Bent van, sebez, nem mozdulok,

félrefordul, nézem, kimegy.

 

Másnap az utca túl meleg,

tele az égbolt madarakkal,

csivitelés, verdesés,

egyedül a zöldfényű nappal.

 

Nehéz, párás a levegő,

zsigereinkben túlnyomás van,

ha fél fokot fordul a tengely,

megfulladunk a zuhanásban.

02:21

 

És Dave izzad tovább megy a Silence klasszikus amit holló feketében nyomtam egy paksi

táncparketten nyolcvannyolcban nem kimondottan rehab utáni állapotban ami lehetne akár

paradicsomi is mégsem mindig az pedig mind igaz csak néha megijedve kapaszkodom a

félelembe hogy meglássanak éjjelente úgy ereszkedik a csend a szobára mintha valakire

Reinaldo Arenas

 

Az ő Kubájában mindig ragyog a napfény.

Borús időben is aranyban tüzel a sziget, ahol

élete az éjjel-nappali szeretkezések története.

Gyermekként állatokkal kezdte,

tyúkokkal, kecskékkel, kacsákkal,

később párálló seggű kancákkal is,

szinte minden állatot képes volt megkívánni,

még a kutyájukat is rávette, hogy leszopja,

de ha úgy adódott, egy dinnyével, egy tökkel

vagy egy papayával is meg tudta tenni,

és ebben senki nem látott kivetnivalót ott, ahol

a madarak a felhők között párosodnak,

 

OVIsok

 

Őfel(eslege)sége:

Nem kell Brüsszel, se Schengen.

Moszkva kegyét esengem.

Jól tejel a Putyin-mutyim.

Zabos vagy rám? Vár Kukutyin.

 

Alávaló alattvaló:

Érted, én Fideszem,

lelkemet kiteszem;

nem kérdem, mit eszem:

eszi a hit eszem.

Nem olyan

 

A csend nem olyan, mint a vasárnap,

nem Isten-arcú patyolat nyugalom,

nem az elfehérült száj néma vacogása

és nem a táj békéje, mely mindent eltakar

nem, a csend nem olyan,

mint a szótlan visszafogottság,

szájra tapasztott tenyér,

mint az alkotás lámpafényben

vagy a madárdal nélküli fészek,

elhagyott ház, szikkadt

kenyér

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.