Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
Szo okt. 21, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
Szo okt. 21, 2017 @17:00 - 12:00AM
Élő magyar festészet 2017 - A hal
Szo okt. 21, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
Szo okt. 21, 2017 @18:30 -
Zeruja Salev: Szerelmes élet
Szo okt. 21, 2017 @20:00 -
Karafiáth Orsolya: Fúj
V okt. 22, 2017 @19:00 -
Mészöly Miklós–Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen
Cs okt. 26, 2017 @20:00 -
drMáriás: A szeretet soha el nem fogy - Kiállítás
V okt. 29, 2017 @19:00 -
Suttogók a Nyitott Műhelyben

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

Parittya nélkül

ne kérdezd király miért kértem

e soron kívüli audienciát

ha nem csal meg előérzetem érteni fogod

egymásra dobált szavaimat

 

írhattam volna dalaidat én is

melyeket szent pillanatokban

háromezer éve idéz a világ

némi eltérést csupán a számozás mutatna

Az ember már feladná

 

A nyár csak nyaram, nyarad, nyara.

Madárlélegzetvételnyi szünet után

azonnal többes számban:

nyarunk, nyaratok, nyaruk.

Az összetartozás illúziója.

Nyelvi szinten, másképp soha többé.

Sehol, semmiért, soha.

Egy fecske. A fecske. Rémülten ragozza.

Cikázik a bezártságban.

Az éjjeliőr jött, hosszú bottal

becsukta a szellőzőablakot.

Ki kinn rekedt, ki benn.

zártosztályok csendje

 

mielőtt elütöd az éjfélt

van esélyed, hogy ne fuss

össze az ördöggel aki

kamaszkorod óta az ablakod alatt

settenkedik és kivár

a vakító hóban is megbújik,

a nyáresti fenyőzúgásban is hallod,

minduntalan utánad kiált, sugdos

majd fehér köpenyben kísért meg

amitől már nem félsz: az ítélet,

amiből már nem kérsz: az élet.

Álmosdombi mozi

 

Ha boldog akartam lenni

Gesztenyepürére vágytam

Vagy tejes dropszra a mozi

Büféjében. Kőkemény fa-

 

Székeken álmodoztam, hogy

Belmondo helyére lépek

A vásznon, és nem vág fejbe

Diviki Gyurka, ha adok

 

Francis Scott Key Fitzgerald

 

Scotty természetesen jól tudta Ernestről, hogy ha nem is hithű,

de keresztény, mégis úgy utálta, akárha zsidó lenne.

Szószátyár. Nem rendít meg – mondta korábban róla Hemingway

Zelmának egy párizsi, rúzsos ajkú hajnalon Gertrud Steintől jövet,

majd békítőn, sietve hozzátette: bár kétségkívül szórakoztató.

 

A lázas Európában pöffedten punnyadó magyari ifjakra akkoriban

még ennyire sem hathatott, átélhetetlennek bizonyult

mind az amerikai álom, mind a kiábrándulás abból,

a Nagy Gatsby és az édes reményekkel teli ifjúság bukása,

a whiskymámoros alkoholizmus a szesztilalom alatt,

az elveszett nemzedék, a száguldás-mámor, az egész jazz-korszak.

Körbefonnak

 

Mindent a csömörig. Nem recept

Csak megterhelő minden változás

A sós, az édes szádban mind ecet

Kötés után nehéz az oldozás

 

Mind körülötted marad, aki volt

Körbefonnak. Így nem tágul a tér

Zárlatnál a biztosíték kiold

A lázadás csak szükség. Nem erény

Pygmalion

 

A Palacsintás király udvarában

október az esztendő tizedik hónapja,

november a tizenegyedik.

Nem lehet ekkora szerencsém.

De most esik.

Felmehetnénk hozzád,

legalább megszárad a ruhád.

 

Milyen jó meleg van itt, tetszik a neved.

Végül mégsem voltunk strandon,

bezárt, és hazament a templom,

adom az ártatlant kápolnaarccal,

mintha négykézláb a szemüvegem

a homokozóban keresném.

Napi rutin

 

Muszájból vagy valahol,

a mozdulat, a gesztus, a száj

mellett futó ránc haptákba vág,

a lélekkel együtt a test is

megadja magát, beletörődik,

hiába minden, hiába lenni.

Nem old fel semmi.

Monoton neonfény

arcod árnyéka a számítógép

monitoron az egyedüli tény,

zavarba ejt a látvány.

Ott vagy, látod, bár önmagadon

kívül, ahogyan élsz.

 

 

„Az eltűnt hiány”

Játék, ünnepi képződmények

 

Az absztrakció határára sodródnak

a szárítókötélen átdobott függönyök.1

Egy eltűnt kép hiányára gondolok.

És ez a hiány magával ragadó.

Annyira erős!

Hogy a perspektíva szabályai is

leborulnak előtte.

A büszkeség napjára

(Tisztelet minden jelenlévőnek)

 

Egyszer majd mi is

megerősödünk

mint a jegenyék

egyenes tartással

a jövőnek

s nem hajlunk meg

viharnak

sem a romboló

szeleknek

   Tiéd e ház

Tiéd e ház, de csak ha véded,

ha óvod, fog megóvni téged,

azé, ki benne él, ki lakja

s világra ráadásul kapja,

akár a gyermek is szülőjét,

tavaszra nyárt s a nyárnak őszét.

 

E ház csak ház s mindenkié ez,

ki benne él s iránta érez,

jóból elég is ennyi, hogyha

tiéd a kertje s bent a konyha

és mind, mi benne forr, hogy össze

az élted másokéval kösse.

 

távolodás mozaiktükörben

 

„De virrasztván a számkivettetésben,

mert nem alhatom akkor éjszaka,

hányódom én, mint ezer levelével,

és szólok én, mint éjidőn a fa”

                (Pilinszky)



hazafelé a HÉV-en végig arra gondoltam,

lehetséges-e úgy távozni az életből,

ahogy ezt eddig szándékoztam. megfontoltan,

hangos szó nélkül, talán kicsit még mosolyogva is,

mert a bekövetkeztethetetlennek hitt

hamarosan bekövetkezik, és

megszabadulhatok végre

a latolgatás

kényszere alól,

nem kell többé vállalnom

döntéseim következményeit.

körülöttem már szétolvadt a nap,

sehol egyetlen visszarendeződésre utaló mozdulat,

ha

 

minden olyan kicsiben olyan

óvatlanul olyan lágyan olyan

könnyedén kezdődik el oda

sem figyelsz nem látod meg

nem érzed meg ahogyan

lassan egyre jobban megszorul

egyre jobban egyre mélyebben

egyre fontosabban egyre fel

rúghatatlanabbul egyre jobban

ezt mondanád egyre jobban

aztán már érzed szorul szorul

egyre gyorsabbra veszed

a lépteidet egyre keményebbre

Mezsgye

 

eddig vonszoltam s letettem
pedig oly csekélyke volt mit
dolgaimnak véltem apró holmik
giccses hétfők csorba keddek
sosem volt mi föltoronylik
még nagy célok sem vezettek
egyetlen hülye ékezetnek
heteket szenteltem és ez lett

 

Jonas Karlsson

 

Gyanítom, rossz ripacs csak a Svéd kir. Drámai Színház tagja,

hiszen, ha több lenne, minek adná fejét írásra?

Nem ezüstkanállal a szájában született, ez tény, de

így hamar tudomásul vehette, hogy az életnek ára van,

s mert az élet ott valahogy önmagában véve is gyönyörű,

egyértelmű hát, hogy arrafelé többnyire elég sokba kerül.

 

Versekről verset írni

 

marhaság

kis örömök felsrófolt kudarcok

jobbvilághittel kocsmaszagban

cipelsz magaddal néhány arcot

aztán egy ablak

egy nem lassító vonat

akár messzi rím ha visszacsenget

Elmúlások

 

I.

 

Nõnek az árnyékok

piszkosszürke felhõkön

lomha keresztek úsznak

megfeszített álmos pillanatok

eltűnök hirtelen

 

Foltokban roskad a táj

fáradt pislákoló alkonyok

bennem még a csend remeg

karácsony visszfényei úsznak

egy óriásplakáton

 

Eltört váza-énem

üzen az alkonyat

egy vérből valók vagyunk

könyörgök Háti

temetni akarok

a rádió portáján

 

A rádió portáján
sokan megfordulnak.
Egyszer bejött egy ember,
jobbra fordult rögtön
a telefon felé és

felhívta a 280-as melléket.
Engem kért.

Lementem hozzá
két emeletnyit,
átadott nekem egy nagy borítékot
és elköszönt.
A borítékon az én nevem volt,
s amikor felbontottam,
nem volt benne semmi.

Megunt sláger

Olyanok voltunk együtt,
akár egy sokat játszott szám a rádióban.
Hirtelen robbantunk be a köztudatba,
unásig hallottak minket mindenfelől,
aztán egyszer csak lekerültünk
a slágerlistákról és
ma már senki sem emlékszik ránk.
Röpülnek a hetek, hónapok
az emberek új csengőhangot
állítanak be a telefonjukban
és más dalt kezdenek dúdolni
titokban a zuhany alatt.

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.