Turányi Tamás: „Some people never go crazy” (Bukowski)
A bébi a múltkor idedugja a telefonját, hogy mondjam rá, mert föl lehet venni, hogy esküszök, különben elmegy. Hogy én, Benedek András, esküszök, hogy mostantól nem iszok, alkoholt, és engedem beszereltetni a seggembe a kapszulációt.
Amire, ha ráiszok, meg is halhatok. Bár abba, hogy isznak, nem szoknak amúgy meghalni, nem? Rámondtam, kétszer is.
Mert kiabál, hogy te tantufejű hjúing, hát nem tudol menni se rendesen, már olyan büdös a szád, mint aki lovat szopott, na. Bemész reggel a Lalihoz ketten, azt' ott halucináltok a konyak fölött, míg magadnál se vagy, utána meg engem ölelgetsz, pedig fel se áll a pucukád.
Hát rámondtam a telefonjára, hogy esküszök.
Mer' azért látod, szeret.
Végül is a múltkori miatt, hogy a lóról szereltem a kerítést, máskülönben nem érem el, aztán beleálltam fejjel a valamibe, de mint a rakéta.
Felhívtam, hogy jöjjön, mert kicsinyt vérzek. Nagyon meg volt ijedve, kicsit vérzel? Hát neked hiányzik a fél fejed, bazmeg!
De hát ez olyan munkabaleset volt, nincs nekem semmi bajom az itallal, otthon én nem is iszok, de ha unatkozom, beszélgetni akarok, hát hova menjek? A presszóba' meg buziskodjak, igyam a kólavizet?
Jóvan, a Frédit egyszer elütöttem, mert ő meg ott agyalta azt az idióta unokatestvéremet, na nem nagyon ütöttem el, csak hogy megijedjen, úgy meglöktem egy kicsit az autóval. Most meg a barátom, hát na.
Én nem vagyok hülye, a Gyula bácsi, az a hülye. Megkérdeztem, mért akasztotta fel a kutyáját, azt mondta, hadd szikkadjon, hee --- Ilyenek vannak. A Dunántúlba' meg úriemberek vannak.
Menjél arrébb, kiengedjük a jószágot....
Ez a tehen, a Márkus, díjnyertes húsmarha, csak nincs szívem eladni. Ez a ló meg, a Mira, mind a négy lábára rossz, még szívférge is van, a bébi mégis hetvenegy másodpercet futott vele, két lóhosszal verte volna az Abszintot a Nemzeti Vágtán, ha odaengedik.
Az Abszint, az telivér, de már el van baszva. Okos ember meg annyi van, de annyi, épp csak azt nem tudják, hogy kell szólni a lóhoz.
Sokkolót nyomtak az Abszint valagához, hogy induljon már meg, annyira utálja azt a pályát. Hát, ahol gyakoroltak vele, az is egy gané hely volt, hol szereti a ló, ha a kavics agyonvágja a lábát, pedig még alig se fut. De az kelletett, a kavics, látták a tévében, hogy az kell. Meg béemvé, amiből közelről lehet futás közben fotózni a szerszámot.
A fater rég megmondta, hogy odavan az egész. Nem tudsz mit csinálni.
Gyere, igyál egy sört, ne mizserálj itten....
Megjelent: 2014-08-06 13:59:41
 |
|
Turányi Tamás (Kaposvár, 1966.) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
