Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
H dec. 11, 2017 @16:00 - 12:00AM
III. Óbudai Képzőművészeti Tárlat - Szindbád-Óbuda c. kiállításmegnyitó
H dec. 11, 2017 @17:00 -
Spiró György: Kőbéka - Kötetbemutató
H dec. 11, 2017 @17:00 - 12:00AM
Kiss Márta: én te (n)ő - Kiállítás
H dec. 11, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
H dec. 11, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
H dec. 11, 2017 @17:30 - 12:00AM
Péter-Szabó Katalin és Vágó Zoltán: MIKRODUETT - Kiállítás
H dec. 11, 2017 @18:00 -
X beszélget Y-nal - Párbeszélgetés Szántó T. Gábor íróval
H dec. 11, 2017 @19:00 - 12:00AM
HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ: A SZOCIALISTA SZÜRREALIZMUS TITOKZATOS BÁJA vizuális szimfónia
K dec. 12, 2017 @15:30 -
A Zelk Zoltán-díj ünnepélyes átadása a PIM-ben
Sze dec. 13, 2017 @18:00 - 12:00AM
KAPU - Kiállítás

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

 

A hercegnő mosolya

 

A trónteremben felzengtek a harsonák, majd a király kihirdette a legújabb rendeletét: Kerek egy éve már, hogy nem látta a lányát mosolyogni, és féltette az egészségét; úgyhogy akinek először sikerül mosolyra bírnia a hercegnőt, az busás jutalomban részesül.

Közben egy kisfiú óvatosan rángatni kezdte egy szolgáló szoknyáját, majd mikor az közel hajolt, a fülébe suttogott:

– Anyu, kimehetek az udvarra játszani?

– Szaladj, de csak csendben! Ne zavard a felnőtteket!

A gyermek próbált halkan lépkedni, de a cipők kopogása mégis visszhangzott a csarnokban. Mikor újra csend lett, előlépett az udvari bolond. Először tréfákat mesélt, utána zsonglőrködésbe fogott, a végén elkeseredésében szándékosan elesett, de a hercegnő szája meg sem rezzent.

– Annyi szomorúság és szenvedés van a világban! – mondta végül a hercegnő. – Miért kellene mosolyognom mások szerencsétlenségén?!

A bolond elköszönt, és kiment a teremből. Egy nemes úr lépett elő, szolgái sorra mutogatták a csodálatos ékszereket, drágaköveket, festményeket és faragott szobrokat, amiket a nemes úr, mind a hercegnőnek ajánlott fel.

– Apám a király, mindent megkaphatok, amire csak vágyom – legyintett a hercegnő. – Miért érezném magam jobban pár kacattól?!

A nemes úr is csalódottan távozott, következőnek egy bölcs tanító volt soron. Mesélni kezdett csodás tájakról, ismeretlen vidékekről, szörnyekről, fenevadakról, és egy bátor lovagról, aki megküzdött a veszélyekkel, és a birodalom hősévé vált.

– Kedves történet – szólt a hercegnő –, de ez csak kitaláció. Miért lenne jobb kedvem holmi dajkamesétől?!

Egymás után érkeztek az újabb és újabb próbálkozók, mindannyian felsültek. A hercegnő némán tűrt, de amikor végre elfogytak a jelentkezők, megkérte az őröket, hogy kisérjék el egy sétára. Amikor kiléptek a kastélyból, a kisfiú ott ült a lépcsőn, és zokogott.

– Mi történt veled? – hajolt oda hozzá a hercegnő. – Mi a baj?

– Nem találom az anyukámat! A kertben fogócskáztam a többiekkel, de egyszercsak eltévedtem, és nem találok vissza!

– Ne sírj, nincs semmi gond! – mondta a hercegnő, miközben a fiú arcáról törölgette a könnyeket. 

Meg fogjuk találni az anyukádat! – Közben kedvesen mosolygott a gyermekre, hátha megvigasztalódik.

 

 

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.