Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
H okt. 23, 2017 @17:00 - 12:00AM
Élő magyar festészet 2017 - A hal
H okt. 23, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
H okt. 23, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
Cs okt. 26, 2017 @20:00 -
drMáriás: A szeretet soha el nem fogy - Kiállítás
V okt. 29, 2017 @19:00 -
Suttogók a Nyitott Műhelyben

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

 

 

Zoli még nem érett meg a regényre

 

Neurotikus gondokkal küzdött. Mélyről, olyan családból jött, amelyben mindenki különbnek hitte magát, de ő a rokonság áldozata, vagyis egy faj kultúráját hordozta magával, de családjával enyhén szólva összeütközésbe került. Főleg az anyai ágon. Bár Zolinak az életét az apja tette tönkre. Író volt, a szó jelzőtlen értelmében, árasztotta magából a novellákat.

A város helyi szerkesztőségével, János úrral mély volt a kapcsolata. De novelláit nemcsak ez a lap közölte. Több mint húsz folyóirat megjelentette írásait. János tehetségesnek találta, majdnem hogy irigy volt rá. Érezte, hogy ez a fiú még viszi valamire.

Ám egyszer Zoli nagy fába vágta a fejszéjét. Regényírásba fogott. Egyszerre többnek is hozzálátott. Ezek eléggé személyes témájúak voltak, vagyis maga érzéseit, gondolatait írta csupán le. Mikor a kisregénnyel kész lett, nem e mailen, hanem postán felküldte a kéziratot Jánosnak. Az szívesen vette a kezébe. Még otthon, a szerkesztőségi órák után. Igazából le volt döbbenve. Nem értette, hogy aki ilyen jó novellákat ír, hogy írhat ilyen rossz regényeket. Így hát János megírta e mailen, hogy inkább maradjon a novellaírásnál. Zoli megsértődött. Javaslatokat, vagyis bíráló szöveget is kapott, hogy miért rosszak ezek a regények. Zoli úgy érezte, benne van ő már a korban, hogy regényt írjon. Ám érezte, hogy ezek még éretlenek. Írt is egy novellát erről, hogy az „éretlen regény”. János amikor megkapta ezt a novellát, nevetett rajta, humoros írásnak találta, de közölte. Majd János behívta őt e mailen keresztül a szerkesztőségbe. A regényekkel kapcsolatban akart pár szót váltani. Zoli meg is jelent. Elegánsan felöltözött s busszal bement a központba. Amikor megérkezett, a portás mutatta a helyet, hová kell benyitnia, de Zoli már persze tudta. Felérkezett a másodikra s ott állt előtte az ajtó. Kopogtatott. A titkárnő nyitott ajtót. János örömmel fogadta.

Foglaljon helyet!

Zoli leült.

Szóval regényt szeretett volna írni?

Igen. Talán nagy fába vágtam a fejszét.

Igen. Az a baj, hogy mindig csak a maga érzéseit és gondolatait írja le, nincs valami nagy cselekmény és fikció bennük.

Tudtam, hogy ez a baj!

Maradjon a novellánál! De amint látom, az egyik regénye alapján legalábbis azt, hogy hamarosan tudni fog ön regényt írni.

Tényleg?

Hát persze! Csak az irodalom lépcsőfok. Meg kell tanulni annak is a technikáját, a csínját-bínját, érti?

Igen, azt hiszem!

Jól van. És most milyen témát feszeget?

Egyszerre tizenkét novellát írok.

Ó, hát azért utasítják önt el annyiszor!

Kevesebbet, de jobbat!

Oké, hallgatok a tanácsára!

És többet írjon a hétköznapi dolgokról is!

Rendben. – mondta Zoli

Na, most ebédelni megyek, sok sikert!

Kezet fogtak s Zoli távozott. Ám ahogy hazatért, mégiscsak hagyta a novellákat, abból már elég van – gondolta – s hozzálátott egy regény írásához. Anikó, az anyja azt mondta Zolinak, aki lázasan dolgozott:

Gyere, készítettem egy kis rántottát!

Megyek.

S azért talán meglehet hogy sikerrel vagy anélkül – kiderül majd – de leírt egy magas gondolatot…

 

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.