VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Farkas Pista
Élt egy író, Farkas Pista, aki folyton novellákat írt, ahelyett hogy megkezdett regényét befejezte volna. A regénye remekmű volt. De félkész állapotban. Ám az agya gyártotta a kisprózát. Ezért szívesebben tartózkodott itt. Amikor a magas gondolatok eluralkodtak rajta, csak akkor írta a kisregényt. Ám amúgy a feje novella témákkal volt tele. Harmincnégy éves, és anyja szerint meg apja véleménye szerint is megérett az első regényre. Tehát nemcsak a novellára. Abból már oly sok volt neki, hogy Hemingway megirigyelte volna. Mindig reggel felkelt s hozzá látott a novellák írásához. Ha leült vagy feküdt, néha elkezdett filozófiálni, de ezeket a gondolatokat meg sem írta, csak, amik már tényleg kicsit emelkedett gondolatok voltak. Apja tanácsolta hogy valakinek mutassa meg a félkész regényt, de hiszen félkészen volt, Pista nem akarta így senki szakembernek megmutatni. Sanyi – az apa nem értett túlságosan az irodalomhoz. És ezt fia is tudta. Éppen ezért nem hallgatott rá. Mindig hangoztatta hogy inkább a regényt írja. Pista bólogatott s azt mondta: – Írni fogom! Ám nem úgy nézett ki a dolog. Szülei szerint túlságosan beleélte magát a kisprózába. Holott többre képes. Néha írta a kisregényt, de azt mindig hamar abbahagyta. Anyja azt mondta neki: – Nincs olyan téma, amit nem írnál meg novellában! Pista ezen mosolygott. Amúgy magányos férfi volt, pedig hogy vágyott egy szőkére! De majdnem hogy az irodalomba jobban szerelmes volt. De erotikus gyengéje miatt nem tudott kitörni életéből. Az írás mellett a nőkre vágyott a legjobban, de tele volt szorongással és gátlással. Ezt szüleitől örökölhette, de ők néma hallgatással – egy cseppet sem unszolták arra – hogy nőzzön vagy alapítson családot. Pista ezért a szíve mélyén haragudott rájuk. Sanyi, az apa megtanította az élet dolgaira ugyan, de nőzésre véletlenül sem. Novelláiban számtalan megjelent ez a képzelt szerelem sztorija. Sokszor írt hát nőkről, holott meg se mert szólítani a valóságban egyet sem. De valahogy nem is akarta, mert oly elvarázsolt emberi lény volt. Különc ember Pista. Egyik nő szívesen eléldegélne vele, a másiknak egyáltalán nem kellene. Aztán egy nap, mikor Pista belefáradt az írásba, úgy gondolta biciklijével teker egy kört a környéken. Kerékpározás közben is a novelláin járt az esze, amikor véletlenül egy autó szembe jött vele s Pista nem tudta kikerülni, mert későn kapott észhez. Baleset történt. S szegény Pista a kórházba szállítás után meghalt. Szülei nem akarták elhinni. Az író meghalt. – Az én Pistám! – mondta Judit, az anya. Könnyezett. – Nagy jövő állt volna előtte. A temetésre két hét múlva került sor. Összejöttek az emberek. Pista egy-két barátja is. A pap kitett magáért. Itatták az egereket. Sanyi elmondta a papnak, hogy említse meg a félbemaradt regényt is, ne csak a novelláit említse. Aztán elvitte mégiscsak egy szerkesztőségbe a kisregény kéziratát s az azt mondta: – Ez zseniális! Miért nem írta végig? – Mert annyira csak a novellákat szerette! – mondta sírva az apa – Jobban oda kellett volna figyelni rá! – Igen. – mondta szipogva az apa Aztán Földes úr el akart köszönni Sanyitól, nem tartotta méltónak a szíve mélyén – hogy ilyen nagy tehetségnek – a felelőtlen apjával tovább vitázzon. – Viszlát! – mondta végül Sanyi Ahogy hazaért, Judit a folyóiratokat olvasgatta. – Már fent biztos lát bennünket! – Igen. Talán. Csak azt nem értem, miért volt szerelmes ennyire a novellába? – Ez az ő titka. S az is marad. – Meg lehet e érteni az ilyen embert? Mert én nem! – s sírt Judit Sanyi átölelte s úgy zokogtak. Még a folyóirat is kiesett Judit kezéből. Sanyi felvette és berakta Pista többi folyóirata mellé. – Kívánom hogy boldog légy odaát! S ment az ivóba, mert szétrobbant már a lelki fájdalomtól. Vannak az életben titkok s főleg annak áldozatai, mint Pista, az író…
Megjelent: 2017-03-19 17:00:48
|
