Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Sorin Pacurar: Ébredők viadala (részlet)

 

    Van olyan feleség, aki anélkül taszít el magától egy kissé típushibás férjet, hogy megtudná, micsoda nagyszerűség is lakozik benne. De ha az a férj egyszer túl magasra esik, konkrét méterekről, könnyen törik a női önérzet, amikor ráesik a választás.

Marcy még akkor is biztos volt benne, hogy csak álmodik, amikor Stephen-el együtt kihurcolták őket a Golgota térre, melynek izgatott négyzetméterein ünnepélyes lincshangulat fogadta. A tömeg által alkotott kör közepén két fakereszt hevert, semmi jót nem ígérve.
– Remélem, nem szédülsz a magasban, drágicám…? – nyálaskodott Anthony-Pápa, mintha nem tudná, hogy mennyire de. Házasságuk alatt alaposan feltérképezte asszonyának félelmeit, fóbiáit, (ki is használta őket) mintha előre készült volna a mai végzetes kivégzésre. Cseppet sem finom kapcsolatuk groteszk fináléja közeledett. Mercer a XX. Sándor előtti életében úgy kezelte asszonyát, mint valami házastárgyat, aki csak egy megszokott rakodófelület a konyhában, melyre akkor borítja ki a forró kávéját, amikor akarja. Mint egy figyelmes férj, a legapróbb részletekig tudta, mivel szomoríthatja el nejét, melyik ruháját tegye tönkre, mikor, mivel és hogyan üssön a legfájósabb lágy részekre, mikor nevesse ki. Saját kudarcát látta a nőben, és ezt a nyomasztó kudarcot ma fel kívánta oldani, ugyanis egy térbeli kudarc feszíthető.

XX. Sándor pápa, ünnepi slepákot vonva maga után, önelégült mosollyal telepedett az aranyozott trónusra, mely egy kisebb emelvényen állt (a road-ok fél óra alatt rakták össze, bámulatosan) és keresztbe tette lábait.
Kijött a tévé is, hat kamera forgott, hat különböző csatornától. Az egybegyűltek az összes kezükkel integettek.

- Na, gyermekeim – szólt a két érintetthez, és ebben a rövid mondatban veszélyesen több szóköz volt a kelleténél.

Marcy a körülötte zengő kör közepén tántorgott, rémülten, összezavarodva. Kicsit alul öltözve érezte magát az alkalomhoz, csak egy bugyit és egy melltartót engedélyezett a pápa. Stephen csinos barna arcán leírhatatlan fáradtság: így fest egy megviselt ügyvéd, akit ellenséges kezek vettek igénybe. Szája feldagadva, szeme alatt lila kegyetlenkedés. A gárdisták lekezelték, megdolgozták, meghozták a kedvét a rossz kedvhez.
A főkamarás egy feszület alakú mikrofont helyezett XX. Sándor elé. Az egyházfőt szikrázó elégedettség töltötte el, tapsolt egyet, kissé előrehajolt és megkocogtatta azt a mikrofont:
- Hangpróba 1, 2, 3. ...Be van ez kapcsolva? Hallanak? Mindenki jól hall? Ott hátul is? Remek! Nos, köszönöm, hogy ilyen rengeteg érdeklődés gyűlt össze ma. De miért is? Azért, hogy felelevenítsünk egy szép, régi hagyományt - rájött, hogy imádja a saját hangját.
- Miféle hagyományt, Mr. Pápa? Ön arra gondol, amire gondolok? – kérdezte egy szalmakalapos, bigott trampli, műanyag Jézuskával a kezében.
- Kereszt + kereszténység: a többit rakja össze. Nem egy bonyolult keresztrejtvény – így a pápa.
- De ez már elavult módi! És gyilkosság!
- Dehogy az! Nem lesz itt halál. Nem valódi kivégzés lesz ez, csak amolyan látszati. Teszthalál, tetszhalál. Magamban úgy neveztem el, hogy Keresztre feszítés light, melynek során elmarad a kellemetlen szenvedés és a még kellemetlenebb kínhalál, meg az a sok szög! Csak felkötözzük őket fél órára, hogy kedvező körülmények közt elmélkedjenek tettükön.  Ezek itt ketten házasságszédelgésért kapnak ki. Lelki és erkölcsi fejlődésük érdekében lakolnak meg kicsit. És ez a módszer halálmentes... és jobbára fájdalommentes is. Mivel ezentúl én hozom az egyházi törvényeket, a házasságtörés mától valódi bűnnek számít.
Az izgatott tömegben több férfi is helyeselt.
- Azt hiszem, egy ilyen intézkedés új és hagyománytisztelő és haladéktalan... – jelentette ki az ellentmondást nem tűrő szentatya és ezzel le is zárta a vitát. Most és mindörökké.
Nem kevés szervezést igényelt a megfelelő keresztek időben történő beszerzése, ugyanis az új pápa a sajtó képviselőinek elárulta, hogy egy új regula alapjait kívánja lefektetni, vagy épp felállítani, így a szervezőknek sebesen kellett improvizálniuk, ám egy közismert barkácsbolt felajánlásával hozzájutottak két szép darabhoz: friss asztalosmunka, lecsiszolva-lelakkozva, hogy újnak hassanak a fotókon, egy új korszak kezdetét jelezve.

Mit vártok egy véletlenszerűen kisorsolt pápától?
- És a zsinat mit szól ehhez? - kiáltott közbe egy kék pólós valaki a tömegből, ám Anthony egyetlen biccentésére három markos legény indult meg az akadékoskodó beszóló felé. Megfutamították. Csírájában hallgattatták el. Oktondi!
- A zsinat azt csinálja, amit mondok, különben feloszlatom. Egyébként egyet ért velem. Már ők is gondolkodtak ilyesmin, csak a megfelelően tökös pápát várták. És elég a keresztkérdésekből !
Szolid zúgolódás hullámzott végig a tömegen, nyomasztóan rövid.

- Van ellenvetés? – kérdezte kihívóan Anthony-Pápa.
Csend. Az elégedetlenség felfüggesztve.
- Akkor kezdetét veheti a műsor! – Anthony hátradobta magát a szentszéken, majd kettőt tapsolt.
Marcy összerezzent arcán átszivárgott az asszonyi iszony.
- Ezt nem úszod meg szárazon! Nem tudod, mit cselekszel - mondta a nőalak, hátralevő életének szavaival, noha nem utolsó szavaival (elvégre minden kimondott szó hátralevő életekhez tartoznak). Fújt a férfira, akivel egykor az ágyát osztotta meg.
A könyörgés hiánya bosszantotta a pápát. Ami kijött a neje száján, inkább fenyegetésnek tűnt.

Marcy megpróbálta megérinteni az egy szál alsógatyában tántorgó Stephen-t, de a gárdisták lefogták. Mindkét elítéltet a tér talaján heverő keresztek felé kezdték vonszolni.
Az összegyűlt tömeg tapsolt. Remek közönség vagytok!
Ez csak álom, nem lehet más – gondolta Marcy, de nem segített rajta. Férje elmosódott hangon üvöltözött valamit arról, hogy az egyház uniformizált rendszere nem csak társadalmi, de erkölcsi biztonságot is nyújt…

Bizonytalan szél támadt.…Ez csak álom…

Amikor ügyetlenül ráapplikálták a keresztre mindenféle kötelekkel, azonnal felébredt. Marcy göndör fekete haja csomókban borult megviselt arcába.

- A pápa a párját ritkítja! – súgta a főkamarás tréfásan az alkamarásnak, csendben kuncogva, azt hitték, a pápa nem hallotta meg, de meg. Mindegy, ő volt a felsőbb, nála már mindenki csak alsóbb lehet, és ehhez a jóhoz hozzá kell szoknia.
    A két elfoglalt és szenvedéssel kitöltött fakeresztet vastag kötelekkel lassan felhúzták a tér közepére. Ahogy Marcy testét meghívta a gravitáció, s nehezedni kezdett, enyhén lefelé csúszva, önkéntelenül is megtalálta maga alatt a lábtámaszt. Innen a magasból jól látta a házukat, látta a mozit meg a buszpályaudvar sárga tetejét is. Egy látnivaló nő látnivalókat szemlél.

A pápa először arra gondolt, hogy a nejével cipelteti majd a keresztjét a Golgotáig, bár amilyen kényelmes nő, simán berakná a kis Puntója csomagterébe, a kilógó végére kötne egy piros forgalmi szalagot és úgy gurulna végig – hamar elvetette hát az ötletet, amúgy meg az ilyesmi túl hatásvadász húzás lenne egy kezdő pápától.
    Két kereszt áll a téren. Rajtuk két ember. Előttük a többi ember emberszerűen bámészkodik, már-már emberhez méltón. A keresztek hátterében parkoló autók és egy nagyáruház. Ezt a látványt nem lehet kimosni a szemből, egyhamar legalábbis.

Az asszony odafent elég nyűgösnek tűnik – állapította meg magában a pápa. - Egy ilyen helyzetben egy ilyen nő nagyon hamar felnő. Benő a feje lágya. Azt sem bánta volna, ha ez a megfeszítés fájdalmasan valódira sikerül, de a szakszerűtlen és gyakorlatlan, megfeszítésben cseppet sem jártas gárdisták valószínűleg olyan selejtesen szögezték volna le a párost, hogy 10 perc alatt elvéreztek volna. Arra sem lett volna idő, hogy történelmi dokumentumokon gyorstalpalózott egyházi személyek végezzék a szögelést, legfeljebb olcsó biztonsági őröket képezhettek volna ki, de úgy csak még több lett volna a mellétrafálás. Persze használhattak volna szögbelövőt, ami jelentősen meggyorsította volna a ceremóniát, de úgy meg nem autentikus, annak idején nem ilyesmivel dolgoztak a római srácok. És amikor az első százas szög keresztülüti valaki csuklóját, akkor biztos hangos... sír, kiabál, káromkodik a pápa jelenlétében. Az ember mindig hangos, amikor megtudja, hogy létezik akkora fájdalom, amekkorával még nem találkozott. A hagyományos megfeszítésnek a felszögelés a legizgalmasabb pontja, utána már csak lógás van, meg nyöszörgés, nem nagyon történik semmi, a nép elunja. A látványosság látképpé szelídül, oltódik a vérszomj. A Keresztre feszítés light esetében viszont a szabadon engedés is a show része, arra biztos marad a közönség. Mert ez a valóság: show.
XX. Sándor komótosan odavonult neje keresztjéhez, elővette lebernyegéből a lakáskulcsát, és a nő lábtámaszának egyik kiálló csavarjára akasztotta (a kulcstartó egy mosolygó, tornacipős napraforgó). Felnézett a feleségére (életében először) és arra gondolt „na, most legyen nagy a pofád!” - ahogy a fogorvosból képződött pápa egykor a pácienseinek szokta mondogatni, amikor vicces kedvében volt.

    Őszentsége lassan megéhezett – az eddigi látvánnyal csak a szeme lakott jól - és a büfé felé vette az irányt.
A feszült Marcy a jobb oldalára nézett, ahol szerelme feszült. Alattuk egy segédpüspök mérte a büntetésükből hátralevő idejüket. A nő még sosem szenvedett ekkora közönség előtt. Viccből sem. A múltban, a gyakorlottabb kivégzettek jól tudták, hogy közönséggel könnyebb a szenvedés, mert nem figyelsz közben a testi részletekre. Elterelődik a figyelem és elkezdesz nekik játszani... és ez valahol undorítóan jópofa. Marcy most már egész jól szórakozott idefent, az enyhe fájdalom a karjaiban lassan halk zsibongássá szelídült, testen kívül kezdte érezni magát.

- Stephen… - szólította meg a szeretőjét.
A férfi álmatagon, beletörődött arccal nézett a nőre.
- Még ma együtt leszel velem a Paradicsomban.

(De nem lettek. Valami megváltozott bennük a magasban töltött fél óra alatt. Ez volt életük leghosszabb félórája. Amint szabadon engedték őket, viharos gyorsasággal szakítottak, és ha egyházi pályára nem is léptek, leléptek, és nagyon elgondolkodtak, szinte naponta).

A látványosság után a két kereszt körüli kör zsezsegve eldeformálódott, a szent csürhe az ingyenes koncert meg a nem ingyenes pereces felé vette az irányt. Az érdeklődés először ovális lett, majd cé betű, majd trapéz, végül semmilyenül alaktalan.

A történelemből mindig csak az izgalmas, hírhedt és véres részleteket jegyezzük meg – ezért van benne annyi. XX. Sándor is élni akart a halála után, ez az esemény pedig olyan időtálló, mint a gránitkoporsó, és elég súlyos is ahhoz, hogy a krónikások ne tudjanak majd átlépni rajta. Lerakta saját legendája pilléreit.

XX. Sándor annyira kedvet kapott (vérszemezett), hogy 1 héttel később kölcsönkért pár elítéltet az egyik texasi állami börtönből. Újra érdeklődéssel telt meg a Golgota tér, ahonnan hűtlen feleségét és szeretőjét már rég lebontották. Ezúttal jobban kitett magáért a pápa: a szuperkoncert még ingyenesebb lett, pedig a Sting lépett fel, volt tűzijáték, arcfestés a gyerekeknek, vattacukor meg ugrálóvár és pantomim-parádé.
Előkerültek a mobiltelefonok is, nagyon sokan fényképeztek, nagyon sokan kameráztak, nagyon sokan elájultak. Sokan nagyon élvezték. Sokan mások nem...

A keresztre szerelt elítéltek eleinte zavartan nevetgéltek, hogy milyen hülye helyzet már ez, meg nem fáj, nem fáj, köszönöm a lekvárt, … Aztán lassan elcsendesedtek és mély ijedelem vette át a korábbi flegmázás helyét. A szituáció eluralkodott rajtuk és 20 perc után jött az óbégatás meg a sírás, rimánkodás, ígérgetés, alkudozás, majd újra óbégatás. Zavarba hozták magukat. Nem fájt, nem mart, nem haltak bele, de mégis... Ez volt a keresztélmény titokzatos hozadéka, amit a tévépszichológusok Keresztfóbiának vagy Keresztpániknak kereszteltek, de sokkal közelebb állt a valósághoz az egyik buddhista papból lett amatőr érsek definíciója, miszerint: „ilyenkor a kollektív tárháztudatunk karma-csírái hirtelen emlékezni kezdenek valami borzalmasra. A kereszten függésben van valami, ami fontos, de pont az a pillanat, az a belső mélység nem rögzíthető, és nem is érdekes a bámészkodó mobiltelefonoknak. Pedig ott lapul az a Valami, ami elmagyarázza a valódi szabadulás hogyanját, ott van valahol az a pont, amikor bizonyos esetekben kettéhasadnak templomkárpitok. Feltámadt egy letűnt, erőszakos mém a tudatban, pedig már azt hittük, nem vagyunk állatok. A lincs-szomj mindig csak szendereg, sosem alszik. Hatalmas élvezetet lelünk mások szenvedésében, talán azért, mert nem a mienk és perverz módon erőt merítünk belőle. Ez valahogy belénk van kódolva.”  
Emlékezzetek a jövőre!
Vitaműsorok szakértői nem értenek egyet azzal, hogy az egyház ilyen drasztikusan beleszól a büntetés végrehajtás módszereibe. „Kegyetlen, ellentmondásos, groteszk és morbid” - a konzervatív sajtó szerint, de a bulvár imádja.
A korábbi feszítés nehézségeiből tanulva, két, kötözésben roppant ügyes nő működött közre a Nők krízisközpontjától, ám a rabok zöme így is úgy reagált, mint akik nincsenek hozzászokva ehhez.
Az elítéltek félkör alakban helyezkedtek el a téren, ezúttal már daruval emelték fel a kereszteket és állították bele azokba a lyuknyi gödrökbe, amiket a tér burkolatán ütöttek - hagyomány ide vagy oda, mégse kelljen már kézi erővel kézimunkázni.
És a haszon nem maradt el: a kereszt-terápiát követően az elítéltek kivétel nélkül megváltoztak, jámborabbak és kezelhetőbbek lettek. Legalábbis is tapasztalat ezt mutatta. A titok talán a szégyenben és a magasságban rejlik: egy szál gatyában szerelték fel a férfiakat és fürdőruhában a nőket, de nem ám divatos bikiniben, hanem a legslamposabb, 27 éve lejárt rongyokban, amiket az önkormányzat ízlésficamista osztálya választott ki a talált tárgyak osztályáról, vagy a levetett göncök archívumából, vagy épp elfeledett szemétdombokról halászott össze.
A tervek szerint erre a nevelő célzatú és roppant történelmi büntetésformára a nyár lesz a legalkalmasabb évszak, hiszen a hideg időben történő keresztezés már egy halmozott büntetés lenne, és ha megfázna a rab, még beperelné az államot. Akármilyen bűnös, azért mégsem rakják ki télire.
Az elítéltek feje fölé, a kereszt felső szárán - vagy ha mondhatom így: a csúcsán - egy digitális kijelző szerepelt, amin piros számok számlálnak vissza, mutatják, mennyi van még hátra az alkalomból. A pitiáner kisstílűek, akik csak bolti lopás vagy járdára vizelés miatt lógnak, kevesebb időt töltenek a kereszten, míg a súlyosabb vétkekért a büntetés akár több órányi magasban tartózkodást is jelenthetett. A büntetés 11 miatyánknyi időtől 3 óráig terjedő talajvesztésig tarthat. Egyes beszámolók szerint, a kereszten lenni olyan, mint egy 3D-s koordináta rendszer origójában: a kereszt alsó szára a múlt, a két vízszintes szár a jelen, a felfelé tartó pedig egy lehetséges jövőbe mutat, egy lehetséges Isten felé.
Bár a módszer nem halálos, mégis akadt olyan elítélt, aki az exkluzív büntetés hallatán fondorlatos módon elhalálozott, ezzel felmentve magát az eljárás alól, hiszen az új törvény kimondja, hogy csak olyan rab vehet részt a programban, aki élő, és a büntetését át képes élni, ám ha az illető teljesen meghalt, akkor az ügy okafogyottá válik. A felnőttképzés alulírott alanya legyen idomítható és nevelhető.
A megfeszítettek kicsit rontottak a fesztiválhangulaton a folyamatos óbégatásukkal. A rendezvényszervezők először be akarták csomózni a szájukat, de rájöttek, hogy az nem autentikus, és hülyén jön le a tévében is, ehelyett inkább hangosra tekerték a koncertet, hogy azzal nyomják el a téren keringőző jajszót.
Némi bevétel is keletkezett a dologból, ugyanis a reklámozók egymás sarkát taposva érkeztek, hogy elhelyezhessék hirdetésüket a keresztfák erre a célra kijelölt felületén. A Chocco Bear társaság előre lefoglalt hat kereszt-reklámhelyet, így a vidám macis cégembléma elsőként jelent meg a promóciók közt.
Ekkora lármában hogyan nyugodjunk békében?

  
  

Megjelent: 2017-02-04 17:00:30

 

Sorin Pacurar

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.