VideóVállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona Az Erdély TV videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: A rendőr és a meghurcolt
A boltos néni épp nyújtotta át a szalámi rudat a rendőrtisztnek. Csak egyedül volt bent, így jól el is beszélgettek. – Szép időnk van ma! – mondta Ernő úr – Igen. Tegnap esett. – Én is utálom az esős időt! Az ördögtől való! A boltos nevetett. – Ez nem nevetséges! – húzta ki magát a rendőrtiszt – Beszéljünk másról! – mondta az asszony – Jó beszéljünk! – mondta Ernő – Mi van a kis Zsófival? – Jól tanul! Csak a matek megy nehezen neki. Ugyanolyan, mint én. Nekem is a reál tantárgyak voltak a gyengéim. – Hamarosan gondolkodnia kell arról, hogy mi lesz, ha felnőtt lesz! – Igen! Én jogászt szeretnék belőle nevelni! – Ügyvédet? – Inkább ügyészt! A boltos néni épp szólna, mikor benyit az ajtón egy furcsa férfi. A rendőr nagyot néz: hiszen ez Kálmán, a börtönviselt író. Ő is felismerte a rendőrt. – Mi az Kálmán? Micsoda véletlenek vannak! Kálmán nem szólt egy szót sem, várta hogy sor kerüljön őrá. – Milyen a szabad élet? – kérdezte a rendőr – Csodás! Főleg maga nélkül! A rendőr rögtön megsértődött. – Hogy mersz így beszélni? Csak egy szavamba kerül s újra hűvösre kerülsz! – Bocsánat! – mondta rideg merevséggel Kálmán – No, nincs semmi baj, tudom, hogy csak tréfálkoztál! – Mondhatom mit kérek? – kérdezte az író – Hát persze! Engem már kiszolgáltak! – Egy kiló kenyeret, egy rúd szalámit, két paradicsomot, egy tejfelt s egy üveg sört! – Sört? – kérdezte meglepetten a rendőr. Te iszol? – Nem többet, mint egy átlagos ember. – De te nem vagy átlagos! Még mindig írogatod a verseidet? Az író kiegyenesedett. Pedig nem akart válaszolni. – Igen, regényt is! – Hát, ti írók mind egyformák vagytok! Habár nem én ítéltelek el! Nem miattam voltál börtönben! – De azért a feletteseire hallgatott? – Mi mást tehettem volna? A boltos nő közben teljesen meghökkent. Nem mindennapi beszélgetés volt ez, bizonyára… De nem akart közbeszólni. – S hogy telnek a napjaid? Munkát nem sikerült szerezned? Kálmán erről nem szívesen beszélt. Múltja miatt nem vállalhatott hivatalt. Szabadúszó íróként kereste a kenyerét. A kiadók a regény elkészülését várták. – Nem, nem sikerült szereznem! – mondta azért mégis. – A regényeimből úgy látszik most meg tudok élni. Meg támogat a nővérem is. Hálás vagyok neki. – A nővéred nem ábrándult ki belőled? – Nálunk összetartás van! A rendőr megszeppent. A boltos szemeit dörzsölgette, rettenetesen zavarban volt. Az írót közben kiszolgálta. – Köszönöm! – Nincs mit! Mikor távozásra került sor, Kálmán haragos tekintettel a rendőrre nézett s elköszönt. – Azért vigyázz magadra! – mondta a rendőr meghunyászkodóan – Többet nem kerülök börtönbe! Efelől nyugodt lehetsz! – Na Isten veled! – Magával is. Majd biccentett egyet fejével a boltos nőnek is s elment. A szabadra érve rágyújtott. A boltos közben az árukat pakolgatta. Majd a rendőr magát szégyellve szintén kisétált s ilyen megalázottnak még nem érezte magát., mióta rendőr lett.
Megjelent: 2016-11-13 17:00:49
|