Keresés a honlapon:

Mórotz Krisztina: Nemes rothadás

 

     Augusztusi nap volt. Gondoltam, átnézek már Bözse nénihez. Kint ült a tuskón. Tavaly vették ki a diófát, s azon üldögélt a délelőtti napsütésben a nap felé fordított arccal. A szemét lehunyta, és mosolygott. Feltűnő volt, hogy mennyire lefogyott, és mennyire sárga az arca.

     Én meg ott álltam a noha szőlő mellett.

     ─ Gyere ide gyermekem, szedjél szőlőt, nova, vagy noha kituggya, ─ és vidáman megkötötte a kendőjét az álla alatt.

     Esküszöm, hogy mosolygott, sőt még rám is kacsintott.

     ─ Kő a vitamin, de ez semmire se jóu, csak ha elgyüvök mellette, akkor egy-két szemet letípek. Zöldes, kisszemű, meg hamar pörög, szegény anyósom, isten nyugosztalja, jaj de kiállhatatlan perszóna volt, még ő ültette. Nidd a kérgit, gyün már le, a kezemben marad. Nincs ebbű jou bor, nincs. Viszon, szíp a nap máma. Egy csomó dolog van még a nyakamon. El kék menni a postára, meg oszt főzni kék valamit, de én csak leűtem, mint a tök. Na jou, mesélek az Rezső bátyádrú.

     ─Mit tudtam én, mi az hogy férj. Semmit nem tuttam az uramrúl. Leszállt a vonatrú, de ő is csak azt tudta, hogy én leszek az asszonya. Vazs megyei vót valahonnan Boba környékérű. Tudod, hogy ott vannak Mórocok is? De azok nem tz-vel írgyák a neviket, hanem cz-vel. Eztet onnan tudom, mer a Rezső bátyátok ángyának a násza is Mórocz vót, isten nyugosztalja. Főzni kék, bab lesz. Tarka, kicsit zsizsikes lett a zsomporba, de jó neki így is. Osztán sütök ki mellé punyát. Ja, te nem tudod mia? Há cigánykenyír, nem köll bé se szódabikarbóna, se élesztű. Rezső bátyátok bodaknak hítta.

      ─ Na ott tartottam, hogy leszállt a vonatrú, oszt engöm keresett. Én meg ríttam, mint a ma született szopós birka. Szegény idesanyám, odaát elém, oszt aszonta: ne bőgj te anyaszomorító, inkább mosgyá meg, oszt a főd a főddel házasodik. Píz a pízzel. Mit gondutá, hogy a csóringer Jóska lesz az urad? Hát nem! Nem szerettem én a Rezső bátyátokat, kutya egy természete vót. Ha rájött a bolondúra kapányom kellett, vagy villával kiszedni a kolompért a fődbő. Hiába főtt a krumpli hajába, vagy a prósza, meg a ződségleves, kiparancsult. Ő meg kitette a kecskét az udvarra, ho legyen ami lelegeli a füet. Ja, hát inő természete a vót. Oszt rájadású mindig hagyma vót, meg bab vagy kruntyi ebédre, me aszonta, a hasunkon is kő spórulni.

     ─ Egyé még szőlőt, kő a vitamin. Hol is tartottam? Amúgy, izényi is csak kétsze lehetett, mer anyósom abba a szobába horkót, ahun én az urammal aluttunk. Kikötötte, hogy csak egy gyerek lehet, oszt az övé lesz minden. Hát megvártyuk amig a vénasszony el nem aluszik, osztán csinátuk a dunyha alatt, de rajtam vót ám az asó ing, nem láttuk mi amásikbú semmit. Oszt két gyerek lett, mind a kettő lyány. A Vicusé lett a ház, a nagy, nomeg a jószág. Ilonci a tehenet meg a pízt kapta. Vicusnak semmi se teccett, ez se. Követelődzös vót, szegény Rezső bátyátokra ütött. Kutya egy termíszete vót, na. Tavaly temettem az uramot. Ríttam én, mer mégis csak a zuram vót, de nem sokáig ríttam. Úgy hótt meg, ho a kerítést verte kapával, tudd e ott a háccsó kertben, oztán elendedte a kapát, és meg is vót a halva nekem. Aszontam, hogy fűzök a Rezsőnek oszt ammeg halva van? A megszokás. Néha dödörgök hozzá, kimegyek a sírho is matatok rajta.

     ─ Van ám asszonysors! Ollan az, akár a nemesrothadás, mint a vindű rossz bor a noha.

     Azzal elfordult. Az arca olyan volt, mint a töppedt szőlő. Zokogni kezdett, azt hiszem, hogy életében másodszor.

     Télen temettük Bözse nénit az ura mellé. Szegény utóbb már nem volt tudatában annak, hogy van-e Rezső bátyánk, vagy nincs-e. Állítólag az utolsó pillanatig pörlekedett vele. Azért volt ő olyan sárga, mert a rák vájta, de orvoshoz nem ment, csak amikor már késő volt.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-10-14 16:00:34

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.