Zápor György: Kérdőív (4. részlet)
Szerinted lehetséges, hogy mikor a horgász a töltés tövében lerakja a csomagjait, és a bottal csak úgy, próbaképp a vízre suhint, szétnyílik a folyó?
Aztán mikor újból rálegyez a hasadékra, összezárul. Az az ember meg először nem tudja mire vélni a dolgot, hát csap megint a folyóra, és az kettéválik, a két vízfalból kipottyannak az arra úszó halak, rá a meztelen mederre, és mikor már elég sokan verdesnek ott, jön egy nagy harcsa, átkígyózik az aljzaton és befalja őket. A horgász zárja a vizet. Lehuppan a cókmókja mellé, és járatja az eszét körbe-körbe, és gondol sok furcsát, és gondol sok rettenetet, meg szépet, és kétkedik, és győzködi magát, és minden igyekezetével azon van, hogy higgye, amit erről szeretne. Feltápászkodik, összeszedi motyóját, kezében a horgászbot, suhint, a folyó kettéválik, ő belép közé, megindul a túlpart felé, néha nézi, követi-e valaki. Aztán mikor látja, hogy emberfia nincs rajta kívül a víz közt, nincs a töltésen, telepakolja zsebeit, hátizsákját, csalis vödrét a kipotyogó halakkal, majd vár, lesben áll, és mikor megpillantja a nagy harcsát, dob elé egy ivadékot, aztán még egyet, így próbálva csalogatni a part felé, az meg kígyózik utána, felszedegetve a csalit, követi, egész a gát tetejére. Aztán etetőjével nem törődve siklik tovább, át a töltés túloldalára, be a napraforgóföldek közepébe. A faképnél hagyott horgász meg figyeli, hogyan rezegnek a napraforgószárak, mutatva merre siklik a hal. Aztán arra riad, hogy a vízhasadékban, orral a mederbe fúródva, egy uszály ágaskodik.
Megjelent: 2016-10-01 16:00:24
 |
|
Zápor György (Karcag, 1970 – Budapest, 2010) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
