Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Merényi Krisztián: Emberállat

 

Sötétben indulunk el bátyámmal, Zsővel. Mintha álmunkból lépnénk ki. Szabadon lebegek; távol a racionális világtól. Végre levetkőztetjük testvéri gátlásainkat.

Holdbéli táj. Zső fölényes ábrázattal nézi a térképet. Nem találjuk az utat.

Zső eldobja a térképet. Katalógust olvas lépkedés közben. Mondja: "Nézd ezt az Adidas-t!" Én mást mondanék, másról beszélnék, hisz tudja ő, hogy mindez elpusztul. Semmitmondó arckifejezéssel teszi hozzá: " Fáradok, a francba! Forduljunk vissza, jólesne egy erős kávé!"

Kráterek, félhomály. Nincs megfelelő térkép vagy irány, csak az ösztön súgja merre.

Zső anyázik, mert a ránk telepedő sötéttől nem tud olvasni. Mondom: "Te erkölcsi, szellemi tohonya, hagyd ezt abba, azonnal hagyd abba!"

Egyik domb mögül feltűnik valami barna, szőrös alak. Előjön majd újra kibújik. Nem fordul felénk. Csaknem összeesek a rémülettől, nem úgy Zső: "Mit gatyázunk? Nézzük meg!" Mondom: "Nem megy." Erre ő: "Majd én, te maradj!" A dombocska mögül üvölti: "Hasadékot látok!". A szél felkapja a port,, és szürke felhőkbe forgatja. Közelebb megyek, óriási lábnyomok mindenütt. Épp ilyenekről olvastam. "Te jó ég, földemberek!" Kihalt tájakon élnek a felszín alatt.

Zső mellett vicsorog és bömböl a szőrös testű. Testvérbátyám felemeli kezét, de amaz a mélybe ragadja. Rettenetes még akkor is, ha nem adott senkinek borravalót, és a nyolcszázezer alatt keresőket nem tartotta embernek.

Hazakeveredek. Összehívom anyát, Zső családját: nejét, Skólát és fiait, Tyút és Tyűt. G. apánk nem ér rá, kisebb baja is nagyobb, mint fia elvesztése. Tyű folyton kérdezi: "Megették aput?" Én pedig: "Nem hinném, mert a földember agyilag fejlettebb az állatnál. Inkább amolyan amerikai filmes váltságdíj-követelés várható tőlük." Skóla percenként törölgeti arcát, mintha sírna; az örökségi dokumentumot olvassa, amíg arról vitatkozunk, hogy visszahozzuk-e, vagy sem.

Tyú szerint a földemberek alattvalói csigabőrű varangyok, de nem olyan aprók, mint a nagymama kútjánál, hanem óriásteknős méretűek. Skóla szól: "A rezsi, meg a biztosító! Könnyebb lesz hármasban, nem rossz az örökség!" Anyám erre: "Milyen rezsi? Hülye! Talán nem zabálsz? Többet hoz, mint visz! Nézzed csak meg a múlt havi pénzt!" G. apa telefonál: "Zső beígért nyárra egy balatoni utat, attól esnék el. Vissza kéne hozni!"

Mondom: "Nem a földember húzta le, hanem saját szellemi, és erkölcsi hanyatlása." Tyű háromévesen ráérez a lényegre: "Apa múltkor eltaposott egy gilisztát!"

 

Éjszaka indulok érte. Órák óta semmi, csak mocsaras területek. Ismerős út, erre jártunk. Hatalmas lábnyomok... A domb mögött hasadék.

Levilágítok. Épp ahogy Tyú mondta, nyálkás békaforma óriáscsigák egymás hátán. Szendergő földemberek néznek fel gyanútlanul, megszokták már a sarki fényt, a Holdat, vagy az élete csúcsán aláhulló üstököst. Suttogom: "Zső, gyere!" A mélyből bújik elő, mélyebbről, mint ahol a puhatestűek mozgolódnak. Undorral tolja arrébb őket, s kérdi: "Na mi van öcskös?" Én: "Jól érzed itt magad?" Ő: "Tök mindegy!" Aztán mégis feljön. Hazaindulunk, nem szól semmit a minap vett öltönyéről, vagy arról, hogy mennyibe került a legutóbbi üzleti útja.

Anya, Skóla és a gyerekek örömmel fogadják, G. apával is tudatjuk sms-ben, hogy visszatért a fia. Felhív minket egy pillanatra, szeretné, ha visszahívnánk, mi visszahívjuk. Kérdezi: "No, akkor lesz Balaton?"

 

Skóla félálomban a lyukas fogából szívogatja a hajnali gennyt. Felfigyel a gyerekszobában koordinálatlan mozgású, szőrös hátú Zsőre. Skóla enged az álomnak, pedig odamehetne, megrázhatná férje vállát, de ő belül marad, nem tör ki a kábulatból.

Skóla felriad: "Jó ég, már reggel!" Zső sehol. Bekukkant a nyitott gyermekszobába. Rettenetesen megijed, a fejét rázza, s közben mondogatja: "Ejnye-bejnye, a kis mohó!"

Zső kiemelkedett a földemberek közül, hisz minden téren emelkedettebb náluk. Mégis valamit nagyon megtanult tőlük.

Tyúból és Tyűből csupán egy halom csont maradt. Skóla a fürdőajtót döngeti. Zső oda zárkózott be, ott morog bűntudatosan, csendesen, túlságosan is emberin.

  
  

Megjelent: 2016-07-06 16:00:00

 

Merényi Krisztián (1970)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.