Keresés a honlapon:

Zápor György: Kérdőív (3. részlet) – Ragad

 

Szerinted megtörténik, hogy délután van, egy óra és nagy meleg, olyan nagy, hogy az úttest a templomtól az iskoláig megolvad, és olyanná válik, mint egy nagy fekete, hullámzó sírkő?

És ebbe a nagy fekete hullámzásba beleragadnak a falevelek, a bogarak, a madarak, a macskák, a kutyák, és mind elmerül egy-egy cuppanással, pont, mint a főzelék rottyanásai. Csak a biciklisták nem süllyednek le, ők tengelyig az olvadékba, eldőlni sem bírnak, csak felhúzott lábakkal kalimpálnak, és ordítanak, mentené ki őket valaki.

És erre a lármára nyílnak az ablakok, az üzletekre kikerülnek a RÖGTÖN JÖVÖK táblák, az iskolából tódulnak a gyerekek, a tanáriban lefő a kávé.

Akkortól már olyan nagy a lárma, hogy még a permetező repülőgép hangját sem hallani, pedig alacsonyan suhangat az út fölött, mert a pilóta is értesülni akar, látni valaki ismerőst, hogy aztán fedélzeti rádióján, nagy sajnálkozva leadhassa, hogy jaj, szegény Bődi Imre, az, amelyik udvarlábas ídesnénémékkel, na az is ott van beragadva, a biciklijén egy zsák lucernával, vinné a jószágoknak, de abból sem lesz már etetés, mert a zsákot becuppantotta az út, csak Imre van, meg a biciklije.

Szóval zsivaj van, meg részvét van, meg kiértékelése van a helyzetnek, csak segítség nincs. Azazhogy adódik, nem is egy, mindjárt tizennégy, tizennégy gesztenyefa. Lehajló ágakkal a hullámzás két oldalán sorakoznak. Gyökereikkel húzzák magukat, törzsükkel törik a földet, a járdát, a kerítéseket, heten maradnak a park felőli oldalon, heten átkelnek a zebrán, ott, ahol nem olvadt meg a burkolat, és felsorakoznak szemközt, aztán egy jelre, mind megdől az út felé, úgy, hogy a beragadtak megkapaszkodhassanak ágaikban, és mikor ezt megteszik, kiemelik a delikvenst, maguk mögé segítve, biztonságba helyezik. És mikor már csak kerékpárok meredeznek az útból, na, akkor lesz igazán nagy ordibálás, mert a tulajdonosok követelik, hogy járgányaikat is cibálják ki, ám a fák ággal-boggal magyarázzák, hogy azt nem lehet, mindennek van határa, az út náluk is erősebb, hát inkább örüljenek a saját megmenekülésüknek. Ám győzködhetik őket akármeddig, nincs foganatja, és már odáig fajul a dolog, hogy a biciklisták fejszével fenyegetőznek, a fák meg cserepeket kapnak le a házak tetejéről, hogy azzal dobálják meg a támadóikat, mikor is a permetező repülőgép landol az olvadt úton, jobban mondva rázuhan, szétfröccsentve az aszfaltot, eltiporva a bicikliket.

A föld marad utána, meg az elsüllyedt kutyák. Azok feltápászkodnak, kicsit kóvályognak, aztán kaparni kezdik az utat, mert valahol mélyen, a falevelek, a bogarak, a madarak, és a macskák, levegőtlen sötétségben mulatnak.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-06-26 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.