Keresés a honlapon:

Batári Gábor: Újabb részletek Pszichőfi, a lírai én verses betétekkel kiegészített életrajzi regényéből, most versesbetétek nélkül

 

Egy kis Magis-terelés, azaz Brünhildét terelné magamagához Magister elfogódott elfogatódásra

 

Hát a funerális dísz űrhajójával űr-kikötött Magister nem jöve ki, sem emberei galaxis- és csillaghalmazközi utakra alkalmatos űr-alkalmatosságából. Még a vérmes, dezertőrvér-szomjas Vérpirospozsgás Magister is tartott a hírhedt heroina frontharcos, gátlástalan renegáttá eszmélt, lázadt acél-combfojtással, roppant térde riadalommal is ölő Hatalmas Aphrodité hasonmás, Vésztőy Brünhildától s egy mindent betöltő zengzetű szárdonix-kadmium-tellúr ötvözet szócsövön zengedezett - mely dart véderi maszk-sisakjának csőrihez csatlakoztatva - egyenesen Brünhildához. Funerál űrhajóból kitódulás és Vésztőy dezertőr alezredes kadétkisasszonyra reárohanás, partizánná pártosodott hadapród úrnőt lerohanás nélkül. Adja meg magát renegát, be vannak kerítve, így a zengedezés, lesi puskás magácskája, kincstári tulajdonú had-teste, a Forgás-gép-agy által meta-humánusan, hiperül, szuperül, extrán és transzul géntenyésztett milói ülő gumóival, ádáz gamóival s egyéb teljhatalmú testfüggelékeivel egyben. Magister, főnökök főnöke, tévedelmezni tetszik, gamói-mankói a nővérének vannak, nem neki. Gazdakisasszony-testét, génbankját, a vámp Vandácska Szép Irénkét tettem kvázi-átmenetileg féllábúvá s ez az olajra léptettem lábából lett orvlövész lány, Vésztőy Brünhilda tudtommal nem sántult le olyannyira, hogy mankóra, ahogy mondani tetszett, hónalj gamóra szorulna. Úgy suhanok ide a Pszükhé aszteroidára, nézett Mirdroff sóvárgva, Szép alezredes Vanda G. Brün, a vámp Vénusz, hatalmas Aphrodité bolygótöredékre felhúzott úrnői rezidenciája felé, - mert egy ideje ő szóla - (csak ezt halkan, mármint hogy. Vénusz meg Aphrodité, mert a dágonita birodalmiaknál az istenek bétiltva és hát a győztesek írják a pogány teológiát is) úgy suhangatok ide. mintha haza járnék, csak most űrhajón, fantasztikus, ezúttal először humán külsővel, nem kehelyszerű kristálytestben. Annyi agyad van, mint egy lyukas ivóedénynek, hát hiába beszélsz a főnökhöz, ha hallja is, nem tud válaszolni neked a szócső miatt, amúgyis ennek a terrorista, női szépség-szörnyetegnek a kicsalogatásával van elfoglalva hiper- s extra-neobarokk vízen, s űrön lebegő csigaházából. Szólt Tammarg. Ó golyócskám, dumdumom bejelölte, be van kerítve, bárhova menekül nem menekülhet. Folytatód a vérpirospizsgási kicsalogató, Mirdroffra oda se hederíte, csak nagy kézelővel ellátott fekete kesztyűs kezével leinté. Jelzi, hogy ott ténfereg a szemközti szuperneo-barokk hajózaton, ezt a csuda masinát vajon honnan csórta ügyes kezével-lábával, ha nem is látom szabad szemmel, drága dumdumom jelenti, hogy ott szemben vagyon ama hajón, egész közel, bizton lövést kapott, ezért is tud jelenteni golyócskám. Kicsit, nagyot, enyhét, súlyosat mindegy, tudom, hogy csak nagyhatalmú, végzetes végtagjai felett van hatalmam, s a plazmaállagúvá transzformálódó csodafegyverem nem kis idővel koordinációs zavart kelt karjában, lábában, ha már nem keltett. Ki tudja? Magácska már tudja, ezért adja meg magácskát, jöjjön elő, vessen véget szenvedéseinek, hát magácska volt a legjobb, leggyönyörűbb katonanőm, pedig nekem csak ritka szépek szépelegnek… harcászatilag, bár ne zavarták volna össze azt a klasszikusan szép, szabályzatos milói fejét, magácska, ha átadja magát nekünk, megkapja drága dudum-golyóbisom ellenszérumát is, pedig azt nagyon nem szoktuk, a többiek meg szabad elvonulást. A javadat akarom édes, makulátlan katona-lányom. Brünhildünk válaszra sem méltatá a Vérpirospozsgás Magistert, olyan értelemben sem, hogy nem méne ki hozzája becses önmagázatát megadni lézer fegyverzetét eldobván, feltett kézzel. Persze jelenleg csak a bal kezét tudná efféle behódolást jelző cselekményre reávenni. Nem is akarta megadni (mint magát sem) azt a kárörömöt s persze a bizonyosságot Központy Edének, a Vérpirospozsgás Magisternek, hogy láthassa, jobb vállon-felkaron találta azzal a szörnyen becézett elkényeztetett dumdumjával. Mellé még a jobb lába is megmakacsolta magát, pedig nem szokta, ugyanis bár megszűne jobb térdének eddigi kőmerevsége, de elkezde néki nem engedelmeskedni, kísértetiesen, mint egykor szegény Yesabellel történt ezen a hajón, amikor még két lába, két karja volt.

Igen, a Vénusz másodlat darabont és csillagközi gerilla Vésztőy alezredes jobb piskótája egyszer csak elkezde megelevenedni a szklerotikus álomból. Önálló életet éle, nem a Hilda Brün-i akaromságnak, belső parancsnak engedelmeskedőt: izge-mozga, ficánkola: magas térdemelést produkála, majd behajlított térddel felhúzott sarokkal hátra vágá magát, aztán egy darabon megnyugvást színlele, ám talpát nem engedé földet érni, végül kinyújtott lábbal, magas lábemeléssel térgycsizmás vádlia hamvas orcáját simogatá, aztán az egész kezdődik elűlrűl. Brünhilda önkéntelenül a mellette - vélem szemközt - álló, Yesabel szívének valaha oly kedves, újrarekonstruált, ifjú Yubex Nhykorgra támaszkodott, hogy a magisteri lövés óta féltőn őrzött, kényes egyensúlyát megtartsa. Feldühöde és jajdula, így: Nem elég hogy ez a barom Magister itt ólálkodik, - az igazit megölettem saját csinovnyikjával. Ez az utódja, Goro Puk volt sáhin, ő a frontparancsnok, és a közvetlen felettesem, jó katona, kiváló stratéga, talán tényleg kedvelt, becsült engem, de ökör-következetes daimoneus, elvakult dágonita. Ám a fránya lábikóm is megmakacsolta magát, pedig akrobatikus módozatú szökést s szökellést kell megvalósítanunk s mérgesen kiakasztotta nyakából rugalmas lábát bal kacsójával, mert a hatalmas, nagyhatalmú láb az orcája simogatásról áttért hattyúnyaka ölelgetésére írám ezt némi eufémizmussal. Persze e - rakoncátlan, de szemlátomást szeretetéhes - jobb lábát sudár nyakáról lefejtő mozdulat során abba kellett hagynia a Yubex Nhykorgba való kapaszkodást, így kicsinyég illege-billege, de kolosszális, erős bal lába igen-igen fesztül, stabilan egyensúlyoza, egykori térdmerevségét teljesen feledvén. (Mert ugy néze ki az elébb a drága, mintegy gumi nő, ezer bocsánat, mint egy gumihajlékonyságú cirkuszhercegnő).

Hirtelen… rugalmas, fránya, - mint tudjuk - igen íves-míves, roppant izom-erőműves jobb hajtóműve addig izgett-mozgott, csavarodott, lendült fel-le,/ ide-oda, hogy …nyakamban köte/ ki térdhajlatnál akasztódva be/. A partizán hölgy fejjel lefele vót lógatódni kénytelen/, fene/nagy combja s vénuszi vádlija gigám, ádámcsutkám, orcám alsófelét jobb és bal felől teljességgel eltölték, miközben eme engedetlen, akrobata járószerv nagymérvű alsó illetve felső hányada ezen fej-nyaki tájékimat igen ügyesen, lendületesen siminkálá, simogatá, meg kell hagyni éngemet a Brünhilda-i lázadó alsó végtag gyilkos acél combfojtásának ezen érzéki arca fölötte kellemetösen érinte. De nekie mije nem erotikus még fojtása, ölése is. Ollan teste eme élő kolosszusának az ízlelete, oly mézédes, tapintata; vagyishát a közvetlen érintkezés véle oly selymes, bársonyos, egyben sima, lágyan-puhán kemény/ érzemény, mint a nagyon hamvas őszi barack ideájáé lehet../ne. (Bocs olvasó, dobám el megént agyamat ettűl, a Brünhilda, Hilda G, Brün nő személytűl). Vésztőy Brünhilda egy szemvillanás alatt felpattana a fejjel lefelei lógatódásbúl, hogy nyakambani ülőhelyzetbe kerüljék, mégiscsak úgy természetesebb, csak ennyit monda: bocsásson meg Fyrk kapitány ez nem én vagyok, - vagy mindez voltam s leszek egykor - , csak az idióta lábam, de ez is a böszme, böhöm Vérpirospozsgás Magister műve, na, megállj csak frontparancsnok úr, volt sáhin uram, jelenlegi Magister. Ó darabont alezredes úrnőm, szólám, dehogy, dehogy, egy transz-, meta-élmény volt, nem is akármilyen. Szólítson csak myladynek, kapitány, ekként Vészőy Brünhilda Vénusz-duplikát, darabont, gerilla alezredes.

Magister látván, hogy szökevény, sőt szervezkedő, lázadó, azonfelül szervezkedésvezető-terrorista ellenálló-vezér, űrjárómű-tolvaj, daimoneus; dágonita vezetőreteg-ölő, még sőtebb, démonállam-ellenes összeesküvő; hűtlen, mert istenek létit kvázi nem tagadó, egykori kedvenc katona-főtiszt-lánya nem csalogatódik ki. Tán mímelt mézes mázára, …mivel igen okos vala ez a Vérpirospozsgás Magister most fenyegetődzni kezde emígyen: Maga öldöklő, kezünk gyártmányú pszeudo-félistennő, ha nem riszálja ide azonnal azt a harci, hamvas, ürdüngös ülepit..., nna, de így is, úgy is megfogjuk. Visszük ceremoniális végtagi felszeleteltetésre Thanatodozor Ő mikroszentsége, a Soros Ölelnök elejbe, ott amp-iszapbirkózó leszen nappal, éjjel pedig csonka élő kariatida oszlopzata Thanatodozor Ő mikroszentsége, a Soros Ölelnök kélgyóbőr tróntermének, szabályzatszegő szabályos fején tartva kárhozatos démon üdvünket, mintegy még meg nem vakított kisasszony Sámson. Garantálom, hogy ehhez képest Tartarosz tornácabéli sokszori és sokféle kínkötöztetése csak elyziumbéli rónai vakációnak tűnik majd.

Fyrk kapitány, nekem most ugratnom kell, mint Rúzsa Sándor a lovát ugratja, - de ki a kankrampusz is az, hány-éves-a-kapitány Fyrkem, - csak én ezt a szilajjá lett jobb járószervemet, zsongá Brünhilde, zengedeztesse át a hajót azzal a békességes basszbaritonjával a huszadik század végi Föld tér-idő görbületére, ottan majd találkozunk.

Aztán drága Brünhildem csak annyit monda: gyia, gyia, gyite paci pacaaa, és bal kacsójával egy hatalmasat csapott jobb combója közepére. Ettől fékezhetetlen jobb lába úgy nyolc láb magasságába ugratott habkönnyű, izmos testével. Na meg szabályos arcélű szépséges, jóságos és igazságos, arany hajú, harmatos, sima homlokú, hamvas szív-forma arcú, ívelt ébenfekete szemöldökű, terrence-hill-kék mandula szemű, egyenes, a végén fitos orrú, telt, de eper ajkú mégis nagy, vastag szájú, gömbölyded állú fejével és persze többi testékítményével-függelékével egybe, és Árgó hajónk mennyezete környékén eltűne szemünk elől.

 

 

 

Brünhilda becsapódása, na nem úgy, hanem a Vanda-i tulajdonú kisebb űrközlekedési eszközök leszálló pályájára

 

Mi nem láthatánk, - mert más tér-üdő kontinuom - Brünhild ama titkos féregjáratban landola az imént erőtől duzzadó sonkájára mért súlyos sújtásából kifolyólag, amelyen Stomamundstjern és Fjortibrantz hamisbéke bizottmányosok egykor Szép Irén alezredeshez (ugye Vanda Geröyk Brün) nagyon titkosan eljutottanak. Vésztőy Brünhilda renegát alezredes is a dimenziók eme senki földjén átalúszva-kúszva, vákuomtúl es sodortatván, egyenest a vamp Aphrodité Vanda kedvelt obszervatórioma mellett karcsúsodó palotája tetején létesített mini űr-terminálon köte ki, ahol elkötött űrhajóját is hagyá. Erről a rejtett, interdimenzionális, hypertér-folyosóról még a Magister sem tuda, ez a Hamis-Béke-Bizottmány titka vala eleddig, mert minden titkosszolgálatoknak megvagyon az magok rejtegetni valójok, már csak a rivalizálasoknak miatta is. Drága Brünhildém mit sem sejte erről, csak jöve néki valami impulzus.., csapgyon reá megbokrosodott, de ficánkoló, versenytáncosnői-műkorcsolyázónői minőségű delnő deli vitéz combozatjára, mert ez az önkéntes piskótapaskolás lehet mái Magistertől menekedésének nyitja, és hát kedves olvasó, az lőn.

Vésztőy alezredes (a széparcú renegát regattás regina, (űr-regattás persze) gömbölyded combú görkorcsolyás gerilla-girl, pöpecpopós partizán-puella, darázsderekú dupla-dinamithölgy, tetszetősen telt keblű, terrorista titanisz-ténsasszony) úgy érkezett meg ide, a kisebb űrbéli közlekedési eszközöknek leszállópályájára, minő ugye Szép alezredes tulajdonja, mint aki tényleg leszálla vagy mint aki óriás csúszdán érkezék a ciszternába, vagyhát no, úszómedanszéba, de lám mint gyakorlott macska a talpára esék. De hogy belé mi ese rögvest, azaz vélle......, miféle átvitt értelmű ménkű, koponyányi monyóki lelés.. finoman káromkoda is finom nagy szájával, filigrán, de formás vastag ajakival imígyen: a mennydörgős mikroszentségit, meg a mega-magiszterit, már megént mi a nyavalya lelte jobb tagim. De itt közbe kell vágnom olvasóm, öt-hat sorral fellebb hazudtam, mert Hilda Brünömnek nincs görkorcsulája, és esze ágába sincs ténsasszonynak lennie, csak a betűrímek miatt írám. Na, most jön a belévágott metaforai ménkű, átvitt értelmű, lórúgásnyi, lóbaszó lelés tehát: roppant sármos, rettegett, szép jobb térgyevilága felcsúszott combja közepe fölé, így gyalogos közlekedése igen nehezített lett, jobb lőcse alig hajlott 5 százalékban, - és túlozottan fennen, ez még külön cifrázta járását-kelését - még 10 fokban sem zárta a szöget térde kalácsa emez futóművén, mankóján, piskótáján, csülkin. Persze öröme az ürömben, hogy ennek a lábnak ficánkolása, nem engedelmeskedése, megmakrancolódása, rakoncátlansága teljesen elmúlott. De jobb karja nem elég, hogy eddig is sziklaszilárdan mozdíthatatlan volt, mostanra ki is csavarodott, hogy tenyere felfelé tekintett, ujjai égnek álltak, azokat tudta még/ mozgatni kicsinyég.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-06-15 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.